2017. augusztus 10., csütörtök

Aki minket Fiadban már a teremtés előtt kiválasztottál Irgalmazz nekünk!



Aki minket Fiadban már a teremtés előtt kiválasztottál

Irgalmazz nekünk!


Isten léte teremtetlen, minden mástól teljesen független, abszolút lét. Öröktől fogva van. Nincs szüksége senkire és semmire. Mivel mindene megvan, tökéletesen elegendő önmagának. A három isteni Személy birtokolja, ajándékozza egymás között. Ezzel az ajándékozással végtelen boldogságot biztosítanak önmaguknak, hiszen nemcsak megvan mindenük, de az ajándékozás öröme is végtelen. János apostol mindezt így önti szavakba: „Szeretet az Isten”.(1Jn 4,16) Tapasztalatból tudjuk, mert látjuk, belőle és benne élünk, hogy van egy másfajta lét is, a minket körülvevő világ. Ez sem részleteiben, sem egészében nem állandó, nem független létű valóság. Minden része mozog, alakul, az élővilága születik, kezd lenni, aztán fejlődik, elöregszik, elpusztul. Kora van, nem öröktől való. Tagjai létüket mástól kapják. Amíg Isten önmagától való lény, rajta kívül minden más dolog más valamitől vagy valakitől kapja létét. Ha nem öröktől fogva van, hogyan és miért lett? Erre válaszol a Szentírás legelső sora: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet”. (Ter 1,1) Így is lehet magyarra fordítani ezt az eredetileg héberül írt szöveget: Akkor kezdett lenni az ég és a föld, amikor Isten megteremtette őket. A héber nyelvben nincs olyan fogalom, amely egy szóval kimondaná a teljes teremtett világot, mint a görög koszmosz, vagy a magyar világ, világmindenség. Itt a kulcsszó a teremtés. Azt az isteni tevékenységet jelenti, amely nem egy meglévő létforma átalakítása, amit az ember is meg tud tenni: a gazdaasszony a lisztet, zsírt, vizet, sót, tehát meglévő dolgokat összekeveri, megdagasztja és megsüti, ekkor már egy más létforma keletkezik, tészta lesz belőle. Ezt nem hívjuk teremtésnek, hanem munkának. A teremtés az olyan isteni cselekvés, amelynél nincs semmi kiindulópont, hanem azonnal a végpontot hozza létre. Mi, katolikusok így fogalmazzuk: Isten a világot semmiből teremtette. Itt a semmi nem a teremtés anyaga, amit Isten átformál valamivé, hanem azt jelzi ízes magyar szófordulattal, hogy előbb még nem volt semmi, most van valami, mert Isten hatalma azonnal végső formát adott a létesítéssel. Ilyen ízes magyar mondás: „Asszony lesz a lányból”. Jelentése: aki előbb lány volt, most immár asszony. A világból nem volt semmi sem, a teremtés következtében van, létezik a világ. A teremtés isteni tevékenység. Ezt a tevékenységet Isten soha senkire át nem ruházhatja. A megteremtett dolgokat aztán már a teremtmények, az emberek is tudják alakítani.Vannak események, amikor maga Isten alakít ki egy anyagból új formát. Ádám testét Isten nem teremti, hanem alkotja: „Majd azt mondta Isten: Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra.” (Ter 1,26) Ez a tevékenység nem teremtés, mert a már megteremtett föld anyagából alakította ki Isten az első ember testét: csontjait, húsát, bőrét. A semmiből teremtette szellemi lelkét belebocsátotta a teljesen kész testbe, így lett az ember élőlény. Ezért írhatja a szent szöveg: „Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére”. (27) Ugyanezt kell mondanunk Éva esetében is, csak az ő testét már nem szervetlen anyagból, hanem Ádám szervezetéből vette az Úr, alakította embertestté, a lelket ugyancsak a semmiből teremtette, belelehelte a férfiéhoz hasonló asszonytestbe, és ő is ember lett. Az embertest kezdeményét a szülők adják, a lelket mindig Isten teremti. Arról nem tudunk, hogy a kezdetben megteremtett angyalok mellé Isten teremt-e újakat. A Biblia első sorában jelzett teremtéssel Isten létrehozta az egész világmindenség anyagát. Az elrendezés aztán sok évmillió során történt. Ugyanígy az élővilág kialakítása is. Amikor Ádám és Éva teremtése megtörtént, Isten szétporlasztotta a földkéreg sziklaanyagát, négy folyó öntözte hatalmas kertet telepített be növényekkel és állatokkal az ember életének szolgálatára. Oda helyezte az emberpárt, hogy „művelje és őrizze meg”. (Ter 2,15) A mi korunkra mivé tettük a földet és az emberi életet? Atyánk, teremtőnk, irgalmazz nekünk! 


