2017. szeptember 22., péntek

Mária, bűnösök menedéke Könyörögj érettünk!



Mária, bűnösök menedéke 
Könyörögj érettünk!



Ami egynek szól, az mindenkinek szól. Persze, akik Isten embereként hallgatják azt, amivel Pál apostol tanítja, inti, indítja útjára Timóteust. Mert aki tanul, azért tanul, hogy tanítója legyen annak a gazdagságnak, mely igazzá tesz! A tanítónak nem okvetlenül kell prédikálnia. Leginkább az tanít, az válik mindeneknek hasznára, ami a tanulót „igazságra, vallásosságra, hitre, szeretetre, béketűrésre, szelídségre” törekvővé teszi! Pál bölcsessége Istentől való, erre rábízhatjuk magunkat, Timóteussal együtt.
Nem mond keveset Pál. Ugyan, melyikünket ne terhelnének szavai? Vagyis, melyikünknek ne volna dolga azért, hogy eljuthassunk Krisztus teljességére? Ahogy arról tegnap is elmélkedtem. Nekem bizonyos, hogy van még mivel törődjek, mit tanuljak Krisztustól!
Önhitség, szőrszálhasogatás, szócséplés, irigykedés, veszekedés, káromkodás, rosszakaratú gyanúsítgatás, az istenfélelmet jövedelmi forrásnak tekintő emberek torzsalkodása – időről időre, helyzettől, alkalomtól függően, bizony tetten érhető vagyok! Amikor azt mondom és azzal nyugtatom magam, hogy ez nekem jár, hogy ezért én már tettem le az asztalra éppen eleget, vagy ezekhez hasonló érvelésekkel védekezem, és igazolom magamat.
És Pál nem azt mondja, hogy ezektől az emberektől tartsd távol magadat, vagy ezekkel ne is beszélj. Hiszen, közöttünk vannak ők, mi vagyunk ezek! Csak azt mondja Pál, bölcsen: hogy, ha Isten emberének tartod magadat, akkor „menekülj ezektől a dolgoktól”!
Nem mondja azt sem, hogy ez könnyű, inkább azt mondja – nekem -, hogy harcolj ez ilyen lelkület ellen, ha kell! „Harcold a hit jó harcát, szerezd meg az örök életet, amelyre meghívást kaptál, s amelyre számos tanú előtt letetted az igaz hitvallást.” Mert, nem? Nem köteleződtem még el Krisztus mellett? Akkor mit akarok kezdeni azokkal a kegyelmekkel, melyeket Isten a szentségei által ad nekem?! Vagy, nem hiszem a kegyelem erejét? Nem vagyok képes rábízni magam Istenre? Megengedni Neki, hogy döntéseimben része legyen?
Az evangéliumban elhangzik, hogy Jézus bejárta a városokat, falvakat, ahol hirdette Isten országának igazságát, tanított, tette a dolgát, mivel Isten megbízta őt; és vele voltak – így fogalmaz, hogy vele voltak! – azok, akik tanúságot tenni képesek voltak arról, hogy igaz, hogy alázat, szelídség, és szeretet van abban, amit mond és tesz! Ők, mindezt hittel tették!
Vele voltak! Nem csak kísérték, vagy körülötte ólálkodtak, hogy hasznot húzzanak belőle, vagy farvizén a maguk vállalkozásának sikerét biztosítsák -, mondjuk ki, hogy nem személyes anyagi érdekük eredményét várták el Krisztus holdudvarától! Ők, akik megtapasztalták, hogy Krisztusa az Isten fia, ők azért voltak Vele, hogy bizonyosságot tegyenek Róla, és Istenről!
A hit ereje erre való, erre kell használnom, mert értelmemmel felfogtam, hogy több vagyok, mint anyagi, e világra szánt valóság! Segíts Istenem, hogy ezt soha ne tévesszem szemem elől! „Mennyei Atyám, Te végtelen szeretetből teremtettél engem. Bár gyakran nem szeretlek úgy, ahogyan egy jó gyermektől méltó lenne, mégis elhalmozol ajándékaiddal. Elküldted Fiadat, hogy megváltson bűneimtől és egyesítsen veled és önmagával. Ketten elküldtétek a szeretet és igazság Lelkét, a Szentlelket, hogy bennem lakozzon. Nyisd meg szívemet és szememet mindannak a felismerésére, amit velem tettél és folyamatosan teszel, hogy így növekedjek a nagylelkűségben veled, az Egyházzal és minden testvéremmel együtt. Tökéletesíts engem szereteted tüzében, hogy miképpen Fiadat és a Szentlelket erre a világra küldted, a Te küldetésed által én is lángra lobbantsam ezt a világot!” (P. Matthew Kaderabek, LC) Ámen




Ferenc pápa a maffiaellenes harcról: Új közösségi lelkiismeretre van szükség!



Ferenc pápa a maffiaellenes harcról: Új közösségi lelkiismeretre van szükség!

