2017. augusztus 26., szombat

Aki úgy szeretted a világot, hogy egyszülött Fiadat adtad érte Irgalmazz nekünk!



Aki úgy szeretted a világot, hogy egyszülött Fiadat adtad érte
Irgalmazz nekünk!


Nagy teher a kötelezettség. Mert felelősséget jelent. De, nem ez a magamra vállalt kötelezettségben a lényeg! Mert a vállalásomban nem én vagyok, nem én kell legyek a fontos, éppen ezért nem én állok a középpontban! Hanem Ő, akinek elkötelezem magam. Tudva, hogy még saját elhatározásomnak sem vagyok képes mindenben, mindenkor, és mindennek megfelelni. Vagyis: ha elismerem, elfogadom, és felvállalom azt, hogy bűnös ember vagyok, akkor minden kijelentésemben benne van, benne tudom azt, hogy szándékomat, jóakaratomat fejezem ki, aminek megfelelni vágyakozom, próbálok, igyekszem. Vágyaimat, szándékomat, akaratomat ajánlom fel Istennek, helyezem az oltárra, míg magamat megalázom és térdet hajtok az oltár előtt, elismerve gyengeségemet, igaz voltom minden hiányát.
Nem vagyok jó! A jó bennem az Isten szándéka, készsége, és kegyelme, Aki segít felül emelkednem emberi gyengeségemet, töredékességemen, hogy teljességébe vonjon. Igen, Isten is tudja, sőt kifejezi akkor, amikor teremtettségembe bele sóhajtja, mosolyogva, és derűsen, magát megalázva – amit kifejez azzal is, hogy emberré lesz, és nem csupán Jézusban, de bennem is (!) – hogy te is jó vagy az én szememben! Teljességéből tudja, hogy csak akkor képes részesíteni engem, mikor már magamat képessé tudom tenni rá, hogy e testi halálom után elviselni tudjam a teljesség gazdagságát. A bűnös, és gyenge ember számára bizony, az az igazi teher, hogy elviselni képessé legyen a boldogító teljességet, azaz: Istennel a közösséget.
Belegondolok abba, amit Jézus kinyilatkoztat János evangéliuma szerint: „1Ne nyugtalankodjék szívetek. Hisztek Istenben, és bennem is higgyetek. 2Atyám házában sok hajlék van. Ha nem így volna, mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni számotokra? 3És ha már elmentem és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. … Aki engem látott, az Atyát látta.  … Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? Az igéket, amelyeket én mondok nektek, nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki bennem lakik, ő cselekszi a tetteit. Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, hát legalább a tettekért higgyetek.” [Jn 14,1-3; 9-11] Egyetlen a tanító mesterünk, Aki által képessé lehetek én, hogy felnőni képessé lehessek arra a magasságra, ahonnan az Atya átemelhet, és majd megtarthat engem, mert képes vagyok kimondani, elsóhajtani, hogy ez az a boldogság, amiről Jézus beszélt nekem! Megérkeztem! Akkor érthetem meg majd, hogy megalázásom mit ér, és az a kijelentés, hogy Atyám, milyen tartalommal bír, mekkora hatalom a számomra! Vágyva vágyom Istenem, hogy teljességedből részt kapjak, melyre érdemtelenül, mégis készülök! Ámen


  

„Ferenc pápa szereti a családokat” – Katekézissorozat gyermekeknek: Az ünnep



„Ferenc pápa szereti a családokat” – Katekézissorozat gyermekeknek: Az ünnep


A Magyar Katolikus Családegyesület kétheti rendszerességgel adja közre gyermekeknek szóló katekézissorozatát, amely Ferenc pápa családoknak szóló beszédei alapján íródott. A tizenhetedik részt olvashatják.

Tudjátok, hogy ki találta ki az ünnepeket? Isten. Az ünnep az Ő „találmánya”.
Isten, miután megteremtette a világot, megpihent, és látta azt, hogy mennyi csodálatos dolgot alkotott. Ezért az ünnep – magyarázta Ferenc pápa – nem arra való, hogy egész nap a díványon heverjünk, vagy arra, hogy ostobaságokkal töltsük az időnket. Az ünnep alkalom arra, hogy felismerjük azt a sok-sok ajándékot, amelyet kaptunk (a családunkat, a barátainkat), és alkalom arra is, hogy köszönetet mondjunk mindezért. Legyünk hálásak azokban a pillanatokban is, amikor esetleg valami picit döcögősen megy, és egy kicsit szomorúak vagyunk. Az ünneplés ugyanis jót tesz nekünk!
Ugyanígy ünnep Isten legkedvesebb napja, a vasárnap is. Vasárnap mindnyájan együtt arra emlékezhetünk, amit Jézus értünk tett, és újra felfedezhetjük, hogy szabadok vagyunk és nem pedig rabszolgák. Nem vagyunk sem a munka, sem az iskola, sem pedig más olyan tevékenység rabjai, amely úgy tűnik, hogy lefoglalja az egész életünket.

Ferenc pápa beszédében megemlékezett azokról a gyerekekről, akikkel úgy bánnak, mintha rabszolgák lennének. Akiket kemény és megalázó munkára köteleznek, anélkül, hogy egyetlen pihenőnapot is kapnának. A pápa azt mondta, hogy ez a bánásmód az Isten ellen elkövetett vétek.
Milyen szépek a családban töltött ünnepek, gyönyörűek! Különösen a vasárnapok!
Biztosan nem véletlen, hogy azok az ünnepek sikerülnek legjobban, amelyeken az egész család ott van!
Az ünnep Isten értékes ajándéka. Olyan értékes ajándék, amelyet Isten az emberi családnak ajándékozott. Ne tegyük tönkre!
A gyermekkatekézis Ferenc pápa 2015. augusztus 12-én elmondott katekézise alapján íródott, amely a hagyományos szerdai általános kihallgatás keretében hangzott el a VI. Pál-teremben.


Évközi huszadik hét szombat



Évközi huszadik hét szombat


A mai evangéliumban olvasható beszédet a tanítványokhoz és a néphez intézi Jézus. A beszédben feltárja Izrael vallási vezetőinek, a farizeusoknak és az írástudóknak a kétszínű magatartását. Más alkalmakkor szemtől szemben megmondja nekik ugyanezt, most viszont az a szándéka, hogy az őt szívesen hallgatókat megóvja a hasonló viselkedéstől. Ma talán úgy fogalmazna az Úr, hogy ne legyünk álszentek, akik a vallásosság jelmezébe öltözködünk. Az igaz és hiteles vallásosság ugyanis nem az emberek tetszését keresi, hanem mindent Istenért tesz. Másokat be tudunk csapni a vallásosság látszatát keltve. Magunkat is egy idő után. Isten azonban jól ismeri szívünk szándékait és érzéseit.
Az evangélium azzal a kijelentéssel zárul, hogy aki nagyobb akar lenni, az legyen a többiek szolgája. Bibliai értelemben az Istennek tett szolgálat értékes, ugyanakkor a Jézus korabeli emberek a másik embernek tett szolgálatot mintegy rabszolgamunkának, a megalázottság jelének és kényszernek tekintették, amelyet az ember legfeljebb kényszerűségből, de nem önként végzett.
Jézus kérésének értelmét akkor látjuk meg, ha mellé állítjuk azt a kijelentését, hogy minden emberben, még a legkisebbekben is őneki szolgálunk. Így az embereknek tett szolgálat Isten iránti szolgálattá alakul, amely üdvösségünk feltétele.
© Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, segíts, hogy örömhíredet hirdethessük! Add, hogy hívásodra mindig figyelni tudjunk! Te azt kívánod, hogy az emberek szabadon kövessenek Téged. Nyisd meg, kérünk, az emberek szemét, hogy meglássák az evangélium fényét. Nyisd meg az emberek szívét, hogy befogadják a Te igéd igazságát, és boldogok legyenek, mert az örömhírben életet találnak.