Pietro Parolin bíboros moszkvai útja: a cél a Kelet és Nyugat közötti kapcsolat megerősítése



Pietro Parolin bíboros moszkvai útja: a cél a Kelet és Nyugat közötti kapcsolat megerősítése

Pietro Parolin bíboros államtitkár augusztus 20. és 24. között tesz hivatalos látogatást Moszkvába, hogy megerősítse a Kelet és Nyugat közötti párbeszédet. Az út kapcsán a Corriere della Sera olasz napilap augusztus 9-i számában interjú jelent meg a bíborossal.

Pietro Parolin bíboros államtitkár az út során találkozik Vlagyimir Putyin elnökkel és Kirill orosz ortodox pátriárkával is.
„A mostani történelmi pillanatban, amikor erősödik a feszültség és gyarapodnak a konfliktusok a világ számos térségében, a béke Ferenc pápa számára és nekem személyesen is elsődleges és halaszthatatlan fontosságú” – nyilatkozta az interjúban az államtitkár.
Kiemelte, hogy „a Szentszék különleges figyelmet fordít Európa keleti térségére, mely gazdag kulturális és vallási hagyományokkal rendelkezik. Kelet-Európának szerepet kell vállalnia a kontinens stabilitása és nagyobb egysége megteremtésében, beleértve a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok megerősítését. A béke előmozdítása érdekében szükség van minden lehetséges helyzet kiaknázására a kölcsönös tisztelet, a párbeszéd és az együttműködés szellemében” – hangsúlyozta Pietro Parolin bíboros.


Szent Lörinc



Szent Lörinc


Szent Lőrinc ünnepén az evangéliumban Jézus kijelentését olvastuk: „Ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz.” Ez az igazság valószínűleg egy általánosan ismert közmondás vagy szólás lehetett Jézus korában, amelyet a tanítványok a kereszthalált és a feltámadást követően Jézusra vonatkoztattak. Ezek szerint Jézus az a búzaszem, aki életének feláldozásával a földbe kerül és ott egyedül van, hogy aztán feltámadásával gyümölcsöt hozzon. A tanítványok csak lassan, Jézus példája alapján értik meg, hogy bizonyos veszteség, áldozat árán lehet egy nagyobb jót elérni. Jézus halála olyan áldozat, amelyet egy nagyobb jó, az emberek megváltása és üdvössége érdekében hozott. Odaadását az Atya azzal jutalmazza meg, hogy feltámasztja az örök életre.
Ezt az értelmezést a keresztény közösség később jogosan szélesíti ki Krisztus minden követőjére. Főként igaz ez a vértanúkra, köztük a ma ünnepelt Szent Lőrincre. A vértanúk, akik hitükért feláldozták életüket, halálukban egészen hasonlókká váltak az Úrhoz, a kereszten meghaló Jézushoz. Az ő példájuk erősítse meg bennünk annak tudatát, hogy minden kereszténynek oda kell adnia egészen életét Krisztusnak, hogy általa bőséges termést hozzon.
© Horváth István Sándor

Imádság

Fogadd szívesen, Uram, Istenem, felajánlásomat és végtelen dicséretedre, fogyhatatlan magasztalásodra irányuló vágyódásomat, hiszen ezek kijárnak neked, mert kimondhatatlanul nagy és hatalmas vagy. Ezzel fordulok hozzád és szeretnék hozzád fordulni minden nap, minden időben, és arra kérek minden mennyei lelket, minden benned hívőt, hogy velem együtt adjon hálát neked és dicsőítsen téged.