2017. augusztus 16., szerda

Aki a zárt ajtók mögött végzett imát is meghallgatod Irgalmazz nekünk!



Aki a zárt ajtók mögött végzett imát is meghallgatod
Irgalmazz nekünk!




Nem nyertem meg, … a testvéremet! És még a társaimmal sem tudtam rájuk hatni. Még odáig sem tudtunk eljutni, hogy azt kimondják, hogy bocsánat, ha bármi sérelmet, fájdalmat okoztak. Annyi önvizsgálatra nem jutottunk el, hogy az megfogalmazódhasson, hogy meggondolatlanok voltak, nem jártak el elég körültekintően. És ez egy csöppnyi, plébániai közösségen belül történik meg. Akkor, mit várhatunk a világban, a hitetlen, és polarizált környezetben, kis és nagyobb közösségekben?
Az Ember, bizony állítom, hogy akaratlanul, vagy együgyűségében, dölyfösségében, bizony minduntalan keresztbe fekszik – szándékosság nélkül is – Isten szándékai előtt. Mi, Emberek korlátozzuk Isten a szabad mozgásában. Mindeközben azt állítjuk, hogy „Isten szeretete sürget minket”. Itt, most, én szenvedem el mások korlátait. Máskor, bizony, én korlátok másokat. De, azt azért tudom, és meg is szenvedem, hogy bárkinek is, ha én gondot okozok, akkor abban a másik emberben okozok olyan kárt, ami miatt Isten mozgásterét – embertársamon keresztül – akadályozom mozgásában, tetteinek teljesedésében. És Isten tűr, türelmes, alázattal elszenvedi, hogy az Ember, Isten szándékai ellenében cselekvő. És megbocsátani képes, irgalmas szeretetével fel sem rója ezt az Embernek! Hihetetlen szeretet ez, a számomra, mégis félem Isten e szeretet képességét. Mert hiszen ezzel teremt életteret a teremtésben nekem, és minden embernek. Bölcsességét fel nem érhetem!
Isten számára, nagy előnye az, hogy nincs térben, sem időben korlátozva! Ez teszi Őt képessé, szerintem erre a végtelen nagy kegyességre.
Jézus ennek az ismeretnek a birtokosa. De annak is, hogy bizony, akarva, akaratlanul egymásba bele rúgunk. Nem vagyunk képesek egymásra tekintettel lenni, és egymás érdekeit a sajátunkéval egyeztetni. Pedig, senki más nem lehet könyörületes, irgalmas a másik emberrel, csak én, aki Krisztussal közösségre törekszem. Átvenni az Ő szándékát, a szüntelen és mindig készséges metanoiára alkalmasságot! Az embernek nem szabad megszűnnie megtéréseken keresztül, egyre közelebb merészkedni Jézus aurájához. Nekem Vele kell közösségre eljutnom! Keresve rendületlenül, és meg nem szűnő reménnyel azt, amiben és ahol közelebb kerülhetek Hozzá. Bármennyire is vágyakozom, és szomjazom a tenni akarást a szeretetben létem igazolására, ne tegyek olyant, ami mást, bárkit is elbizonytalanít, kétségekkel tölt el, vagy fájdalmat okozhat számára. Én fájhatok, ha tudom, hogy miért vállalom, akkor már is eleget tettem annak, hogy Istennek visszaigazoljam azt, hogy értem és élem szeretetét, irgalmát, melyet rám kiárasztani méltóztatott!
Nem én vagyok a fontos, hanem Ő, Isten, Akinek terve megvalósulásához én csupán eszköz vagyok! Ha másra nem, nekem arra kell közösségre lépnem másokkal, hogy bűneimért, és mások tévedéseiért engeszteljek. Isten képes minden olyan dolgot feloldani, ami bennem sérülést váltott ki. Én azonban gyógyulni akarok, mert tudom, hogy csak úgy vagyok képes dicsőségére lenni, ha kigyógyulok azokból a bajokból, melyek megakadályoznak abban, hogy Őt dicsőítsem, felmagasztaljam, örömében lehessek!
Nem léphetek közösségre azzal, aki nem keresi a kiengesztelődést, a békességet másokkal, mert a maga érdekeit, a maga szándékait előrébbvalónak tartja, ráadásul arra hivatkozással, hogy neki Istent kell szolgálnia, és nem embert. A kettő nem lehet ellentétes, nem válhat ellentétessé, és ezt magamra is vonatkoztatom, magam számára is tanulságként, következtetésként akarom érvényesíteni! Ebben a szándékomban kérlek Istenem, hogy erősíts és biztosíts engem! Ámen
 


A pápa táviratban fejezte ki együttérzését a Sierra Leone-i áradás áldozataival



A pápa táviratban fejezte ki együttérzését a Sierra Leone-i áradás áldozataival


Összefogás Sierra Leone-ban 
 
Ferenc pápa nagy aggodalommal követi az eseményeket Sierra Leone-ban. A nyugat-afrikai országot hatalmas esőzések és földcsuszamlások sújtják, amelyek eddig 400 ember halálát és 600 személy eltűnését okozták. Charles Edward Tambának, Freetown érsekének címzett táviratában a pápa mély fájdalmának ad hangot az áradások pusztító következményei miatt, amelyek a főváros perifériáit érintik. A Szentatya lelki közelségéről biztosítja ebben a nehéz pillanatban mindazokat, akik elvesztették szeretteiket. Imádkozik az elhunytakért és gyászoló családjaikért, barátaikért. Végül az erő és a vigasz isteni áldását kéri rájuk. A pápa továbbá felhívást tesz közzé a szolidaritásra. Lélekben közel áll a mentőalakulatokhoz, amelyek segítséget nyújtanak a katasztrófa áldozatainak.
Augusztus 15-én Mária mennybevétele ünnepén a déli Úrangyala imádság alkalmával Ferenc pápa a Béke királynőjéhez imádkozott, rábízva a világban a természeti katasztrófák miatt szenvedő népek fájdalmát. Vigasztalást és nyugalmat kért számukra.
 
 

Évközi tizenkilencedik hét szerdája



Évközi tizenkilencedik hét szerdája


A testvéri figyelmeztetés módjáról ad Jézus tanítást a mai evangéliumban. Az egyik alapelv a fokozatosság. A hibát elkövető személyre nem szükséges azonnal a legsúlyosabb büntetést kimérni, hiszen a jószándékú figyelmeztetés hatására megváltoztathatja magatartását. A másik lényeges szempont az iránta tanúsított türelem. Senkitől sem várhatunk azonnali változást, s mielőtt ilyet követelnénk másoktól, gondoljunk arra, hogy nekünk is nehéz a változás.
S bár jól értjük Jézus szavait, amikor a gyakorlatban próbáljuk azt megvalósítani, nehézségekbe ütközünk. Hiába igyekszünk szeretettel figyelmeztetni embertársunkat az általa elkövetett bűnre, ő inkább megsértődik, mintsem belátná hibáját. Az ember ugyanis könnyebben keresi másban a hibát, mint önmagában és sok esetben még a saját bűnéért is másokat akar hibáztatni, felelőssé tenni.
A testvéri figyelmeztetésről, mint a jobbítás eszközéről azonban e nehézségek ellenére sem szabad lemondanunk. Tapintatosság, türelem, bizalom és őszinteség szükséges ahhoz, hogy bárkit is a javulás útjára vezessünk, amely sosem lehet külső kényszer eredménye. Ha az illető belső késztetést érez az általunk javasolt és megélt útra, akkor hasznossá vált a testvéri figyelmeztetés. Ha pedig felénk irányul ez a figyelmeztetés, akkor vegyük azt komolyan.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Istenem, gyarapítsd, sokasítsd Egyházadat, és egyesíts mindenkit egységben. Tedd, hogy a nép feddhetetlenül éljen, egyetértő legyen a te igaz hitedben és annak megvallásában.
Sugalld szívükbe tanításod szavát! Hiszen a te ajándékod, hogy elfogadtál Krisztusod evangéliumának hirdetésére, és arra késztettél, hogy jó, neked kedves cselekedeteket vigyünk végbe.
Szent Metód