Ferenc pápa üzenete a migránsok és
menekültek világnapjára (2018. január 14.)
„Befogadni,
védelmezni, támogatni és integrálni a migránsokat és menekülteket”
Kedves
Testvérek!
„A veletek
lakó idegen olyan legyen számotokra, mint a közületek való, és szeresd úgy,
mint saját magadat, hiszen ti is idegenek voltatok Egyiptom földjén. Én vagyok
az Úr, a ti Istenetek” (Lev 19,34).
Pápaságom
első éveiben ismételten kifejezésre juttattam különleges aggodalmamat számos
migráns és menekült szomorú helyzete miatt, akik háborúk, üldözések, természeti
katasztrófák és szegénység elől menekülnek. Kétségtelenül az „idők jeleiről”
van szó, melyeket megpróbáltam elolvasni, a Szentlélek világososságát kérve, a
Lampedusa szigetén 2013. július 8-án tett látogatásomtól fogva. Az Átfogó
Emberi Fejlődés új dikasztériumának alapításával egy különleges tagozatot
akartam létrehozni, egyelőre („ad tempus”) saját irányításom alatt, mely
kifejezésre juttatja az Egyház gondoskodását a migránsok, a kitelepítettek, a
menekültek és az emberkereskedelem áldozatai iránt.
Minden
idegen, aki az ajtónkon kopogtat, alkalom a Jézus Krisztussal való
találkozásra, aki azonosul minden kor befogadott vagy elutasított jövevényével (vö
Mt 25,35.43). Az Úr az Egyház anyai szeretetére bízza az összes emberi lényt,
aki saját hazája elhagyására kényszerül egy jobb jövő kereséséért. [1] Ennek a
gondoskodásnak konkrétan ki kell fejeződnie a migrációs tapasztalat minden
állomásán: az indulástól az utazásig, a megérkezéstől a visszatérésig. Ez nagy
felelősség, amit az Egyház megoszt minden hívővel és minden jóakaratú férfival
és nővel, akik arra kaptak meghívást, hogy a jelenkor migrációi által teremtett
számos kihívásra válaszoljanak nagylelkűen, serényen, bölcsen, előrelátóan,
mindenki saját lehetőségei szerint.
E
tekintetben szeretném leszögezni, hogy „közös válaszunkat négy olyan ige körül
lehet taglalni, melyek az Egyház tanításának alapelveire épülnek”. [2]
Figyelembe
véve a jelenlegi állapotokat, a befogadni ige mindenekelőtt
azt jelenti, hogy a migránsoknak és menekülteknek a biztos és törvényes belépés
legtágasabb lehetőségeit nyújtjuk a célországokban. Ebben az értelemben konkrét
elköteleződés kívánatos humanitárius vízumok fokozottabb és egyszerűsített
engedélyezésére és a családegyesítésre. Egyidejűleg azt kívánom, hogy mind több
ország alkalmazzon magán és közösségi támogatói programokat és nyissanak meg
humanitárius folyosókat a legsérülékenyebb menekültek számára. Hasznos lenne ezen
kívül különleges ideiglenes vízumok előirányozása olyan személyeknek, akik a
konfliktusok elől a szomszédos országokba menekülnek. Nem megfelelő megoldás a
migránsok és menekültek kollektív és önkényes kiutasítása, főként amikor azt
olyan országok felé foganatosítják, melyek nem tudják biztosítani az emberi
személy méltóságának és az alapvető jogoknak a tiszteletben tartását. [3] Újból
aláhúzom a migránsoknak és menekülteknek nyújtandó segítség szempontjából az
első megfelelő és tisztességes elhelyezés fontosságát. „A migránsok
szétosztásának befogadási programjai, amelyeket néhány helyen már bevezettek,
úgy tűnik ellenben, hogy megkönnyítik a személyes találkozást, jobb
szolgálatokat tesznek lehetővé és jobban garantálják a sikert”. [4] Az emberi
személy központi szerepének alapelve, melyet szeretett elődöm, XVI. Benedek
szilárdan leszögezett, [5] arra kötelez bennünket, hogy a személyi biztonságot
mindig a nemzeti biztonság elé helyezzük. Ebből következik annak a
szükségessége, hogy a határellenőrzések kinevezett személyzetét megfelelően
kell kiképezni. A migránsok, a menedékjogot kérők és a menekültek körülményei
feltételezik, hogy garantálják személyes biztonságukat és az alapellátáshoz
való hozzájutást. Minden személy alapvető méltósága jegyében az őrizetbe
vétellel szemben szükséges erőfeszítéseket tenni alternatív megoldások előnyben
részesítésével azok számára, akik engedély nélkül lépnek be egy ország
területére. [6]
A
második ige, a védelmezni, intézkedések egész
sorára tagolódik, a migránsok és menekültek jogainak és méltóságának
védelmében, függetlenül a migrációs státuszuktól. [7] Ez a védelem a saját
hazában kezdődik, biztos és elismert információk felajánlásából áll az indulás
előtt, továbbá az illegális beszervezés gyakorlatától való megoltalmazástól.
