Az Eucharisztia ünneplése 19.
Sztankó Attila liturgikus jegyzetét olvashatják.
Hittétel
adatik a keresztényeknek: testbe megy át a kenyér és vérbe a bor. Az
úrnapi szekvencia harmincegyedik sorától veszi kezdetét az Eucharisztia
titkának dogmatikai magyarázata. Szent Tamás az ujjongó ünneplésre történő
felszólítást és az Oltáriszentség alapításának verses elbeszélését követően
tisztázza: az Oltáriszentségről szóló hittétel (dogma) a hit rendjében fogható
fel (1–2)., filozófiai nyelvezet segítségével tárja fel a látszatok (species)
és a rejtetten jelzett valóság közötti különbséget (3.), az egész Krisztus
jelen van a kenyér és a bor bármely színe alatt (4–6.), világosan elénk tárja a
vétel (szentáldozás) kegyelmi hatásait (7–8.), és a teljes Krisztus jelenlétét
a kenyér parányi töredékében is (9–10.).
Azt is
mondhatjuk, hogy az Eucharisztiáról szóló hitünk három témáját az Angyali
doktor tíz remekbe szedett versszakban fogalmazza meg az ünneplő, ujjongó
közösség számára. 1–3: az átlényegülés tana; Krisztus jelenléte a
kenyér és bor színe alatt; 4–6., 9–10: az egész
Krisztus jelenléte. A szekvencia tizenegyedik versszakában
Szent Tamás versbe szedve fogalmazza meg a dogmát: Jézus
Krisztus a kenyér és a bor színe alatt valóságosan az átlényegülés révén
jelenül meg.
A dogma
szóval, amelyet szerzőnk az addigi kor hagyományainak megfelelően alkalmaz,
azokat a tételeket nevezi meg, amelyeket az isteni kinyilatkoztatás alapján
vall és gyakorol a keresztény közösség. Más oldalról tekintve, a dogmában ölt
megfogalmazható alakot a keresztény hit megvallása. A Summa
Theologica IIIa75 nyolc pontba szedve, rendszerezően tárja fel
az átlényegülés keresztény tanítását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése