2017. február 25., szombat

Szent Mónika, Thagasta szent szülötte



Szent Mónika,
Thagasta szent szülötte
Könyörögj érettünk!


Az Ember érése, fejlődése, a kiszolgáltatottságból a szolgálatra alkalmassá válása, majd a szolgálatból újra a kiszolgáltatottságra jutása is Isten szándékából való! Sirák könyvének ma idézett részlete egészen újként hat rám. De, az újdonsága, elképesztő bölcsességre tanít, és ha tanít, akkor tanulnom kell belőle. Isten kijózanítani próbálja az Embert, megvilágosítani akar, hogy helyén találjam magam, és helyére tudjak tenni mindent, aki vagyok, és amilyen legyen viszonyom élethez, és az életben mindenhez, amihez, és akihez társulnom kell. Mert, bár így szól: „félelmetessé tette őt minden élő előtt”, később mégis hozzá teszi az üzenet, hogy „Óvjátok magatokat minden gonosztól!” Amire, ha rákérdezek, mert rákérdezni is képességet kaptam, akkor azt válaszolja Isten szava, hogy „megmutattam neked, mi a rossz és mi a jó; szemét a szívünkbe helyezte, hogy megmutassa művei nagyságát, mi pedig magasztaljuk a szent nevét, dicsekedjünk csodáival, és beszéljük el művei nagyságát”!
Isten áldása így van a gyermeken! Arra születik az ember, és arra van gyermeksége, hogy belenőhessen abba a képességbe (?), abba a világlátásba (?), abba az életigenlésbe, melyről Sirák könyvében szól Isten!
Amikor az Ember megkeresztelkedik, vagy megkeresztelik, akkor ebbe szemlélődő életbe, ebbe a világigenlésbe, erre az életre oltják bele. De, erre rá kell jönnöm, mert erről nem beszélnek! Azt hisszük, mi jó keresztények, hogy, ha ez meg van írva, az már elég. Bocsánat, hogy elhittem! Nem! Erről beszélnünk, beszélgetnünk kell, hogy a nyelvezetünkben is közösek lehessünk! Hogy megfogadhassuk, hogy igenünk élő szövetségi igenléssé válhasson arra, amire Isten meghívja az Embert! „Örök szövetségre lépett velük” – Isten az Emberrel. Amit az Embernek magának kell visszaigazolnia, és megpecsételnie!
„Azok tehát megfogadták szavát és megkeresztelkedtek; körülbelül háromezer lélek csatlakozott aznap hozzájuk. Ők pedig állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában, a kenyérszegés közösségében és az imádságokban.” [ApCsel 2, 41-42] – Így szól az Írás! De ez is kevés. Nekem, magamnak kell az Írás szavait élettel megtöltenem. Kitartani a tanításban, és közösségre lépni Isten szövetségével – imádságban és a szentségi, az eucharisztikus, a megtestesült Igével közösségben a lelki emberré válásban!
Ez már nem a kereső ember kérdése csupán. Itt már a kereső ember irányultságáról van szó. Aki már látja a fényt, melynek a követésére elszánja magát!
Istenem, Örök Atya, mit belém oltottál, add, hogy oltványod kiteljesedni képessé lehessen, és bőven termőn dicsőségedet szolgálja! Ámen


  

Himnusz CCCCLIII.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.


HIMNUSZ

Örök tündöklő Napvilág,
halandó népnek egy remény,
a Fönségesnek egy Fia,
a tiszta Szűznek magzata:
a felkelőknek jobbod add,
a szív keljen föl józanul,
s az Úrnak zengje lángolón
a hála méltó énekét.
A hajnalcsillag már ragyog,
az egyetlen fényt hirdeti,
az éjszakák homálya fogy,
minket szent fényed töltsön el.
Maradjon bennünk ez a fény,
világnak éjét űzze el,
s minden nap, minden pillanat
szívünket tisztán tartsa meg.
Lelkünkben, mint élő gyökér,
fakadjon gazdagon a hit,
nyomában nyíljon a remény,
s a bő gyümölcsű szeretet.
Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak tisztelet,
s a Szentléleknek is veled,
időtlen századok során. Ámen.


Ferenc pápa beszéde a házassági előkészítés tanfolyamán résztvevő papokhoz: szükség van egy komoly katekumenátusra



Ferenc pápa beszéde a házassági előkészítés tanfolyamán résztvevő papokhoz: szükség van egy komoly katekumenátusra


A házassági eljárások kurzusán résztvevő plébánosok a pápával 
 
A Rota Romana szervezésében továbbképző tanfolyamot tartottak plébánosoknak a Vatikánban február 22-e szerdától, 25-e szombatig. A zárónapon Ferenc pápa a Kelemen teremben fogadta a plébánosi továbbképző résztvevőit és a Rota Romana előadóit. A Szentatya hozzájuk intézett beszédében rövid foglalatát adta a házasság szentsége katolikus értelmezésének, majd tanácsokkal szolgált, melyek a családszinódus után előállott új lelkipásztori helyzetben segítik a papságot: „Legyetek közel a házaspárokhoz minden körülmények között, a Krisztusban kötött szentségi házasságban élők mellett éppúgy, mint az együttélők esetében!”.
Legyetek útitársaik a házasságban élőknek, tanúságtétel és támogatás révén
Beszéde elején a pápa kifejezetten hivatkozott az Amoris laetitia apostoli buzdítására, a Mitis Iudex és Misericors Jesus motu proprio-ira, melyek konkrét módon, jogi normákba foglalták mindazt, amit a két családszinóduson a püspökök javasoltak. „Jó dolog –  mondta a pápa –, hogy ti plébánosok ezen továbbképző kezdeményezés révén elmélyíthetitek ezt az anyagot, mert elsősorban titeket illet, hogy konkrétan alkalmazzátok a családokkal való hétköznapi kapcsolatokra. Az esetek többségében ti szóltok a fiatalokhoz, akik családot szeretnének alapítani és szentségi házasságot kötni. És ti vagytok azok, akik leginkább azon házaspárok felé fordultok, akik súlyos nehézségekkel küzdenek a kapcsolatukban és szükségük van arra, hogy ismét élővé tegyék a hitüket és újra felfedezzék a szentség kegyelmét, némelykor útbaigazítást kérve a házasságuk semmítése ügyében. Senki nem ismeri jobban őket a konkrét társadalmi környezetükben, mint ti, azokkal együtt, akik együttélő párok, meghiúsult kapcsolatok, boldog és boldogtalan családok.  Minden egyes személy és minden egyes helyzet esetében az a hivatásotok, hogy útitársaik legyetek a tanúságtétel és a támogatás révén”.
Szükség van a házasság szentségére előkészítő katekumenátusra
„Legyen gondotok arra, hogy tanúságot tegyetek a házasság szentségének a kegyelméről és a család elsődleges javáról, mely az egyház és a társadalom élő sejtje, az egy férfi és egy nő közötti házasság megkötése révén, ami a Krisztus és az egyház közötti jegyesi kapcsolat jele” – adta meg Ferenc pápa az egyház hagyományos definícióját a szentségi házasságról. „A tanúságtétel a házassági előkészítés során ölt konkrét formát, amikor tudomást szereznek a tervezett lépésük mély értelméről és amikor kísérik a párokat az életük derűs és árnyékos napjaiban”. Szabadon hozzáfűzve a pápa megjegyezte, hogy a „fiatalok a jegyesoktatás során, bár hallanak a házasságról, a Krisztus és az Egyháza közötti egység jeléről, és igent is mondnak rá, de hogy meg is értik-e azt valóban, az továbbra is kérdés marad. Meg vagyok győződve róla – vallotta meg a pápa –, hogy szükség van egy, a házasság szentségére előkészítő katekumenátusra”.
Mutassátok fel a házasság szentségének a „nagy titkát”!
„Emlékeztessétek a keresztény jegyeseket arra, hogy a házasság szentségében Isten mintegy visszatükröződik, amikor belevési abba szeretetének eltörölhetetlen jegyét. Az Isten által teremtett házasság az ő ikonja, aki a szentháromságos személyek közössége. Az egy és háromságos Isten szeretete, Krisztus és a jegyes Egyház szeretete legyen a katekézis és a házassági evangelizáció középpontja” – buzdított a pápa, azt kérve a plébánosoktól, hogy „a találkozás összes lehetséges formájában mutassák fel a házasság szentségének ezt a nagy titkát”.
Meghallgatást és megértést kínáljatok fel
Ezen elsődleges tanúságtétel mellett a pápa a plébánosok lelkére kötötte, hogy „támogassák azokat, akiknek a kapcsolata nem igazi szentségi házasság, de akik ki akarnak jutni ebből a helyzetből: Ebben a kényes küldetésben a hívek elsősorban ne úgy ismerjenek meg benneteket, mint bürokratikus eljárások és jogi normák szakembereit, hanem mint testvéreket, akik felajánlják a meghallgatásukat és megértésüket. Ugyanakkor legyetek közel hozzájuk az evangélium stílusával azon fiatalokkal való találkozás és befogadás során, akik inkább az együttélést választják a házasság helyett”.
Krisztus nyomdokain járva gyengéd és együttérző szemmel nézzetek a nehézségben lévőkre
„Ők ugyanis, lelki és erkölcsi szempontból a szegények és kicsik között vannak, akik felé az egyház, Krisztus nyomaiban járva, anya szeretne lenni, és aki nem hagyja el, inkább felkeresi és gondjába veszi őket – folytatta a pápa. Krisztus őket is szereti, ezért gyengéd és együttérző szemmel nézzetek rájuk. Ezeknek az utolsóknak a gyámolítása, az evangélium nyomán lényegi része annak a küldetésnek, mely a házasság szentségének a támogatása és védelme. A plébánia ugyanis kiváltságos módon a lelkek üdvösségét szolgálja, ahogy Boldog VI. Pál tanította: A plébánia Krisztus jelenléte megváltói szerepének a teljességében, az Evangélium Háza, az igazság Háza, a mi Urunk iskolája”.
Rátok, a püspökök nélkülözhetetlen segítőtársaira van bízva ez a katekumenátus
Beszéde végén a pápa ismét aláhúzta, hogy amiként azt „a Rota Romana-nak is ajánlotta, szükség van a házasulandók igazi katekumenátusára, mely magában foglalja a szentségi előkészítés állomásait: a házassági előkészítést, annak megünneplését és a rákövetkező évek kíséretét. Rátok, a püspökök nélkülözhetetlen segítőtársaira van bízva elsődlegesen ez a katekumenátus és minden fellépő nehézség ellenére arra bíztatlak benneteket, hogy valósítsátok meg azt. Azt hiszem – tette hozzá ismét szabadon a pápa –, az igazi nehézség abban áll, hogy a házasságot «társadalmi eseményként» értelmezik és nem pedig úgy, mint egy igazi szentséget, mely nagyon hosszú előkészítést igényel” – zárta beszédét Ferenc pápa a házassági előkészítőről tartott tanfolyam plébános résztvevőinek.
 
 

Évközi hetedik hét szombatja



Évközi hetedik hét szombatja


A mai evangéliumi történet azzal kezdődik, hogy kisgyermekeket hoznak Jézushoz azzal a szándékkal, hogy tegye rájuk a kezét. Márk evangélista leírása azt sugallja, hogy áldásért viszik a gyerekeket az Úrhoz. A kérés, hogy Jézus „tegye rájuk a kezét” emlékezetünkbe idézi azokat a csodás gyógyításokat, amikor Jézus kezével megérinti a betegeket, éppen ezért nem kizárt, hogy esetleg beteg gyermekekről van szó, bár a szövegben nincs erre vonatkozó kifejezett utalás.
A tanítványok ez esetben önkényesen cselekszenek és igyekeznek távol tartani a gyermekeket Mesterüktől. Talán Jézust akarták kímélni, hogy nyugodtan taníthasson vagy gyógyíthasson, s tevékenységében ne zavarják meg a gyermekek. Magatartásukat indokolná a korabeli társadalmi szokás, miszerint a gyermekek nem avatkozhattak bele a felnőttek ügyeibe. Ez a szokás nem akadályozhatja meg Jézust szolgálatában, aki más alkalmakkor is átlépte a törvények és szokások rendjét az emberek érdekében. Az Úr tehát helyteleníti a tanítványok cselekedetét, majd szeretettel magához hívja a gyermekeket. Ezt követően Jézus a gyermeki lelkületet példaként állítja: „ilyeneké az Isten országa.” A gyermek mindig nyitott és elfogadó, rászorul mások odafigyelésére és gondoskodására. Ehhez hasonlóan nem kiérdemeljük Isten országát, hanem elfogadjuk azt Istentől.
© Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, adj készséges szívet, hogy befogadhassunk mindent, ami szép, jó és igaz, s adj világos látást, hogy elutasíthassunk mindent, ami hamis, ami rút, ami rossz. Teremts bennünk tiszta szívet, Istenünk, hogy jó gazdái lehessünk ennek a világnak. Ne szennyezzenek be minket gonosz indulatok, gyűlölet, harag, viszálykodás. Egyetértést adj nekünk, hogy gyermekek és felnőttek egyre jobban megértsük: szükségünk van arra, hogy világos ismereteink legyenek, de csak akkor leszünk igazán emberek, ha tiszta a szívünk.