Ferenc pápa a Pro Petri Sede társulat tagjait fogadta

A Szentatya február 16-án, pénteken fogadta a Pro Petri Sede (Péter Székéért) társulat ötven tagját az Apostoli Palota Kelemen-termében.

Küldetésetek megkívánja tőletek, hogy az anyagi segítségen túl az életstílusotok önmagában alamizsna legyen, tartsatok ki azok konkrét megsegítésében, akik leginkább rászorulnak – kérte a Szentatya a társulat ötven tagjától, akiket pénteken fél egykor fogadott az Apostoli Palota Kelemen-termében.

A római pápa apostoli és főként karitatív szolgálatát segítő társulat évi zarándokútját tette Szent Péter sírjánál, és Ferenc pápa ebből az alkalomból fogadta őket.

Legyen ez a nagyböjti látogatásotok kedvező alkalom arra, hogy az Egyház katolikus hitére és küldetésére összpontosítsatok egy olyan világban, melyet ma közömbösség, erőszak, önzés és borúlátás jellemez. Éppen ezért olyan fontos rákérdezni arra, hogy miért szenvedünk hiányt a szívünkben az Istennel és az embertársainkkal való kapcsolatainkban – fogalmazott Ferenc pápa.

Megéri a fáradságot, hogy szembenézzünk az igazsággal, és használjuk az Istennek az Egyház számára adott gyógyszereit – buzdított a pápa. – Az imádság áll az első helyen, mely a rólunk és az Istenről szóló igazság útjára állít bennünket. A böjt által pedig sok olyan embertársunk helyzetéből tapasztalunk meg valamit, akiket kínzó éhség gyötör. Végül az alamizsna egy áldott alkalom arra, hogy együttműködjünk Isten gondviselésével.

A pápa arra emlékeztette a Pro Petri Sede társulat tagjait, hogy adományaikkal az egész Egyház küldetését támogatják. Elismerését fejezte ki a társulat munkájáért, és arra bátorította őket, hogy küldetésüket ajánlják fel imádságban napról napra, személyes és közösségi szinten. Megköszönte a hozzájárulásukat, mellyel a legszegényebbeken segítenek, akik a kényszer-migráció következtében elhagyták otthonaikat. Végül arra buzdította a társulat tagjait, hogy kérjék az Úrtól a megtérés kegyelmét maguk és a világ számára, hogy gyarapodjék a szeretet a földön, és szűnjenek meg a konfliktusok, melyek megannyi rossznak a forrásai. Imádkozzanak a fiatalokért, hogy a nekik szentelt következő szinódus gyarapítsa soraikban a papi és a szerzetesi hivatásokat, majd áldását adta a társulat tagjaira.

Nagyböjti kalendárium – 2018. február 17.

Idei nagyböjti készületünkben az Ószövetségi Szentírást idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus megváltó kereszthalálára és a feltámadásának ünnepére!

„Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a hamis beszédet, ha lelkedet adod az éhezőért, és a meggyötört lelket jóllakatod, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli verőfény. Az Úr vezet majd téged szüntelen, kopár vidéken is jóllakatja lelkedet, és csontjaidat megerősíti; olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, melynek nem apad el vize.” (Iz 58,9b–11)

Mindenható, örök Isten, tekints ránk irgalmasan, mert gyöngék vagyunk. Nyújtsd felénk védelmező jobbodat, és oltalmazz minket. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Hamvazószerda utáni szombat

Hamvazószerda utáni szombat

A mai evangéliumban a vámos Lévi meghívásáról és megtéréséről olvasunk, akinek személye azonos Máté apostol és evangélista személyével. Az eset azt mutatja, hogy nem önmagában az Úr hívása, hanem annak elfogadása eredményezi az élet megújulását. Lévi elfogadja ezt a hívást, megérzi egy új, teljesebb élet lehetőségét és nagylelkűen elindul a tanítványi úton. Kész mindenét elhagyni, hogy Jézus követője legyen. Ez megtérésének csalhatatlan jele.
A nagyböjti idő az Úr felé fordítja tekintetünket. Megértjük, hogy Krisztus személyében jött el közénk a Megváltó és önfeláldozásának köszönhetően nyertük el a megváltást. Remélhetőleg megértjük azt is, hogy felesleges igaz voltunkat hangoztatni Isten előtt, hiábavaló dicsekednünk vallási cselekedeteinkkel, hiszen akkor nem tudja felkínálni nekünk gyógyító, lélektisztító segítségét. Jézus ezt mondja ugyanis: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek!” Őszinte bűnbánattal fordítsuk tehát tekintetünket az Úr felé! Isten végtelen irgalommal tekint ránk és nem nézi sorozatos lázadásainkat, engedetlenségeinket, hanem újra és újra szeretetének jelét mutatja. Engedjük, hogy a gyengeségeink felé forduló Isten meggyógyítsa bűntől sebzett szívünket, megerősítse lelkünket!
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Istenem, irgalmas Atyám! Öröm számomra, hogy újra a közeledben vagyok, visszafogadsz magadhoz és ismét szeretettel ölelsz át engem. Öröm számomra, hogy megbocsátod bűnömet. Szereteted soha nem volt számomra kényszer, én mégis megtagadtam azt, elhagytalak téged. Most bűneimet megbánva térek vissza hozzád, és elismerem, hogy irgalmas Atyám vagy. Te mindig vártál engem és bíztál abban, hogy nem felejtem el jóságodat és szeretetedet. Érints meg kezeddel, amelyből megbocsátás, irgalom, gyógyulás, tisztulás, megbékélés, szeretet és öröm sugárzik. Érints meg irgalmaddal! Érints meg szereteteddel! Bocsáss meg nekem, Istenem!

Nagyböjti kalendárium – 2018. február 15.

Idei nagyböjti készületünkben az Ószövetségi Szentírást idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus megváltó kereszthalálára és a feltámadásának ünnepére!

„Nézd, eléd tártam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. Szeresd tehát az Urat, a te Istenedet, járj az ő útjain, tartsd meg parancsait, szertartásait és rendeleteit, akkor élni fogsz.” (MTörv 30,15–16b)

Kérünk, Istenünk, cselekedeteinket előzd meg sugallatoddal és kísérd segítségeddel, hogy minden munkánkat mindig veled kezdjük, és amit elkezdtünk, segítségeddel be is fejezzük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

 

Ferenc pápa hamvazószerdán: Itt az alkalmas idő – állj meg, nézz, és térj vissza!

Február 14-én, hamvazószerdán este a Szentatya a római Szent Szabina-bazilikában mutatott be szentmisét. Ferenc pápa homíliájának fordítását teljes terjedelmében közöljük.

A negyven napos bűnbánati idő alkalmas időszak arra, hogy kijavítsuk keresztény életünk hamis hangzását és befogadjuk az Úr húsvétjának mindig új, örömteli és reményt ébresztő üzenetét.

Anyai bölcsességében az Egyház azt javasolja, hogy különös figyelmet fordítsunk mindarra, ami hívő szívünk kihűlését vagy berozsdásodását eredményezheti.

Sokféle kísértésnek vagyunk kitéve. Mindenki tudja, milyen nehézségekkel kell szembenéznie. Szomorú megtapasztalni, hogy a mindennapi bajok közepette olyan hangok szólalnak meg, amelyek – kihasználva az emberek fájdalmát és elbizonytalanodását – csak a bizalmatlanságot képesek növelni. Márpedig ha a hit gyümölcse a szeretet – amint Kalkuttai Teréz anya szerette ismételni –, akkor a bizalmatlanság gyümölcse a lehangoltság és a lemondás. Bizalmatlanság, lehangoltság és lemondás: ezek azok a démonok, amelyek kiégetik és megbénítják a hívő nép lelkét.

A negyven napos bűnbánati idő alkalmas időszak arra, hogy leleplezzük ezeket és más kísértéseket, és engedjük, hogy szívünk ismét Jézus szíve szerint dobogjon. Ezt az egész liturgiát ez az érzés hatja át, és elmondhatjuk, hogy ez három szóban visszhangzik, melyeket a „hívő szív felmelegítésére” kapunk: állj meg, nézz, és térj vissza.

Állj meg egy kicsit, hagyd a nyughatatlanságot, az értelmetlen futkosást, amely csak annak keserűségét érezteti lelkeddel, hogy soha nem érkezünk meg sehová! Állj meg, hagyd a kényszeresen rohanó életmódot, amely szétszórttá tesz, szétszakít és végül teljesen elveszi a családra szánt időt, a barátságra szánt időt, a gyermekekre szánt időt, a nagyszülőkre szánt időt, az önzetlenül adott időt… az Istenre szánt időt!

Állj meg egy kicsit, ne akarj mindenáron kitűnni, mindenki figyelmét felkelteni, állandóan „kirakatban” lenni, ami elfeledteti veled a meghittség és elmélyülés értékét!

Állj meg egy kicsit gőgös tekinteted, a szádon kiszaladó becsmérlő megjegyzés előtt, melynek az az oka, hogy elfelejtetted a gyengédséget, az irgalmat és a tiszteletet mások iránt, különösen a sérülékeny, megsebzett, sőt bűnben és tévedésben elmerült emberekkel való találkozásban!

Állj meg egy kicsit azon késztetésed előtt, hogy mindent ellenőrzésed alá vonj, mindent tudj, mindenen átgázolj, ami azért van, mert elfelejtetted a hálát az élet ajándékáért és a sok kapott jóért!

Állj meg egy kicsit a fülsüketítő zaj előtt, amely elfeledteti veled a csend termékeny, teremtő erejét!

Állj meg egy kicsit azon magatartásoddal, hogy meddő, terméketlen érzéseket táplálsz, amelyek abból fakadnak, hogy bezárkóztál, sajnáltatod magad, és amelyek elfeledtetik veled, hogy mások segítségére siess, hogy megoszd terheiket és szenvedéseiket!

Állj meg annak üressége előtt, ami pillanatnyi, időleges és múlandó, ami megfoszt a gyökerektől, a kapcsolatoktól, a fejlődés útjainak és a mindig úton levés tudatának értékétől!

Állj meg! Állj meg, hogy nézz és szemlélj!

Nézz!

Nézd a jeleket, amelyek megakadályozzák, hogy a szeretet kihunyjon, amelyek elevenen tartják a hit és a remény lángját; nézd a köztünk tevékenykedő Isten gyengédségének és jóságának élő arcait!

Nézd családjaink arcát, akik nem adják fel, és napról napra – sok erőfeszítéssel – mindent megtesznek, hogy előrehaladjanak az életben, és nagy szűkölködés és sok nyomorúság közepette is mindent megtesznek, hogy otthonukból a szeretet iskoláját hozzák létre!

Nézd az arcokat, amelyek kérdőre vonnak minket, a gondoskodást és oltalmat igénylő gyermekek és fiatalok jövőt és reményt tükröző, holnapról és lehetőségekről álmodó arcát; nézd a szeretet és az élet élő hajtásait, amelyek mindig utat törnek maguknak szűkös és szánalmas számításaink között!

Nézd öregeinknek az idő múlásától barázdált arcát: a népünk élő emlékezetét hordozó arcokat: Isten tevékeny bölcsességének arcait!

Nézd betegeink és sok segítőjük arcát; azokat az arcokat, amelyek sebezhetőségükben és szolgálatukban arra emlékeztetnek minket, hogy egyetlen ember értékét sem lehet leszűkíteni pénzbeli és hasznossági kérdésre!

Nézd a sok bűnbánó arcát, akik próbálják helyrehozni hibáikat és tévedéseiket, akik nyomorúságaik és fájdalmaik közepette is azért küzdenek, hogy változtassanak helyzetükön és tudjanak előrehaladni!

Nézd és szemléld a megfeszített Szeretet arcát, aki a keresztről ma is a remény hordozója; kinyújtott kéz azok felé, akik keresztre feszítve érzik magukat, akik megtapasztalják életükben a kudarcok, kiábrándulások és csalódások súlyát!

Nézd és szemléld Krisztus konkrét arcát, aki kivétel nélkül mindenkiért vállalta a keresztre feszítést! Mindenkiért? Igen, mindenkiért. Az ő arcának szemlélése reményteli meghívást jelent ebben a negyvennapos bűnbánati időben arra, hogy legyőzzük a bizalmatlanság, a lehangoltság és a lemondás démonait. Ez az arc arra hív minket, hogy kiáltsuk: Isten országa lehetséges!

Állj meg, nézz, és térj vissza!

Térj vissza Atyád házába! Félelem nélkül térj vissza rád váró, irgalmas Atyád feléd nyújtott, vágyakozó karjaiba (vö. Ef 2,4)!

Térj vissza! Félelem nélkül: itt az alkalmas idő hazatérni, „az én Atyám és a ti Atyátok” házába (vö. Jn 20,17). Itt az ideje, hogy engedjük megérinteni szívünket… Ha a rossz útján maradunk, az csak szomorúsághoz és csalódáshoz vezet. Az igazi élet valami egészen más, és szívünk jól tudja ezt. Isten soha nem fárad bele, hogy kinyújtott kézzel várjon ránk (vö. Misericordiae vultus bulla, 19).

Térj vissza félelem nélkül, hogy megtapasztald Isten gyógyító, megbékélést adó gyengédségét! Engedd, hogy az Úr begyógyítsa a bűn sebeit, és beteljesítse atyáinknak adott ígéretét: „Új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek, kiveszem testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek” (Ez 36,26).

Állj meg, nézz, és térj vissza!