Ferenc pápa: Túl kell lépnünk a szokássá merevedett és jól ismert vallásosságon!
Január 14-én a déli Mária-imádság elmondása előtt a pápa a Jézussal való személyes találkozás nélkülözhetetlen voltát hangsúlyozta, az imádság után pedig elmondta, hogy jövőre már szeptemberben tartjuk majd az elvándorlók és menekültek világnapját, és kérte a hívők imáit chilei és perui útjához.
Kedves
testvéreim, jó napot kívánok!
Miként
vízkereszt ünnepén és Jézus megkeresztelkedésének ünnepén, a mai evangéliumi
szakasz (vö. Jn 1,35–42) is az Úr megmutatkozásának témáját kínálja
számunkra. Ezen alkalommal Keresztelő János az, aki őt „Isten Bárányaként” (Jn
1,36) jellemzi tanítványai számára, és arra biztatja őket, hogy őt
kövessék. Így biztat minket is! Azt, akit karácsony ünnepének
misztériumában szemléltünk, most követnünk kell a mindennapi életben. A mai
evangélium tehát tökéletesen bevezet minket az évközi liturgikus időbe, vagyis
abba az időszakba, amely arra szolgál, hogy segítse és megerősítse
mindennapokban járt hívő utunkat abban a dinamikában, amely epifánia
és követés,
megmutatkozás
és hivatás
között mozog.
Az
evangélium elbeszélése rámutat a hit útjának lényegi jellemzőire. A hitnek van
egy útja, és ez minden korok minden tanítványának az útja, a mienk is, kezdve a
kérdéssel, amellyel Jézus a két tanítványhoz fordul, akik a Keresztelő
biztatására követni kezdik őt: „Mit kerestek?” (Jn 1,38). Ez ugyanaz a kérdés,
amelyet húsvét reggelén a feltámadt Jézus Mária Magdolnának tesz majd fel:
„Asszony, kit keresel?” (Jn 20,15). Mindnyájan kereső emberi lények vagyunk:
boldogságot keresünk, szeretetet keresünk, jó és teljes életet keresünk. Az
Atyaisten mindezt megadta nekünk Fiában, Jézusban.
E
keresésben alapvető szerepet tölt be egy igaz tanú, valaki, aki elsőként tette
meg az utat, és aki találkozott az Úrral. Az evangéliumban Keresztelő János ez
a tanú. Ezért tudja a tanítványokat Jézus felé irányítani, aki egy új
tapasztalatba vonja be őket; így szól: „Jöjjetek, nézzétek meg!” (Jn 1,39). És
az a két tanítvány nem tudja többé elfelejteni annak a találkozásnak a
szépségét; ennek bizonysága, hogy az evangélista még annak óráját is
feljegyezte: „Ez a tizedik óra körül volt” (Jn 1,39). Csak a Jézussal
való személyes találkozás indít el minket a hit és tanítványság
útján. Rengeteg élményt szerezhetünk, számtalan dolgot megvalósíthatunk,
ezernyi emberrel ismeretséget köthetünk, mégis egyedül a Jézussal való
találkozás – az Isten által ismert órában – adhatja meg életünk teljes értelmét
és teheti termékennyé terveinket és kezdeményezéseinket.
Nem elég
hallomások alapján kialakítani magunknak egy istenképet! El kell indulnunk,
hogy megkeressük az isteni Mestert, oda kell mennünk, ahol lakik. A két
tanítvány Jézusnak feltett kérdésének – „Hol laksz?” (Jn 1,38) – erős
spirituális értelme van: annak tudására irányuló vágyukat fejezik ki, hogy hol
lakik a Mester, hogy vele lehessenek. A hitélet abból a
vágyból él, hogy együtt legyünk az Úrral, azután pedig annak a helynek állandó
keresését jelenti, ahol ő lakik. Ennek fényében az a feladatunk, hogy
túllépjünk a szokássá merevedett és jól ismert vallásosságon, fel kell
élesztenünk a Jézussal való találkozást az imában, az Isten szaván való
elmélkedésben és a szentségekhez járulásban, hogy vele legyünk, és neki, az ő
segítségének, az ő kegyelmének köszönhetően gyümölcsöt hozzunk.
Jézus
keresése, Jézus megtalálása, Jézus követése: ez az út! Jézus keresése, Jézus
megtalálása, Jézus követése!
Szűz
Mária támogasson minket azon szándékunkban, hogy kövessük Jézust, hogy
odamenjünk és ott legyünk, ahol lakik, hogy hallgassuk az ő életet adó szavát,
hogy csatlakozzunk hozzá, aki elveszi a világ bűnét, hogy benne újra reményt és
spirituális lendületet találjunk.
A
Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:
Kedves
testvéreim!
Ma
tartjuk az elvándorlók és menekültek világnapját. Ma délelőtt a misét nagyszámú
bevándorlóval és menekülttel mutattam be, olyanokkal, akik a római
egyházmegyében tartózkodnak. Üzenetemben, melyet e világnapra küldtem,
hangsúlyoztam, hogy az elvándorlás ma az idők jele. „Valahányszor egy idegen
ajtónkon kopogtat, az alkalom a Jézus Krisztussal való találkozásra, aki
azonosul minden kor befogadott vagy elutasított jövevényével (vö. Mt 25,35.43).
[…] E tekintetben szeretném újra kijelenteni, hogy közös válaszunkat négy, az
Egyház tanításának alapelvein nyugvó igével lehetne körülírni: befogadni,
védelmezni, előmozdítani és integrálni.” Lelkipásztori megfontolásokból
mostantól az elvándorlók és menekültek világnapját szeptember második
vasárnapján fogjuk tartani. A következő tehát – a százötödik – 2019. szeptember
8-án, vasárnap lesz.
Holnap
Chilébe és Peruba utazom. Kérlek titeket, kísérjetek imáitokkal ezen az
apostoli úton.
Köszöntelek
mindnyájatokat, rómaiak és zarándokok: családok, plébániai csoportok,
társulatok.
Külön is
köszöntöm a Rómában élő Szent Lúcia latin-amerikai közösséget, amely
alapításának huszonötödik évfordulóját ünnepli. E boldog évfordulón kérem az
Urat, töltse el áldásaival, hogy továbbra is tanúságot tudjanak tenni hitükről
migrációs tapasztalatuk nehézségei, örömei, áldozatai és reményei közepette.
Köszönöm!
Mindenkinek
szép vasárnapot kívánok! Kérlek titeket, ne feledkezzetek el imádkozni értem!
Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése