2017. január 28., szombat

Kik az Úr házában laktok és örökkön örökké dicséritek ötet



Kik az Úr házában laktok és örökkön örökké dicséritek ötet (83. zsoltár).

Ments meg, Uram minket!


Gyávaság, a hit hiányából ered! Ha hitem kevés, akkor nem vagyok Krisztussal közösségben! Igen, ha a világgal megalkuvó vagyok – mert életemet, egzisztenciámat, anyagi érdekeimet stb. féltem, – akkor az, gyávaság is, tehát, hitemben gyengeségem!
Bátorkodtam a minap kijelenteni, hogy hitképességünkkel van baj – nem is a lanyhaságunk a legsúlyosabb nehézségünk. Ott, akkor, erre senki sem reagált, senki nem mondta azt, hogy tényleg, így van. Fel sem ismerjük gyengeségünket! Szépítgetjük, sminkeljük állapotbeli helyzetünket, hogy felmenthessük magunkat felelősségünk alól. Én ezt tartom magam számára langyos kereszténységnek, éppen ezért bűnömnek.
Hálát adok Istennek, hogy felmentett engem a világgal való parolázás alól. Talán mert látta, hogy nem tud engem másképpen megmenteni. Éppen ezért, kegyelmet adott, hogy legyek inkább prófétája. Kérügmám lehet, és erről szólhatok, hirdethetem a szabadulást! Hogy Isten angyala ott toporog körülöttünk, csak vágyakoznunk kell rá, hogy megszabadítson, ugyanakkor meg kell lépnünk azt, amire nem tanítottak, de amire szükségünk van ahhoz, hogy Isten előtt bizonyítsuk: akaratunk, hogy Hozzá ragaszkodunk, Rá bízni képesek vagyunk magunkat, amikor ideje van annak. Mert nem marad más biztonságunk, és bizonyosságunk, csak az, hogy kegyelmére hagyatkozom! Tudomásul kell vennünk, hogy olykor, és személyem vonatkozásában, még az Egyház törvényeinek biztonsága ellenében is, Istenben van a bizonyosság és a biztonságom! Nincs másban erőm, csak Istenben! Hogy hitemben válhassak erőssé, megingathatatlanná!
Ha jól megnézzük, Pál olyan hitképességeket sorol fel példaként, melyek törvény felett állnak. A halálból hívott engem is életre Isten, hogy Neki éljek! De előbb, alázatra tanított, mert arra volt szükségem. Ahhoz, hogy aztán, új életem lehessen. Képessé tett rá, hogy elengedjem azt, amihez ragaszkodtam. Mert aki meg akarja menteni, elveszíti azt, „aki pedig elveszíti életét énértem, megtalálja azt.” [Mt 16,25]
Fel kell fedeznünk, meg kell bizonyosodnunk arról, bizonyosságot kell szereznünk arról, hogy eljegyzettek vagyunk! Gyávasággal ez nem megy. Bátorságban lakik a Lélek! Ózeás tudta ezt már, és nem is rejtette véka alá: „eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak igazsággal és törvénnyel, jósággal és szeretettel, eljegyezlek magamnak hűséggel, és ismerni fogod az Urat.” [Oz 2,21-22]
Köszönöm Atyám, Istenem, hogy bizonyosságodra elvezetsz engem, hogy e bizonyosságban megerősítesz engem, hogy hitem acélosodjon, erősödjön. Hitemmel szolgálni akarlak téged! Ámen


  

Himnusz CCCCXXV.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.


HIMNUSZ

Isten, világot alkotó,
világot sarkán forgató,
ki napnak ékes fényruhát,
éjnek kegyelmes álmot adsz.
A fáradt test, ha elpihent,
munkára nyerjen új erőt,
a frissült lélek vessen el
búbánatot s aggályokat.
Hálát adunk a tűnt napért,
imádkozunk, ha jön az éj,
s hogy könyörülj a bűnösön,
zsoltárainkkal hódolunk.
Áldjon lelkünk legbelseje,
zengjen a szó, a dallamos,
szeressen minden tiszta szív,
imádjon minden józan ész.
Hogy amikor az éjsötét
elfátyolozza a napot,
hitünk ne érjen vakhomályt,
s ragyogja át az éjszakát.
Hallgass meg, kérünk, jó Atyánk
s Atyánknak egyszülött Fia,
és Szentlélek, Vigasztalónk,
most és örök időkön át! Ámen.
 


„Ferenc pápa szereti a családokat” – Katekézissorozat gyermekeknek: A testvérek



„Ferenc pápa szereti a családokat” – Katekézissorozat gyermekeknek: A testvérek

A Magyar Katolikus Családegyesület kétheti rendszerességgel adja közre gyermekeknek szóló katekézissorozatát, amely Ferenc pápa családoknak szóló beszédei alapján íródott. Az ötödik részt olvashatják.

Ferenc pápa, amikor a testvérekről beszélt, a Bibliából egy zsoltárt olvasott fel. A zsoltár azt mondja, hogy milyen jó és gyönyörűséges, ha együtt élnek a testvérek. A pápa ehhez a gondolathoz még azt is hozzátette: hogy ha van egy fivérünk vagy nővérünk, az egy olyan életre szóló tapasztalat, olyan kincs, amit semmivel sem lehet megfizetni, semmivel sem lehet pótolni. Igaz, néha-néha összekapunk a testvéreinkkel, és úgy viselkedünk egymással, mint Káin és Ábel a Bibliában. Ha azonban jól belegondolunk, valójában nem tudunk meglenni nélkülük, és ha csak egy napra is távol vannak tőlünk, rögtön elkezdenek hiányozni nekünk.
Ahogy a testvéreinkkel nap mint nap együtt élünk, úgy tanuljuk meg, hogy mit jelent kiengesztelődni, kibékülni egymással, és azt, hogy mit jelent a szabadság. Felfedezzük, hogy milyen szép az, ha a különbözőségeink ellenére is közösségben tudunk lenni, és kölcsönösen segítjük egymást, főképp a legkisebbeket és a leggyengébbeket. A testvériség annyira szép, hogy azt szeretnék, a világon az összes ember így éljen; hogy testvérként tekintsen a másikra!

A keresztények ugyanis nem azért keresik meg a szegényeket és a gyengéket, mert valamilyen ideológiai programnak akarnak engedelmeskedni, hanem mert az Úr Jézus szava és példája azt üzeni nekünk, hogy mindnyájan testvérek vagyunk.
Ez az alapelve az Isten iránti szeretetnek és az emberek közötti igazságosságnak.
Tanácsolok nektek valamit: – mielőtt befejeznénk ezt a katekézist – mindnyájan gondoljunk csendben a testvéreinkre, és szívünk mélyén imádkozzunk értük!
A gyermekkatekézis Ferenc pápa 2015. február 18-án elmondott katekézise alapján íródott, amely a Szent Péter téren tartott hagyományos szerdai általános kihallgatás keretében hangzott el.