2017. május 19., péntek

Isteni Irgalom, aki megnyilvánulsz az igazak megszentelésében Bízunk benned!



Isteni Irgalom, aki megnyilvánulsz az igazak megszentelésében
Bízunk benned!


Bizony, ma is elkélne körünkben néhány olyan, Szentlélektől vezérelt, „akik egészen a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak szentelték magukat” személyek, akik feloldozást, tisztánlátást, a Krisztussal közösségre vezetnének minden olyan embert, aki ragaszkodását fejezi ki Krisztushoz, a Főhöz, a Fejhez. Hogy ne rángassanak bennünket személyes érdekekkel, pojácákként, mindenféle személyes érdekek, érvényesülési kényszerek. A legfontosabb, a legégetőbb érv mentén haladhasson minden keresztény a hitben, azon az úton, mely a sajátja, és mely a Krisztusi Szeretetre taníthat! Krisztusnak barátaivá lenni több és méltóbb minden keresztényhez, mint szolga lélekkel, értetlenül követni valamilyen olyan tant, amihez a Léleknek vajmi kevés köze van. A Lélek személyessé akar tenni bennünket, és személyes elköteleződésünkre akar bírni bennünket, hogy utunk Isten útját kövesse, melyre Jézus mutat rá, minden ember számára. Jézus nagyon személyes, és egyedüli utat járt be, melyet követni képtelenség, de példaként tisztelni, tisztelettel magunkra értelmezni lehet, és kell is! Isten szabadság programja pontosan arra akar rámutatni, hogy minden hívőnek saját és személyes útja van, mely Krisztusban válhat egyedül közösségi létté, és Isten rendjébe tartozóvá!
A bizonyosság, és az igazolt tanúsítvány mai világunkban, mely oly megosztott, szétzilált, pluralista, polarizált, bizony szükséget szenved. Talán nem véletlen az sem, hogy a kormányzati politika is központosítás irányában próbálkozik megújulást teremteni. Nincs közösségi szellem, de van, nagyon erős személyes érdekérvényesítésre való hajlam, és motiválás, azokból az irányokból, melyek bírnak olyan erőkkel, melyek érdekük érvényesítésre képesek, a közösségi érdekek ellenében. „Tudjátok, hogy akiket a nemzetek fejedelmeknek tekintenek, azok uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak felettük. Köztetek azonban ez nem így van, hanem aki nagy akar lenni, az legyen a szolgátok; aki pedig első akar lenni köztetek, az a szolgája lesz mindenkinek. Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” [Mk 10,42-45] Jézus Krisztus személyes szerepére, jelenlétére életünkben, bizony ma, nagyon nagy szükség volna. Hogy zavarodottságainkat pásztorként terelve, kövér legelőkre leljünk, és ott fejtsük ki erőinket, ahol arra szükség van, ahol az a leghatékonyabb lehet, hogy Isten szándéka érvényesülhessen. A Nagy Egész az Isten, és az Ő terve, mely a teremtésre vonatkozik, illetve: a Teremtettségben juthat érvényre, ha mi emberek el tudjuk fogadni barátként, társként az együttműködő fél szerepét, és nem akarunk önkényességre törekedni, megosztani Isten egységét, a Teremtés egységességét. A pillanat, melyben vagyok, áldozatomat kéri az időn felüli teljesség érvényesüléséért!
Istenem, Te már oda és feláldoztad magad a teremtésed sikeréért. Azért, hogy én, a Te teremtésed, megérteni képessé legyek, képessé lehessek, felismerjem, hogy áldozatodhoz társulnom javamat is szolgálja. Mert a Te, és a Veled való egységben válhatok csak én is teljessé, egységed részévé. Nincs más út! Vagy vesztességeddé válhatok, és veszendővé. Inkább vágyom Istenem a Benned való teljességet, a Veled való békességet, örömöt, és boldogságot, melyet ebben az életben is jó volna elérni, és nyújtani szeretteimnek, akikkel közösségre hívtál engem, akikkel közösségben élhetek, és akikkel e közösségért felelőssé tettél engem! Segítségedet kérem, kegyelmedet, és Lelkedet, hogy képessé lehessek erre az engedékenységre, erre az eszközlétre! Ámen


  

Ferenc pápa: Az igazi tanítás egyesíti a keresztény közösségeket



Ferenc pápa: Az igazi tanítás egyesíti a keresztény közösségeket

Azon az úton kell haladnunk, mely Jézus tanításaiból indul ki, és a Szentlélek támogatásával lesz mindig nyitott és mindig szabad út – hangsúlyozta a pápa a május 19-én, pénteken reggel a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmise homíliájában.