A Szentatya szeptember 21-én, csütörtökön fogadta a Vatikánban az olasz maffiaellenes parlamenti bizottságot.

Először azokról emlékezett meg a pápa, akik életükkel fizettek a maffiaszervezetek elleni küzdelemért, kiemelve Rosario Livatino, Giovanni Falcone és Paolo Borsellino meggyilkolt bírókat. A Szentatya elítélte az erkölcsi válságot, amely ma az embereket és az intézményeket jellemzi.
Az emberi szívből kell újra kiindulnunk, hogy éberen őrködjünk az ember fölött, aki ki van téve a haszonlesés, a csalás és az adócsalás, az öntetszelgés kísértéseinek, valamint annak, hogy önmagát tegye minden és mindenki mércéjévé – mutatott rá, majd váddal illette a politikát, amely tévútra lépett, meghajlott a részérdekek és a tisztességtelen egyezmények előtt.
Így aztán elérkezünk a lelkiismeret megfojtásához, a gonosz banalizálásához, az igazság hazugsággal való összekeveréséhez és a vállalt közéleti felelős szereppel való visszaéléshez – összegezte Ferenc pápa.
Ezzel szemben szerinte a hiteles politika prioritásának tekinti a küzdelmet a maffiaszervezetek ellen, amelyek elrabolják a közjót, a reményt és az ember méltóságát. Ezért döntő jelentőségű, hogy minden módon szembeszálljunk a korrupció súlyos problémájával, amely a közérdek elvetésével termékeny táptalajt jelent a maffiaszervezetek számára: gyökeret eresztenek és fejlődnek, a pénzimádatot és az emberi méltóság áruba bocsátását kihasználva.
A korrupció mindig megtalálja a módját, hogy hitelesítse magát. A ravasz ember megoldásaként tünteti fel magát, járható útként saját céljainak eléréséhez. Fertőző és élősködő a természete, mert nem abból táplálkozik, ami jót megtermel, hanem abból, amit elvesz, elrabol. Mérgező gyökér, amely beavatkozik az egészséges versenybe és eltávolítja a befektetéseket – mutatott rá a pápa. – A maffiaellenes küzdelem nemcsak annyit jelent, hogy felszámoljuk azt, hanem hogy jobbá teszünk, átalakítunk és építünk, elköteleződve politikai szinten egy nagyobb társadalmi igazságosság mellett. A maffiaszervezeteknek ugyanis könnyű játékot jelent alternatív rendszerként felkínálni magukat egy olyan területen, ahol hiányoznak a jogok és a lehetőségek: a munka, az otthon, az oktatás és az egészségügyi ellátás.
A Szentatya nemcsak a politikai, hanem a gazdasági elkötelezettség szintjéről is beszélt, amely lehetővé teszi, hogy kijavítsunk vagy megszüntessünk olyan mechanizmusokat, amelyek mindenhol egyenlőtlenséget és szegénységet idéznek elő.
Ma nem beszélhetünk többé a maffiaszervezetek elleni küzdelemről anélkül, hogy felvetnénk azt a hatalmas problémát, hogy a pénzügyi világ szuverén módon felette áll a demokratikus szabályoknak – hangsúlyozta a pápa. – Emiatt a bűnszervezetek befektetnek és megsokszorozzák a már így is hatalmas profitjukat, amelyet a drog-, a fegyver-, az emberkereskedelemből, a veszélyes hulladék feldolgozásából, a közbeszerzésre kiírt pályázatok befolyásolásából, továbbá a szerencsejátékokból, a zsarolásból szereznek.
A maffiától való megszabadulás előfeltétele az új közösségi lelkiismeret megteremtése. Folyamatos nevelésre és önnevelésre van szükség, hogy őrködjünk magunk és a környezet fölött, amelyben élünk. Növelni kell a korrupció jelenségeinek pontosabb érzékelését, és ki kell alakítani egy újfajta állampolgári tudatot, amelybe beletartozik a másokról való gondoskodás, illetve a közjó iránti felelősség – buzdított Ferenc pápa.
Elismeréssel szólt az olasz maffiaellenes törvénykezésről. Üdvözölte, hogy a maffiaszervezetektől elkobzott javakat közcélra fordítják, megfelelő életkörülményeket alakítanak ki a maffiába bekerült fiatalok és az idős, szegény és hátrányos helyzetű emberek számára, akiknek befogadásban, szolgálatban és méltóságban van részük.
A Szentatya végül külön felhívta a figyelmet azokra a szemtanúkra, akik súlyos kockázatnak teszik ki magukat, amikor elítélik az erőszakcselekményeket, amelyeket saját szemükkel láttak. – Meg kell találni az utat, amely lehetővé teszi az ártatlanoknak, akik a maffiához köthető családokhoz vagy környezethez tartoznak, hogy kikerüljenek belőle anélkül, hogy bosszúnak vagy megtorlásnak lennének kitéve. Segíteni kell őket, tiszteletben tartva természetesen az igazságszolgáltatás útjait, de egyben személyi méltóságukat is, hiszen a jót és az életet választják – hangsúlyozta Ferenc pápa.


