Kevéssé ismert tények
az őrangyalokról
Az őrangyalok léte vagy nem léte, illetve
szerepe az életünkben sok embert foglalkoztat. Összeállításunk mellé a
Katolikus Egyház Katekizmusát (KEK) és a Magyar katolikus lexikont is ajánljuk
tájékozódásra.
Ferenc pápa több alkalommal is beszélt már az
őrangyalokról, például 2014-ben október 2-án, a szent őrzőangyalok emléknapján, a Szent Márta-házban tartott
reggeli szentmisén.
„Az Egyház hagyománya szerint mindnyájunknak van
őrangyala, aki vigyáz ránk, aki sugallja
számunkra a dolgokat. Hányszor hallottuk: »Ezt így kellene tennem, ez így nem
jó, vigyázz!« Ez a mi útitársunk hangja – mondta a pápa. – Legyünk biztosak
abban, hogy az őrangyal életünk végéig elkísér bennünket tanácsaival, ezért
hallgassunk rá, ne lázadozzunk! A lázadozás, a függetlenség utáni vágy olyan
dolog, amely mindannyiunkban bennünk lakozik; ez a kevélység ugyanaz, mint ami
a földi paradicsomban Ádám atyánkat jellemezte. Ne lázadj fel: kövesd az
őrangyal tanácsait” – intett a Szentatya.
Az őrangyalok azért vannak, hogy segítsenek
nekünk
A Katolikus Egyház Katekizmusa szerint az
őrangyal, őrzőangyal olyan, mint egy pásztor, akinek az a dolga, hogy
védelmezzen minket, és elvezessen az örök életbe. Fő feladata az utóbbi: hogy a
mennyek országába juttasson; segítségét kérhetjük minden szükségünkben.
A Katekizmus azt írja: az Egyház egész élete az
angyalok titokzatos és hatalmas segítségét élvezi (334). Liturgiájában az
Egyház az angyalokhoz társul, hogy velük együtt imádja a háromszor szent
Istent; segítségüket kéri; néhány angyal emlékezetét külön is ünnepli (Szent Mihály, Szent Gábor, Szent
Rafael és az Őrangyalok) (335).
Az emberi életet kezdetétől a halálig
körülveszi őrségük és közbenjárásuk. „Senki nem tagadja, hogy minden egyes hívő
mellett áll egy angyal, mint valami pedagógus és az életet irányító pásztor.” A
keresztény élet a hitben már itt a földön részesedik az Istenben egyesült
angyalok és emberek boldog társaságából (336).
Őrangyalainknak van nevük, de azt a nevet Isten
adta nekik
Az Egyház nem bátorít arra, hogy nevet adjunk
őrzőangyalainknak. A Szentírásból ismerjük Gábriel, Rafael és Mihály angyal
nevét.
Nem, mi nem válunk őrangyalokká halálunk után
Az angyalok Isten speciális teremtményei, mi
pedig nem válunk teljesen új lényekké halálunk után. Emberek maradunk, és ha
megadatik nekünk, hogy színről színre lássunk, „az isteni életben való
részesedés a személy egyediségét nem rontja le, hanem megerősíti” – magyarázza
a katolikus lexikon –; „odaát a személyiségünk teljes, és Isten valamiképpen
pótolja a testi mivoltot a végső föltámadásig”.
Az őrangyalok gondolatokon, képeken, érzéseken
keresztül kommunikálnak velünk
Őrangyalaink elsősorban úgy kommunikálnak
velünk, hogy intellektusunknak gondolatokat, képeket vagy érzéseket kínálnak
föl, melyeket elfogadhatunk vagy elutasíthatunk.
„Amikor nem akarjuk meghallgatni őrangyalunk
tanácsát, az olyan, mintha azt mondanánk neki: »Menj el!«. Veszélyes dolog
elzavarni útitársunkat, mert egyetlen férfi, egyetlen nő sem adhat tanácsokat
önmagának. Másnak adhatok tanácsot, de magamnak nem. A Szentlélek az, aki
tanácsot ad nekem, és őrangyalom ad tanácsot. Ezért van szükségünk rá. Ez nem
egyfajta fantáziadús tanítás az angyalokról: nem, ez a valóság. Az, amit Jézus
és amit Isten mondott: »Angyalt küldök előtted, hogy megőrizzen az úton, hogy
el ne tévedj«” – emelte ki a Szentatya fent idézett homíliájában.
Mindenkinek van őrangyala – akár keresztény,
akár nem
Teológusok szerint a világon minden egyes
embernek van őrangyala.
„A szent angyalok iránti, jogos és üdvös népi
jámborság ugyanakkor helyt adhat különböző deformációknak, például:
– mint ahogy néha megtörténik, a hívek lelkében
téves képzet fogalmazódik meg, amely szerint a világ és az élet az isteni
nyughatatlanságnak van alárendelve, a jó és a rossz szellemek, az angyalok és
démonok közötti szüntelen harcnak, melyben az ember a nála hatalmasabb erők
sodrásában él, s mellyel szemben semmire sem képes. Ez a kényszerképzet, mely
elvitatja a hívek felelősségét, nem felel meg a gonosz elleni harc evangéliumi
valós látásmódjának, mely Krisztus tanítványától őszinte erkölcsi odaadást,
alázatot és imát követel;
– ha az élet
hétköznapjai vázlatszerű és leegyszerűsített, szinte infantilis formában
jelennek meg, egyrészt a gonosznak tulajdonítva a legkisebb nehézségeket is,
másrészt pedig, az őrzőangyal számlájára írva minden sikert és előrehaladást.
Ennek azonban semmi köze sincs a hívő ember fejlődéséhez, amely a krisztusi
felnőtté válás irányába halad.”