2017. március 17., péntek

Megtartsuk állapotbeli tisztaságunkat! Add meg Urunk!



Megtartsuk állapotbeli tisztaságunkat!
Add meg Urunk!


Józsefet testvérei azért nem szívelték, mert atyja legkedvesebb fia volt, és mert álmai alapján önmagáról mint kiválasztottról beszélt. Jézust ugyancsak azért gyűlölték ellenfelei, mert ingerelte őket az az egyedülálló kapcsolat, mely őt mennyei Atyjához fűzte. Ezért igyekeztek erre vonatkozó szavait káromkodásnak beállítani, jóllehet ő tetteivel igazolta az Atyával való bensőséges egységét. Irigységüket még tovább fokozta Jézus istenfiúi öntudata, valamint azok a szavak és csodajelek, melyekkel küldetését kinyilvánította. Úgyhogy amikor a mai Evangéliumban olvasott példabeszéddel Jézus leleplezte őket, betelt a pohár: ettől fogva már egyértelműen el akarták pusztítani. (Máté evangéliumában kifejezetten benne is van, hogy Pilátus tudta, hogy a farizeusok és írástudók irigységből adták a kezére Jézust.)

Az irigység az emberi kapcsolatok megrontója Káin és Ábel óta, az alvilág és a kárhozat hálója, hiszen a Bölcsesség könyvének tanítása szerint a sátán irigysége folytán jött a világba a halál. Hiszen az őskígyó éppen azzal csapta be Ádámot és Évát, hogy elhitette velük, hogy a teremtő Isten – akiben semmilyen hiány nincs, aki szeretetből hívta létbe ezt a világot, s szeretetből akarja megosztani isteni életét velünk – irigy az ő boldogságukra. Vagyis ahol az irigység megjelenik – sajnos sokszor még az Egyházban, egy egyházközségen belül, papok és szerzetesek között is –, ott biztosak lehetünk benne, hogy a sátán végzi alattomos aknamunkáját.

Urunk, segíts, hogy ellenálljunk a látásunkat elhomályosító, ítélőképességeinket összezavaró, szándékainkat megmérgező irigységnek, mely újra és újra be akar férkőzni gondolatainkba, családi és baráti kapcsolatainkba! Erősíts meg minket kegyelmeddel, hogy ellene tudjunk mondani a sátánnak, feltekintve a kísértés idején a Te szent keresztedre, amely alatt ott kavarognak a sátáni irigység örvényei, fölötte viszont nyitva áll a mennyei Atya végtelen szeretetének ege.
 



Himnusz CCCCLXXV.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen.


HIMNUSZ

Dél elmúlt, három óra már,
emlékezzünk, hogy szent e szám,
Jézus nevében most imánk
bűnünkre esdjen oldozást.
Lator száján kél vallomás,
de irgalomra érdemes;
buzgó imánk, ha égre száll,
nekünk hasonló jót szerez.
Halál hatalma véget ért,
a fény vak éjből visszatért;
vétkünk borzalmát törje meg,
s lelkünkben gyújtson szent tüzet!
Kérünk, Atyánk és Krisztusunk,
s kettőjük Lelke, kérlelünk;
egyetlen Úr az ég felett,
hallgass imánkra, Hármas-Egy! Ámen.
 


Ferenc pápa a gyóntatói továbbképzés hallgatóinak: Legyen nyitott a gyóntatószékünk!



Ferenc pápa a gyóntatói továbbképzés hallgatóinak: Legyen nyitott a gyóntatószékünk!

A jó gyóntatóknak nincs órarendjük, mindig gyóntatnak, amikor a híveknek szükségük van rá. Jézus igazi barátai, akik szeretik az irgalmasságot széles körben alkalmazni – fogalmazott a pápa, amikor az Apostoli Penitenciária gyónásról szervezett továbbképzésének résztvevőit fogadta március 17-én.

Az Apostoli Penitenciária olyan törvényszék, amit szeretek, mert az irgalmasság bírósága – mondta a szentatya a továbbképzés 700 résztvevőjének a vatikáni VI. Pál aulában. Három pontban összegezte, hogy mit jelent jó gyóntatónak lenni. Először is a gyóntató legyen Jézus igazi barátja, ami annyit jelent, hogy elmerül az imában. Ez segít elkerülni a keménységet és a meg nem értést, amely előfordulhat a gyónás szentségével való találkozás során. Jézus bizonyára örül, ha széles körben alkalmazzuk az irgalmasságot.

Az a gyóntató, aki imádkozik, tudja jól, hogy ő is bűnös, és neki is megbocsátottak. Nem lehet megbocsátani a szentségben annak tudata nélkül, hogy már nekünk is megbocsátottak korábban. Az ima tehát az első biztosíték ahhoz, hogy elkerüljük a keménység minden megnyilvánulását, amely értelmetlenül a bűnöst ítéli el a bűn helyett. Az imában szükség van arra, hogy kérjük a sérült szív ajándékát, amely képes megérteni mások sebeit és meggyógyítani azokat az irgalmasság olajával. Ezt öntötte az irgalmas szamaritánus a pórul járt ember sebeire, aki iránt senki nem mutatott könyörületet (vö. Lk 10,34).

A jó gyóntató második jellemzője, hogy a Lélek és a megkülönböztetés embere. Mennyi kárt okoz az egyháznak a megkülönböztetés hiánya! – állapította meg a pápa. A Lélek lehetővé teszi, hogy azonosuljunk azokkal, akik belépnek a gyóntatószékbe, és hogy elkísérjük őket óvatos és érett megkülönböztetéssel, valamint a bűn szegénysége által okozott szenvedéseik iránti igaz együttérzéssel. A gyóntató nem saját akaratát fejezi ki, és nem saját doktrínáit tanítja. Arra kapott meghívást, hogy mindig és kizárólag Isten akaratát tegye, szeretetközösségben az egyházzal, amelynek szolgálója, vagyis szolgája – hívta fel a figyelmet Ferenc pápa.

A megkülönböztetés lehetővé teszi, hogy különbséget tegyünk és ne keverjünk össze dolgokat, mindent egy kalap alá véve. A megkülönböztetés neveli a tekintetet és a szívet, illetve lehetővé teszi a lélek finomságát, amelyre nagy szükség van azzal szemben, aki megnyitja számunkra lelkiismeretét, hogy fényre, békére és irgalmasságra leljen.

A pápa emlékeztetett arra, hogy aki belép a gyóntatószékbe, az a legkülönbözőbb helyzetekből érkezhet, súlyos lelki zavarokkal küzdhet. Ezekben a helyzetekben ne habozzunk utalni azokra a személyekre, akik az egyházmegyében az ördögűzés kényes és szükséges szolgálatát látják el. Őket nagy gonddal és körültekintéssel kell kiválasztani. Ezek a zavarok lehetnek pszichikai természetűek, amelyeket a tudománnyal egészséges együttműködésben kell kideríteni.

A pápa harmadik szempontja a jó gyóntató meghatározásához az volt, hogy a gyóntatószék egyben az evangelizáció és a képzés helye, mert lehetőséget nyújt Isten igazi arcával találkozni, ami az irgalmasság. A rövid párbeszédben, amelyet a bűnbánóval folytat, a gyóntató arra kapott meghívást, hogy különböztesse meg, mi a hasznosabb, és mire van igazán szüksége e testvérünknek spirituális útján. Előfordul, hogy újra hirdetni kell a hit legalapvetőbb igazságait. Gyors és intelligens megkülönböztetésre van szükség, amely nagyon jót tehet a híveknek – jegyezte meg a szentatya.

A gyóntató arra kapott meghívást, hogy mindennap induljon el a gonosz és a bűn perifériái felé, ami nem egy szép hely! Ez a tevékenysége hiteles lelkipásztori prioritást jelent. A gyóntatás lelkipásztori prioritás. Ferenc pápa arra kérte a papokat, hogy ne függesszenek ki olyan értesítőket, mint: „Gyóntatás csak hétfőn és szerdán, ettől eddig”. Mindig gyóntassunk, amikor kérik. És ha imádkozva ül ott a pap, akkor nyitott gyóntatószékkel vár, amely Isten nyitott szívét jelenti – zárta beszédét Ferenc pápa.



Nagyböjt második hetének péntekje



Nagyböjt második hetének péntekje


A gonosz szőlőmunkásokról szóló példabeszéd azt az Istennek adott lehetséges választ szemlélteti, miszerint szembe lehet fordulni vele, ahogyan a gonosz munkások szembeszálltak a szőlőskert urának szolgáival. Igen, a szabad akarattal rendelkező ember meg tudja tenni, hogy kezébe veszi a dolgok irányítását. Mindennek megvannak a következményei, s talán éppen ezzel nem számoltak a Jézus példabeszédében szereplő szőlőmunkások. Teljes esztelenségnek tűnik cselekedetük. Vajon arra számítottak, hogy a gazda vég nélkül eltűri majd gonoszságukat? Vagy talán abban reménykedtek, hogy elmarad a felelősségre vonás?
A szőlőmunkások gonoszsága nyilvánvaló, s nem csak szándékuk gonosz, hanem mindez megnyilvánul cselekedeteikben is. A gonosz emberi magatartás sérti Isten jóságát, aki ennek ellenére sem a gonoszok megbüntetésére figyel, hanem keresi az új lehetőséget. Új munkásokra akarja bízni tulajdonát, új emberekre akar építeni, olyanokra, akik engedelmesek iránta, elvégzik a rájuk bízott feladatot és teljesítik kérését. Isten azért küldi el Fiát, Jézust a világba, hogy ő mutasson nekünk példát az engedelmességre, a mennyei Atya akaratának tökéletes teljesítésére. A böjti időben Isten új lehetőséget kínál fel nekünk. A bűnbánat és a megtérés által meghív minket, hogy jó munkásai legyünk.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Földi életed során mindig tudtad, merre visznek lépteid, s hová vezet az út, amelyen elindultál. Szavaiddal, tanításoddal, igazságoddal utat találtál az emberi szívekhez, s megmutattad az Istenhez, az Atyához vezető utat. Bátran indultál utolsó utadon, a keresztúton. A te életutad végső soron mindig felfelé vitt, Atyád felé, aki örökre magához ölelt a Golgota magaslatán álló kereszten. Jézusom, te követésedre hívsz engem és minden embert. Társad szeretnék lenni utadon, amely a halálon keresztül az örök életre vezet!