[8] Ezt tovább kellene folytatni, amennyiben lehetséges a migrálás földjén is,
biztosítva a migránsoknak a megfelelő konzuli segítséget, a jogot személyi
dokumentumaik megtartására, méltányos hozzáférést az igazságossághoz, személyes
bankszámla nyitásának a lehetőségét, és a minimális megélhetés garanciáját. Ha
megfelelően felismerik és értékelik a migránsok, a menedékjogot kérők és a
menekültek képességeit és szaktudását, akkor ők a befogadó ország számára
valóságos erőforrást jelentenek. [9] Ennélfogva kívánom, hogy személyi
méltóságuk tiszteletben tartásával, kapják meg a szabad mozgás lehetőségét a
befogadó országban, kapjanak munkalehetőséget és szabad hozzájutást a
kommunikációs eszközökhöz. Azok számára, akik vissza akarnak térni a hazájukba,
hangsúlyozom annak a lehetőségét, hogy fejlesszenek programokat munkahelyi és
társadalmi beilleszkedésük számára. A gyermekjogokról szóló nemzetközi
megegyezés képezi egyetemes jogi alapját a kiskorú migránsok védelmének.
Migráns státuszuk alapján kerülni kell személyi szabadságuk bármiféle
korlátozását, miközben biztosítani kell számukra az elemi és középfokú
oktatást. Hasonlóképpen szükséges biztosítani nekik a szabályos maradandó
ott-tartózkodást a nagykorúság elérésig, valamint a tanulmányok folytatásának a
lehetőségét. A kíséret nélküli vagy családjaiktól elkülönített kiskorúak
számára fontos az ideiglenes őrzésük vagy gyermekelhelyezésük programjairól
gondoskodni. [10] Az állampolgárságra vonatkozó általános jog tiszteletben
tartásával ismerjék el és okmánnyal igazolják minden kisfiú és kislány
állampolgárságát, megszületésük pillanatában. Az állampolgárság nélküliség,
amelynek gyakorta részesei migránsok és menekültek, egyszerűen elkerülhető az
„állampolgárságról szóló törvénykezés révén, a nemzetközi jog alapelveinek
megfelelően”. [11] A migráns státusz számára nem kellene korlátozni a nemzeti
egészségügyi ellátáshoz és a nyugdíjrendszerhez való hozzájutást, miként
hazatelepülés esetén a hozzájárulásuk átutalását sem.
A
harmadik, az előmozdítani ige lényegileg
törekvést jelent arra, hogy az összes migráns és menekült, miként az őket
befogadó közösségek számára olyan körülményeket teremtsenek, hogy olyan
emberként tudják megvalósítani magukat minden szempontból, mint akik a
Teremtőtől akart emberiséget alkotják. [12] Ezen dimenziók között el kell
ismerni a vallásos mivolt igaz értékét, biztosítva minden külföldi számára az
adott ország területén a vallás szabad megvallását és gyakorlását. Sok migráns
és menekült rendelkezik szaktudással, amit megfelelő igazolással kell elismerni
és értékelni. „Minthogy az emberi munka, természeténél fogva a népek
egyesítésére irányul”, [13] arra buzdítok mindenkit, hogy törekedjen a
migránsok és menekültek társadalmi és foglalkozási beilleszkedésének az
előmozdítására, biztosítva mindenkinek, beleértve a menedékjogot kérőket, a
munkalehetőséget, nyelvi és állampolgársági tanfolyamokat, továbbá megfelelő
információt az anyanyelvükön. A kiskorú migránsok esetében a munkatevékenységbe
való bevonásuk olyan rendszabályozást igényel, mely megelőzi a normális
növekedésükkel szembeni visszaéléseket és fenyegetéseket. 2006-ban XVI. Benedek
a migránsok kapcsán hangsúlyozta, hogy a család «legyen az élet kultúrájának
helye és erőforrása, valamint az értékek integrációjának a megteremtője». [14]
A család integritását mindig elő kell mozdítani, előnyben részesítve a
családegyesítést, beleértve a nagyszülőket, testvéreket és unokákat, anélkül,
hogy függővé tennénk azt a gazdasági követelményektől. A migránsok, a
menedékjogot kérők és a menekültek közötti fogyatékosság esetén nagyobb
figyelmet és támogatást kell számukra biztosítani. Jóllehet dicséretesnek lehet
tekinteni sok ország erőfeszítéseit a nemzetközi együttműködés és humanitárius