Homíliájában a szentatya a napi szentleckének az Apostolok cselekedeteiből (ApCsel 15,22–31) vett szakaszát elemezte a 49-ben tartott jeruzsálemi zsinat döntése kapcsán. Az apostolok kihirdették, amit a Szentlélek nevében helyesnek és szükségesnek tartottak a pogányok közül megtért keresztény testvérek számára. Ferenc pápa megjegyezte: az első keresztények között is volt féltékenykedés, hatalmi harc, mert néhányan szerettek volna pénzért hatalmat vásárolni. Mindig voltak problémák, mert emberek vagyunk, bűnösök vagyunk, és vannak problémák az Egyházban is. Ám bűnös mivoltunk alázatra vezet minket, az Úr közelébe, mert ő a bűnösök megszabadítója.
A Szentlélek indítására születő pogány keresztény közösségek esete kapcsán a pápa felidézte, hogy az „apostolok és a presbiterek néhányat kiválasztottak maguk közül, akiket Barnabás és Pál társaságában Antióchiába küldtek”. Két csoport volt, melyek egymás közt erősen vitatkoztak: az egyik „jó lélekkel tette”, míg „a másik zűrzavart támasztott”. Az apostolok csoportja meg akarta vitatni a problémát, a többiek azonban megosztották az Egyházat. Azzal vádolták az apostolokat, hogy nem azt tanítják, amit Jézus mondott. De ez nem igaz – tette hozzá a pápa.
Így folytatta: az apostolok vitatkoznak egymást közt, ám végül megegyezésre jutnak. Ez nem politikai megegyezés, ez a Szentlélek ösztönzése, mely őket szólásra indítja: semmi új dolog vagy elvárás! Hozzáteszik, hogy „tartózkodjanak a bálványoknak bemutatott áldozati állatok evésétől, a vér és a fojtott állat fogyasztásától és a paráznaságtól”. A Lélek szabadsága teremt megegyezést, hogy a pogányok körülmetélkedés nélkül beléphetnek az Egyházba. Valójában az Egyház első szinódusáról volt szó – hangsúlyozta a szentatya. A Szentlélek és ők, a pápa a püspökökkel, mindenki együtt: azzal a céllal, hogy „tisztázzák a tanítást”. Mindez folytatódott a századok során például az efezusi zsinattal vagy a II. vatikáni zsinattal, hiszen az Egyház kötelessége, hogy tisztázza a tanítást, hogy jól megértse azt, amit Jézus mondott az evangéliumokban mint az evangéliumok Lelke.
De mindig vannak olyanok, akik megbízatás nélkül szólnak, és megzavarják a keresztény közösséget a beszédeikkel, felforgatják a lelkeket: „Amit az az illető mondott, eretnekség, ezt nem szabad mondani, mert az Egyház tanítása ez és ez, és így tovább…” Homályos dolgok fanatikus emberei, akik konkolyt vetnek, hogy megosszák a keresztény közösséget. Az a probléma, hogy ami az Egyház tanítása, ami az evangéliumból ered, amit a Szentlélek sugall, az a tanítás végül ideológiává válik. Ez a nagy hibájuk ezeknek az embereknek. Nem hívő emberek; ideológiát csináltak, mely bezárta a szívet az előtt, amit a Lélek mondott – foglalta össze Ferenc pápa.
Az Egyháznak megvan a maga tanítása, a pápák, a püspökök, a zsinatok tanítása, és nekünk ezen az úton kell haladnunk, mely Jézus tanításaiból indul ki, és a Szentlélek támogatásával lesz mindig nyitott és mindig szabad út, mert az igaz tanítás egyesíti, az ideológia ellenben megosztja a keresztény közösségeket – hangsúlyozta a szentatya.


Húsvét ötödik hetének péntekje



Húsvét ötödik hetének péntekje


Napjaink fiataljai szívesen beszélnek haverjaikról és közös szórakozásaikról. Történeteikben mindig új szereplők tűntek fel, mert nem tartósak, nem elmélyültek ezek a kapcsolatok, s a régebbiek helyett mindig jönnek újak. Vajon a rengeteg haver között van-e olyan, aki igazi barátnak számít? Vajon a rengeteg virtuális barát között, akikkel kapcsolatban vannak az internet segítségével, van-e igazi barát? Ha őszintén akarnak válaszolni, akkor valójában nincs. Az igazi barátság több, mint egy gyors és felszínes kapcsolat. A barátság több, mint néhány üzenetváltás a közösségi internetes oldalon. Akinek csak internetes ismerősei vannak, aligha ismeri a barátság hagyományos fogalmát.
Ti barátaim vagytok – mondja Jézus a mai evangélium szerint s szava ránk is vonatkozik. Ő tehát a velünk való barátságra törekszik. Vajon mi is akarjuk-e ezt a barátságot? A barátság nem a személyek közti látszatkapcsolat, s nem is egy érdekkapcsolat abban az értelemben, hogy mindenki a maga érdekét vagy előnyét keresi a barátságban. Az igazi barát önmagát osztja meg a másikkal és részesedik barátjának örömeiben és gondjaiban egyaránt. A barátnak ideje van ránk és nem csupán néhány kattintásra futja az idejéből, amellyel kifejezi, hogy tetszik neki, amit éppen csinálunk. Kitüntető dolog számunkra, hogy Jézus barátai lehetünk. Maradjunk hűségesek e barátsághoz!
© Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk: Jézus, a te Fiad megígérte nekünk az Igazság Lelkét. Add, hogy örökre velünk maradjon a Vigasztaló! Add, hogy parancsaid által megismerhessük az élet útját! Kérünk, add, hogy legyen mindig erőnk befogadni az igazságot. Add, hogy ellenállhassunk a hazugság minden csábításának! Add, hogy teljesítve a te parancsaidat szeretetedben éljünk, és velünk legyen mindig az Igazság Lelke!