2017. március 3., péntek

Szent Mónika, az anyai bölcsesség hordozója



Szent Mónika,
az anyai bölcsesség hordozója
Könyörögj érettünk! 



Izajás könyvében Istenünk elég konkrét példát mutat arra, hogy mit jelent részéről a böjt, amiben közösségre képes jutni az emberrel. De, le kell fordítanom a magam számára, hogy számomra mit akarnak jelenteni a szavai. Mire hív meg Isten, mire szólít meg, akkor, amikor szeretetével vágyakozik velem személyes kapcsolatra lépni, hogy én az legyek, akit kigondolt bennem, a teremtéskor, a Teremtés részeként. Azt leszögezném kiindulási pontként, hogy Isten az egész teremtésben, a teremtéssel, már a kezdetekben megjelölte a teremtés célját: Isten a Teremtéssel elkezdett egy országot építeni, amiben az Embert munkatársának hívja meg. Isten, az Embernek adott szabad akaratában rejtette el dicsőségét, és egyúttal Isten országának dicsőségét is. Az Ember az üdvösségét Isten dicsőségében érheti el!
Ez az élet arra szolgál számomra, hogy Isten dicsőségét szolgáljam. Ha ezt hittel szolgálom – szabad akaratommal – akkor Isten megajándékoz majd a nekem készített üdvösséggel, a teljességben részesedéssel. Ami valójában a teljes és felhőtlen, örökkön való boldogság. Ebben a szóban foglaltatik bele minden jó, úgy, hogy a rossz hozzá sem férhet. Nem idealizmusról beszélek, és nem is ideát állítok fel, egyszerűen ezt hiszem, hittel értem meg mindabból, ma, amiről Jézus és az egész Szentírás beszél, úgy, mint elérendő emberi célról, az Istennel való közösség kibontásaként.
Ennek az útnak része a böjt. Csak egy szele annak, amivel kifejezhetem, hogy Istennel közösségre vágyom. És ezért a közösségért képes vagyok önmagamat megalázni, szövetségre lépni Istennel. Szükségesnek tartom, hogy mindezeket tisztázzam magamban, ahhoz, hogy értelmezni lehessek képes Izajás, rám vonatkozó szavait. Azért, azt sem árt pontosítani, hogy az egyház által nevesített böjti időszakok szándéka a nevelés, a segítő szándék arra, hogy figyelmemet mire összpontosítsam. Térjek vissza ahhoz a figyelemhez, ami a javamra válhat! A fontossági és értékrendi kérdéseket önmagam számára nem árt időnként újra fogalmazni.
Amikor úgy figyelek önmagamra, úgy viszonyulok önmagamhoz, úgy kerülök középpontba önmagam számára, hogy önmagamat a középpont felé próbálom navigálni, ahol a középpontban Krisztus által mutatott Isten Igaz és Szent alakja és velem való szándéka áll.
Az alaptörvény legyen számomra az, hogy nem lehetek Istennel szeretet közösségben, ha nem az általa élt és meghirdetett szeretetközösségéből ítélem meg önmagam, és e világhoz való viszonyaimat. Ezek között is első helyen, a felebarátaimmal közösségemet.
A böjtben magamat, igényeimet, érdekeimet, előítéleteimet, korlátaimat, függőségeimet tudatosan háttérbe szorítom, fegyelmezem, nevelem magam, elsősorban Isten érdekeinek érvényesülésére, aki felebarátaimban támaszt igényt velem szemben. Hogy „a szív hite megigazulásra, a szájjal való megvallás pedig üdvösségre szolgáljon.” [Róm 10,10]
Ezért, imádságomban ezért a hitért kell esdekelnem, és Isten bölcsességéből való részesedésért, hogy élni és megvallani képessé legyek Isten szeretetét, melyet tapasztalásaimmal már bírok!
Istentől azt kell kérnem, amire szükségem van ahhoz, hogy céljait képessé lehessek szolgálni. Jézus is erre buzdít bennünket: „Kérjetek, és adni fognak nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak. Melyik az az apa közületek, aki, ha a fia halat kér, hal helyett kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, talán skorpiót nyújt neki? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja a Szentlelket mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle!” [Lk 11,9-13] Ámen


Himnusz CCCCLIX.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.


HIMNUSZ

Péter, jó pásztor, halld meg esdeklő szavunk,
bűneink láncát oldozd meg, hisz Jézusunk
rád bízta egykor a mennyország kulcsait:
szavaddal nyithatsz, zárhatsz eget, poklot is.
Örök dicsőség, Szentháromság, teneked,
örömujjongás, hatalom és tisztelet!
Te legfőbb Egység, a te erőd végtelen,
most és örökké te uralkodsz mindenen.
 


Ferenc pápa: Az igazi böjt azt jelenti, hogy segítünk másokon



Ferenc pápa: Az igazi böjt azt jelenti, hogy segítünk másokon

A valódi böjt embertársunk megsegítését jelenti, míg a hamisan böjtölő összevegyíti a vallásosságot a piszkos üzleti ügyekkel és a „hiúság csúszópénzeivel” – figyelmeztetett a pápa március 3-án, pénteken reggel a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.

A napi olvasmányok a böjtről szólnak, vagyis a bűnbánatról, amelyre a nagyböjtben meghívást kapunk, hogy közelebb kerüljünk az Úrhoz. Isten értékeli a bűnbánó szívet – írja a zsoltár –, a szívet, amely bűnösnek érzi magát és tudja, hogy vétkezett. Az Izajás próféta könyvéből való olvasmányban (Iz 58,1–9a) Isten elítéli az álszentek hamis vallásosságát, akik böjtölnek, miközben saját ügyeiket intézik, elnyomják a munkásokat, és veszekednek egymást ütlegelve. Egyrészt bűnbánatot tartanak, másrészt igazságtalanságokat követnek el, piszkos ügyleteket hajtanak végre. Az Úr azonban igazi böjtöt kér tőlünk, olyat, amely figyelmet fordít embertársunkra – hangsúlyozta a szentatya.
A másik az álszent böjt. Ezt Jézus gyakran emlegeti. Magamutogató böjt az ilyen, melynek gyakorlója igaznak tünteti fel magát, ugyanakkor igazságtalanságokat követ el, kihasználja az embereket. „De én nagylelkű vagyok, szép adományt ajánlok fel az Egyháznak” – mondja az ilyen ember. Erre azt válaszolhatjuk: „Mondd, rendesen megfizeted a bejárónőket? Az alkalmazottaidat feketén fizeted, vagy úgy, ahogy a jog előírja? Úgy, hogy adhassanak enni gyermekeiknek?”
Ferenc pápa ezt követően elmesélt egy történetet. A II. világháború után Pedro Arrupe jezsuita szerzetes Japánban működött misszionáriusként, amikor egy gazdag üzletember adományt ajánlott fel neki evangelizáló tevékenysége folytatásához. Az üzletember magával vitt egy fotóst és egy újságírót is. A borítékban pedig, amit átadott a jezsuitának, tíz dollár volt…
Ugyanilyen az, amikor nem fizetjük meg a jogos bért az embereknek. A bűnbánatunkból, imagesztusainkból, böjtünkből, alamizsnánkból kenőpénzt csinálunk: a „hiúság csúszópénze” ez, a magamutogatásé. Ez nem hitelesség, ez álszentség – nyomatékosította a pápa. – Ezért mondja Jézus: amikor imádkoztok, tegyétek titokban, amikor alamizsnát adtok, ne kürtöljétek világgá, amikor böjtöltök, ne legyetek melankolikusak. Amikor jót cselekedtek, az ne kenőpénz legyen, hanem csak az Atyának szóljon.
Ferenc pápa aztán idézte Izajás prófétától azt a részt, amikor az Úr elmondja a képmutatóknak, mi a valódi böjt. Ezek a szavak mintha napjainkra vonatkoznának – jegyezte meg a szentatya –: „Íme, ez az a böjt, amely tetszik nekem: oldozd el a jogtalan bilincseket, oldozd meg az iga kötelékeit! Bocsásd szabadon az elnyomottakat, és minden igát törj össze! Íme, törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a bujdosó szegényeket vidd be házadba! Ha mezítelent látsz, takard be, és testvéred elől ne zárkózz el!”
Gondolkodjunk el ezeken a szavakon, nézzünk a szívünkbe! Mi hogyan böjtölünk, imádkozunk, adakozunk? Ezek a szavak segítenek elgondolkodni azon, mit érez az az ember, aki vacsora után, amiért kifizetett 200 eurót, hazafelé menet lát az utcán egy éhezőt, de rá se néz, hanem továbbmegy. Jót tesz, ha elgondolkodunk ezen – zárta péntek reggeli homíliáját Ferenc pápa.