segélyek tekintetében, kívánatosnak tartom, hogy a segítség szétosztásában
vegyék figyelembe a szükségleteket (például orvosi, társadalmi és oktatási
ellátás) azokban a fejlődő országokban, amelyek migránsok és menekültek
hatalmas áradatát fogadják, és hasonlóképpen foglalják be a segítségre szoruló
címzettek közé azokat a helyi közösségeket, melyek anyagiak híján vannak,
sérülékeny helyzetben. [15]
Az
utolsó ige, az integrálni a kultúrák közötti
gazdagodás kedvező lehetőségeinek a szintjén helyezkedik el, melyeket a
migránsok és menekültek jelenléte teremt. Az integráció nem „beolvasztás, mely
elnyomásra és a kulturális azonosság elfelejtésére indít. A másikkal való
kapcsolat inkább rávezet felfedezni az ő ’titkát’, segít megnyílni feléje, hogy
befogadjuk az értékes vonásait és hozzájáruljunk egymás nagyobb kölcsönös
megismeréséhez. Hosszantartó folyamat ez, mely a társadalmak és a kultúrák
alakítására irányul, hogy azok mindinkább Isten sokféle, az embereknek adott
ajándékai visszfényei legyenek”. [16] Ezt a folyamatot meg lehet gyorsítani egy
olyan állampolgárság felajánlásán keresztül, mely eltekint az anyagi és nyelvi
követelmények és a rendkívüli szabályok előírásaitól, azon migránsok számára,
akik hosszú ideje tartózkodnak az országban. Sürgetem továbbá annak a
szükségességét, hogy minden módon ösztönözzük a találkozás kultúráját,
megsokszorozva ezáltal a kultúrák közötti csere lehetőségét, dokumentálva és
elterjesztve az integráció jó gyakorlatait, és olyan programokat fejlesztve,
melyek a helyi közösségeket előkészítik az integrációs folyamatokra. Nyomatékkal
hangsúlyozom azon külföldiek különleges esetét, akik humanitárius válság miatt
kényszerültek hazájukból kivándorolni. Ezek a személyek igénylik, hogy
biztosítsák számukra a megfelelő ellátást a hazatelepítéshez és a munkába való
visszailleszkedést a hazájukban.
Lelkipásztori
hagyományával megegyezően az Egyház kész arra, hogy elkötelezze magát első
személyben a fent említett összes kezdeményezés megvalósítására, ám a remélt
eredmények eléréséhez nélkülözhetetlen a politikai közösség és a civil társadalom
hozzájárulása, mindegyik saját felelőssége körében.
Az ENSZ
közgyűlés 2016. szeptember 19-én tartott csúcstalálkozóján, a világ vezetői
(leader) nyilvánosan kifejezésre juttatták akaratukat, elkötelezik magukat a
migránsok és menekültek javára, hogy megmentsék az életüket és védelmezzék a
jogaikat, megosztva a felelősséget globális szinten. E cél érdekében az államok
elkötelezték magukat, hogy összeállítanak és jóváhagynak 2018 végéig két
globális szerződést (Global Compacts), egyiket a migránsokra, másikat a
menekültekre tekintettel.
Kedves
Fivéreim és Nővéreim, ezen elindított folyamatok fényénél, a következő hónapok
kivételezett lehetőséget jelentenek, hogy bemutassuk és fenntartsuk azokat a
konkrét tevékenységeket, amelyeket a négy igén keresztül felsoroltam. Arra
hívlak Benneteket tehát, hogy használjatok fel minden alkalmat arra, hogy
megosszátok ezt az üzenetet az összes politikai és társadalmi szereplővel, akik
a folyamat részesei vagy szeretnének abban részt venni, mely elvezet a két
globális szerződés jóváhagyásához.
Ma,
augusztus 15-én tartjuk a Boldogságos Szűz Mária Mennybevétele ünnepét. Isten
Anyja saját magában tapasztalta meg a száműzetés keménységét (vö Mt 2,13-15),
szeretettel kísérte Fia útját egészen a Kálváriáig, és most mindörökké osztozik
a dicsőségben. Anyai közbenjárására bízzuk a világ összes migránsa és
menekültje reményeit és az őket befogadó közösségek vágyakozásait, hogy a
legfőbb isteni paranccsal összhangban, mindnyájan megtanuljuk szeretni a
másikat, az idegent, miként saját magunkat.
A
Vatikánból, 2017. augusztus 15-én,
a
Boldogságos Szűz Mária Mennybevétele ünnepén
FERENC