Évközi huszonnegyedik hét péntekje



Évközi huszonnegyedik hét péntekje


Nyilvános működésének kezdetén Jézus tanítványokat hívott magához. Így tették ezt korának más tanítói is. A tanítványok meghívásával, kiválasztásával az volt a célja, hogy elkísérjék őt útjai során, legyenek együtt vele mindenütt. Eközben megismerhetik tanítását és elsajátíthatják életvitelét. Jézusnak az is szándéka, hogy e kiválasztottakból közösséget teremtsen, amely az Egyház kezdete. Szándéka továbbá, hogy ezek a tanítványok az ő távozása után tanúságot tegyenek róla és az ő megbízása alapján hirdessék az Isten országának örömhírét.
A mai evangéliumi részletben arról olvasunk, hogy tanítványain kívül asszonyok is csatlakoztak Jézushoz tanító útjai során, akik szolgálatukkal segítették őt. Esetükben nincs szó olyan jellegzetes meghívásról, megszólításról, mint a tanítványoknál, azaz nem Jézus hívta őket, hiszen erről bizonyára az evangélisták említést tettek volna. Ők egyszerűen csak Jézus mellé állnak és vele tartanak, s az Úrnak eszébe sem jut, hogy megtiltsa ezt nekik. Bár a legszorosabb értelmében nem nevezzük őket a Mester tanítványainak, mégis talán éppen ezeknek az asszonyoknak a személyével kezdett el kiszélesedni a tanítványok köre, amely mai értelmezés szerint magába foglalja mindazokat, akik Jézus követői. Jézus mellett lenni: ez a tanítvány élete.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te boldognak nevezted azokat, akik hallgatják az Isten szavát, hallgatnak téged. Nem csupán a szavak meghallgatásáról és a tanításnak való engedelmességről beszéltél, hanem arról, hogy ragaszkodjunk hozzád, aki számunkra a leghitelesebben közvetíted a mennyei Atya szavát és akaratát. Követődként akkor válunk Isten tanítványaivá, ha osztozunk életedben, sorsodban, engedelmességedben, szenvedéseidben és feltámadásodban. Vezess minket, Urunk, az üdvösségre!
 


2017. szeptember 21., csütörtök

Mária, betegek anyja Könyörögj érettünk!



Mária, betegek anyja 
Könyörögj érettünk!



Mindegyikünknek személyes a meghívása, és személyes a feladata abban, ami mindannyiunkat elvezethet az „Isten Fia megismerésének egységére, az emberi érettségre, olyan életkorra, amelynek mércéje Krisztus teljessége”.
Úgy tűnik, hogy ebben a földi életben ez az, amire eljutni képes lehet az Ember. És ez elég ahhoz, hogy mikor annak ideje elérkezik, azt mondhassa Ő, hogy Te, embernek fia, „menj be Atyád örömébe” [Mt 25,21]!
Tehát, az első lépés, amit embernek meg kell tennie, hogy tisztázza önmagát: ki vagyok én, Isten akaratából? Mire vagyok teremtve, mi az én képességem, karizmám, adottságom, amivel szolgálhatom ebben a világban Isten tervét, szándékát?
Ha e kérdést meg tudom fogalmazni, akkor már is adódik a második feladatom: megismerjem, mi az Isten terve, szándéka?
Amihez kell találkoznom azzal, aki ebben, engem eligazíthat.
Ha elfogadom, elismerem, és elhiszem azt, hogy ebben a kérdésben Jézus az, aki engem útba igazíthat, akkor, már is adódik a következő feladat: Ki ez a Jézus Krisztus, és mit is akar velem közölni? Azaz, Vele olyan közösségre kell lépnem, amiből megérthetem, világossá válhat számomra az Ő élete, példája, mintája. Amit számomra akar nyújtani, ahhoz, hogy célt érhessek abban, ami velem az Isten terve!
Hát, ez bizony egy szép életfeladat. Egy életre való feladat, miközben ezt az életet élnem kell. A kettőt együtt, és egységben megfejlődni.
Mindeközben imádkozhatom a zsoltáros szavával imámat Istenhez, hogy legalább arról ne kelljen gondolkodnom, hogy hogyan fogalmazzak, esedezzek mindehhez Istentől kegyelmet, hogy sikerülhessen a velem való szándékára lennem!
Mindehhez lehet az bizonyosságom, megnyugvásomra, hogy Isten velem, és szeretetével terel, igazgat, és megtartani kész. Vagyis bizalmát élvezhetem, és hibázhatok is. Végzetes nem lehet hibám, mert hiszen Rá bízom magam, és jelenlétében maradok meg, ami valami olyasmi, amit úgy szoktunk mondani, hogy félem az Istent! Rád bízom magam, Istenem! Azzal a tudással, ismerettel, töredékességgel, amivel ma vagyok, de amiben nem nyugszom meg, míg élek. Mert Krisztus teljességét vágyom megközelíteni szüntelen! Ámen