A CCEE és a CEC közös üzenete az ökumenikus imahétre
Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) és az Európai Egyházak Konferenciája (CEC) közös üzenetet adott ki a 2018-as ökumenikus imahét alkalmából.
Krisztusban
kedves testvérek!
„Jobbod,
Uram, dicső az erőtől…” / „Uram, a jobbod kitűnik erejével…” (2Móz/Kiv
15,6) – hangzik a 2018-as ökunenikus imahét mottója. Ez a mondat
emlékeztet minket arra, hogy Isten a világ és a történelem ura, és nála van
az emberiség reménye.
Napjaink
Európájának reményre van szüksége! Országaink lakóinak a reménytelenség miatti
elfojtott szomorúság tükröződik arcán – az Isten nélküli élet ürességének
tünete. A gazdasági jólét önmagában nem elég, hogy kitöltse az emberi szívet: a
vagyon felhalmozása, a szolidaritás és a befogadás elutasítása paradox módon új
szegénységet teremt. Akinek szíve nyitott az evangéliumra, észreveszi a másik
embert, a szenvedőt, az időset, a munkanélkülit, és együttérzése reményt
ébreszt bennük is.
Mi,
keresztények reményünkről szeretnénk tanúságot tenni, amely Krisztussal való
életünkben gyökerezik. Meg vagyunk győződve arról, hogy Krisztussal lehetséges,
hogy lelki békével éljük meg a mai világ támasztotta nehézségeket, és egy jobb
jövőt építsünk, tekintetünket az örökkévalóságra emelve.
Napjainban
újabb és újabb formái bukkannak fel a rabszolgaságnak, mely alapjaiban
károsítja az Isten képmására formált emberi személy méltóságát: azokra az
emberekre gondolunk, akik a háborúk és a nélkülözés miatt tömegesen
kényszerülnek arra, hogy elhagyják családjaikat és otthonaikat. Egy jobb jövő
csak akkor lehetséges, ha Istenre és a szívünkre hallgatva teszünk igazságot,
akár személyekként, akár közösségekként.
Az
európai keresztény egyházak Krisztus szeretetét szeretnék hirdetni minden
személynek, Isten képmásainak. Az egyházak látható egysége utáni vágyakozás ma
a keresztény közösségek jóakaratán keresztül fejeződik ki, egységünket tehát a
következőképpen szeretnénk megerősíteni:
–
szolidaritásra törekszünk azokkal a keresztény testvéreinkkel, akik
szegénységben, magányban vagy peremre szorultan élnek;
–
szolidaritásra törekszünk azokkal a keresztény testvéreinkkel, akiket hitük
miatt üldöznek, különösképpen a Közel-Keleten, Afrikában és Ázsiában;
–
szolidaritásra törekszünk testvéreinkkel, akik Európa kapuihoz jönnek;
–
közösen munkálkodunk egy olyan Európáért, amelyik szívén viseli állampolgárai
lelki és fizikai szükségleteit.
E sürgős
kihívások is felhívják a figyelmet arra, mennyire fontos a keresztények
egysége. Arra szólítjuk fel tehát híveinket, hogy legyenek állhatatosak a
reményben, és legyenek tanúi az evangéliumnak. Mindez megköveteli, hogy
kölcsönös megértéssel támogassuk egymást a Lélekben való egység és a béke
köteléke által.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése