Ferenc pápa: Engedd, hogy megismerjen Jézus, ő úgy fogad el, amilyen vagy!
Április 22-én a Szentatya arról elmélkedett a déli Mária-imádsághoz kapcsolt beszédében, hogy jó pásztorként Jézus nemcsak erős érzelmeket akar kiváltani bennünk, hanem valódi gyógyulást akar hozni, lehetővé akarja tenni, hogy szép és termékeny életet éljünk.
Kedves
testvéreim, jó napot kívánok!
A mai
liturgia is, húsvét negyedik vasárnapján, abban szeretne segíteni, hogy újra
felfedezzük: mi a feltámadt Úr tanítványai vagyunk.
Az Apostolok cselekedeteiben Péter nyíltan kijelenti, hogy a béna
meggyógyítása, melyet ő vitt végbe, és amelyről egész Jeruzsálem beszél, Jézus
nevében történt, mert „nincs üdvösség senki másban” (ApCsel 4,12). Abban a
gyógyult emberben mindnyájan benne vagyunk – az a férfi minket képvisel, tehát
mindnyájan ott vagyunk –, ott van mindnyájunk embersége: mindenki kigyógyulhat
a sokféle lelki betegségből, melyben szenved – nagyravágyás, lustaság, gőg –,
ha hajlandó bizalommal a feltámadt Úr kezébe helyezni életét. „A názáreti Jézus
Krisztus neve által áll itt ő előttetek egészségesen” – mondja Péter (ApCsel
4,10). De ki a gyógyító Krisztus? Mit jelent gyógyulást nyerni általa? Miből
gyógyít ki minket? És milyen magatartásformákat kell tanúsítanunk, hogy ez
megvalósuljon?
A
választ mindezekre a kérdésekre a mai evangéliumban találjuk, amelyben Jézus
azt mondja: „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért” (Jn
10,11). Jézus eme önmeghatározását nem szabad egy érzelmi, minden konkrét hatás
nélküli szuggesztióra szűkíteni! Jézus életét odaadó pásztor
voltán keresztül gyógyít. Azzal, hogy odaadja életét értünk, Jézus
azt mondja mindnyájunknak: „Életed olyannyira fontos számomra, hogy
megmentéséért teljesen feláldozom magam.” Éppen életének feláldozása teszi őt az
egyetlen igazi jó pásztorrá, ő az, aki meggyógyít
minket, ő az, aki lehetővé teszi, hogy szép és termékeny életet éljünk.
A ma
hallott evangéliumi szakasz második fele azt is elmondja, milyen feltételekkel
tud Jézus meggyógyítani minket és tudja örömtelivé és termékennyé tenni
életünket: „Én vagyok a jó pásztor – mondja Jézus –, ismerem enyéimet, és
enyéim is ismernek engem, mint ahogy az Atya ismer engem, és én ismerem az
Atyát” (Jn 10,14–15). Jézus nem értelmi ismeretről beszél, hanem személyes
kapcsolatról, megkülönböztető szeretetről, kölcsönös gyengédségről, mely a
közte és az Atya közötti bensőséges szeretetkapcsolat visszfénye. Ez az a
magatartás, amelyen keresztül élő kapcsolat jön létre Jézussal: engedni
kell, hogy megismerjen minket. Nem szabad bezárkóznom, meg kell
nyílnom az Úr előtt, hogy megismerhessen engem. Ő odafigyel mindannyiunkra,
ismeri szívünk legmélyét is: ismeri értékeinket és gyarlóságainkat,
megvalósított elképzeléseinket és füstbe ment terveinket. Úgy fogad el minket,
amilyenek vagyunk, bűneinkkel együtt, hogy meggyógyítson minket, megbocsásson
nekünk. Szeretettel vezet minket, hogy úttalan utakon is eltévelyedés nélkül
járhassunk. Ő kísér bennünket!
Nekünk
pedig az a dolgunk, hogy ismerjük Jézust. Ez magában
foglalja a vele való találkozást, mely felkelti bennünk a vágyat, hogy kövessük
őt, elhagyva magunk körül forgásunkat, hogy olyan új utakra induljunk, melyeket
maga Jézus mutat nekünk, és amelyek széles távlatot nyitnak előttünk. Amikor
közösségeinkben kihűl az arra irányuló vágyunk, hogy megéljük a Jézussal való
kapcsolatot, meghalljuk az ő hangját és kövessük hűségesen, óhatatlanul előtérbe
kerülnek olyan gondolkodás- és cselekvésformák, amelyek összeegyeztethetetlenek
az evangéliummal. Édesanyánk, Mária segítsen minket, hogy egyre szorosabb
kapcsolatba kerüljünk Jézussal, hogy megnyíljunk Jézus előtt, hogy be tudjon
lépni életünkbe. Bensőségesebb lehet vele a kapcsolatunk, hiszen ő feltámadt!
Így követni tudjuk egész életünkben. A hivatások mai világnapján járjon közben
Mária, hogy sokan válaszoljanak nagylelkűen és odaadóan az Úrnak, aki arra
hívja őket, hogy mindent elhagyjanak országáért.
A
Szentatya szavai a Regina Coeli elimádkozása után:
Kedves
testvéreim, nyugtalanít, ami ezekben a napokban Nicaraguában történik, ahol egy
társadalmi tiltakozást követően összecsapások történtek, melyeknek áldozatai is
voltak. Imámban közel vagyok ahhoz az országhoz, és az ottani püspökökhöz
csatlakozva kérem, vessenek véget minden erőszaknak, kerüljék el a hasztalan
vérontást, a nyitott kérdéseket pedig békésen és felelősségtudattal oldják meg.
Imént
említettem, hogy ma, a húsvéti idő negyedik vasárnapján tartjuk az egész
Egyházban a hivatásokért végzett ima világnapját. Ennek témája: „Az Úr
hívásának meghallása, mérlegelése, megélése.” Adjunk hálát az Úrnak, amiért
továbbra is ébreszti az Egyházban a Jézus Krisztus iránti szerelem történeteit,
az ő dicsőségére és a testvérek szolgálatára! Ma különösen is köszönetet
mondunk azokért az új papokért, akiket az előbb szenteltem fel a Szent
Péter-bazilikában. Kérjük az Urat, küldjön derék
munkásokat szőlőjébe, és ugyanígy sokasítsa meg a megszentelt életre és a
keresztény házasságra szóló hivatásokat! Miként mondtam, papokat szenteltem,
mégpedig tizenhatot. Közülük itt van velem négy, azért jöttek, hogy
üdvözöljenek titeket és velem együtt adják az áldást. [Négy
pap a pápa mellé lép, az ablakhoz.]
Szeretettel
köszöntelek mindnyájatokat, rómaiak, Olaszországból és sok más országból
érkezett zarándokok, külön is megemlítem azokat, akik Setúbalból, Lisszabonból,
Krakkóból jöttek, valamint az Isteni Mester Kegyes Tanítványnői nővéreket, akik
Koreából jöttek.
Köszöntöm
a Castiglione d’Adda-i, torralbai, modicai, cremonai és bresciai zarándokokat,
az ugovizzai egyházközség kórusát, valamint a gazzanigai, pollenzai és Cisano
sul Neva-i bérmákozó fiatalokat.
Szép
vasárnapot kívánok mindenkinek, és kérlek titeket, ne feledkezzetek el
imádkozni értem. Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése