A Pápai
Ház szónokának ötödik nagyböjti prédikációja: Öltsük fel a világosság
fegyvereit!
Március 23-án, pénteken
délelőtt tartotta meg Raniero Cantalamessa kapucinus atya ötödik nagyböjti
prédikációját. Ezúttal a keresztény tisztaságról beszélt Ferenc pápa és a Római
Kúria tagjai számára az Apostoli Palota Redemptoris Mater-kápolnájában.
Bevezetőjében
a szónok Szent Ágoston híres megtérésére utalt, aki „Vallomásai” tanúsága
szerint a gyerekhang hallatán – Tolle et lege!, Vedd és olvasd! – a Bibliát
kinyitván éppen arra a részre bukkant, mely az egész idei nagyböjti
lelkigyakorlat témája: „Múlóban az éjszaka, a nappal pedig közel. Vessük hát le
a sötétség tetteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit. Éljünk
tisztességesen, mint nappal, ne evés-ivásban és részegeskedésben, ne
kicsapongásban és tobzódásban, ne civakodásban és versengésben. Inkább öltsétek
magatokra Urunkat, Jézus Krisztust, és ne dédelgessétek testeteket, nehogy
bűnös kívánságokra gerjedjen.” (Róm 13,12–14) Ágoston megértette Isten neki
szóló üzenetét, és elindult a hivatása útján, de immár nem félt, hanem tudta,
Isten segítségével megőrizheti a tisztaságát.
Cantalamessa
atya elmélkedésében sorra vette a Szent Pál-i tanítás legfontosabb
szempontjait, amelyek a test tisztaságáról szólnak. A bibliai írók közül
ugyanis legmélyebben a népek apostola fogalmazta meg a krisztusi megváltás
etikai követelményeit, főként a keresztényeket körülvevő pogány világ
felfogásával szemben. A szónok kulcsfogalmakat elemzett, amelyeken szilárd
tanítás nyugszik. A galatákhoz írt levél a Lélek gyümölcseiről tanítja, hogy
azok „szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség,
önuralom” (Gal 5,22).
Ez az
önuralom az Újszövetség egészében a testre vonatkozik és önmegtartóztatást
jelent a tisztátalansággal
szemben, amit a Szentírás a porneia szóval ad vissza. Ez a test
műve, szemben a Lélek művével. Ebből a szóból ered a pornográfia
is. Másik jelentése a prostitúcióval, a test eladásával és elidegenítésével áll
kapcsolatban, hiszen alapkifejezése, a pernemi görögül azt jelenti,
hogy eladom
magam. Pál tanítása jegyében tehát kétféleképpen használhatom a
testemet: az önuralom erejében a Lélek gyümölcse lesz, saját önkényes
tetszésének kiszolgáltatva viszont a test műve.
A
hellének önuralom
fogalmával szemben a keresztény mérséklet Krisztus titkából ered, ahogy Pál
apostol kéri: „Öltsétek magatokra Jézus Krisztust!” Ezen Krisztushoz tartozás
jegyében a keresztény ember nem rendelkezik a saját testével: „Nem tudjátok,
hogy testetek Krisztus tagja? Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó
Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a
magatokéi?” A hellén önuralom önmagának, a keresztény pedig Krisztusnak őrzi
meg a tőle kapott testet.
A
keresztény lelkület másik sajátos lelki motivációja szintén bibliai eredetű.
Ennek jegyében a test a Szentlélek temploma. Így a testtel való visszaélés
profanizálja Isten templomát bennünk.
A
krisztológiai és pneumatológiai szempont mellett van még egy eszkatologikus
távlata is a keresztény tisztaságnak – tehát az ember jövőjével áll
kapcsolatban, és így a feltámadáshoz kötődik.
A testet
megvető gnosztikus tanításokkal szemben a kereszténység nem a testtől szabadít
meg, hanem a test szabadításáról beszél. Világosan szól az apostol:
„Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben” (1Kor 6,20). Ezt kétféleképpen
érti, megdicsőíteni a házasságban vagy a szüzességben, ki-ki saját életállapota
szerint.
Cantalamessa
atya kiemelte, hogy napjainkban könnyen szembeállítják a tisztaság elleni
vétket a felebarát elleni vétekkel. Régen az Egyház túlhangsúlyozta az elsőt a
felebaráti szolgálat hátrányára, ma pedig csak a szociális bűn számít, a
tisztaságot pedig nevetségessé teszik. A kettőt nem szabad kijátszani egymás
ellen, hiszen az egyik az önmagam fölötti uralmat jelenti, a másik pedig
önmagam odaadását a felebarát szolgálatára. Valójában csak az tudja önmagát
átadni mások segítésére, aki képes önmagát uralni, hiszen az áldozatot,
lemondást és nagylelkűséget igényel.
A Pápai
Ház szónoka arra buzdított, őrizzük meg a test és a szív tisztaságát önmagunk
és közösségünk megújítása érdekében.