2017. január 14., szombat

Kik végig állhatatosak voltatok és üdvösségteket elnyertétek



Kik végig állhatatosak voltatok és üdvösségteket elnyertétek (Máté 10).
Ments meg, Uram minket! 



Szabadnak lenni, szabaddá tenni magam! Nyitottság. De mégis mire, merre nyitni ki a teret a magam számára?
Ja, ehhez az kell, hogy lássam a teret, melyben magamat generálom, elhelyezem, bele képzelem. Fel kell tennem a magam számára azt a kérdést is, hogy mennyire tartom magam önállónak, függetlennek akkor, amikor helyzetemet definiálom.
Vajon, képes vagyok függetleníteni magamat, akkor, amikor pozícionálom magamat: egzisztenciális, kulturális, tanult és neveltetésem körülményeitől? Egyáltalán, feltétlenül szükséges az, hogy függetlenítsem magamat minden megszerzett, elért, vagy, éppen álmodott és vágyott körülményeimtől? Hm!
Úgy gondolom, hogy, ha, nem is próbálom függetleníteni magamat a fenti körülményektől, akkor a magamba zárt világban élek, és esélyem sincs, nem adok esélyt sem magamnak arra, hogy bárki máshoz, annak problémájához közel kerülhessek! Így, lehet e módom, vagy csak jogom arra, hogy jó szándéknak tekintve „segítségére” lehessek mások problémájának megoldásában?
Hiszen így, mindent magamként, magamért, magamnak, és magamban oldok meg, a másik embert magamon kívül tartva, tőlem függetlenítve. Mintha azt én dönthetném el, hogy mi jó a másik embernek. És, ha így van, akkor nem vagyok közösségben! Sem Istennel, sem az embertársaimmal. Egyedül csak magammal. Ez korunk rákfenéje! Önimádókká lettünk, és akkor találjuk magunkat kielégültnek, ha megtettük azt, amitől jól érezzük, jól érezhetjük magunkat. Azzal már egy cseppet sem törődünk, hogy a másik hogy érzi ettől magát. Hátha még ezzel a pénztárcánk is gyarapszik, igazoltnak érezzük magunkat.
„Járuljunk ezért bizalommal a kegyelem trónja elé, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk az alkalmas időben való segítségre.”
Rá kell döbbennem, hogy a szeretet az egyetlen olyan energia, mely működésbe hoz körülöttem mindent. Értem ez alatt, hogy nem az én eredményességem a cél, hanem az, hogy Isten energiái működhessenek, melynek lehetőségét teremtem meg jelenlétem által.
Tégy engem eszközöddé Istenem! Ámen


Himnusz CCCCXI.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.


HIMNUSZ

Csak félig múlt az éjszaka,
szólít a próféták szava:
dicsérjük Istent szüntelen,
Atyát s Fiút együttesen,
s a Lelket, aki egy velük
és egyesíti lényegük:
a Hármas-Egy élő Csodát,
kit énekünk örökre áld.
Félelmes éji óra ez,
öldöklő angyal jár körül,
Egyiptomnak halála lett:
elsőszülöttek végzete.
Az igazaknak üdvöt ad:
az angyal büntető keze
nem mert reájuk sújtani,
a vér jelétől megriadt.
Egyiptom sírt keservesen
tömérdek bú és gyász között.
De vígan ujjong Izrael:
a bárány vére őrzi őt.
Urunk, az igaz Izrael
mi vagyunk: benned örülünk.
Az ellenség nem érhet el,
megóvja véred életünk.
Országodhoz, áldott Király,
ha eljössz, méltónak találj,
hadd zengjünk akkor majd neked
meg nem szűnő dicséretet. Ámen.


Ferenc pápa beszéde a Global Foundation köldöttségéhez: a kirekesztő gazdaság egy bumeráng, leselejtezi a leselejtezőt is



Ferenc pápa beszéde a Global Foundation köldöttségéhez: a kirekesztő gazdaság egy bumeráng, leselejtezi a leselejtezőt is


Ferenc pápa megérkezik a Kelemen terembe

Ferenc pápa szombaton délben a Kelemen teremben fogadta a Global Foundation 85 tagját, amely a napokban tartja Rómában a kerekasztal megbeszélését a következő témával: „Együtt kötelezzük el magunkat a globális közjó érdekében”.
A földkerekségre kiterjedő együttműködés jegyében
Ferenc pápa beszéde elején határozottan leszögezte, hogy „ez az elkötelezettség csak akkor lehet igaz út, ha a kooperatív globalizációt, azaz a földkerekségre kiterjedő együttműködést értik alatta, amely ellentétben áll a közömbösség globalizációjával.  Az elkötelezettség célkitűzése legyen olyan, hogy az biztosítsa a globális közösséget, vagyis az intézményeket, a termelőüzemek és a civil társadalom képviselőit, hogy hatékonyan teljesíthessék a nemzetközi célkitűzéseket és vállalásokat, mint például a fenntartható fejlődésnek a 2030-as agendája”.
A leselejtező gazdaság bumerángként visszaüt
„Elfogadhatatlan, mert embertelen az a világgazdasági rendszer, hangsúlyozza a pápa, amely leselejtezi az embereket és a gyerekeket, annál az egyszerű oknál fogva, hogy nem hasznosak már többé a vállalkozások termelékenysége szempontjából. Éppen a személyeknek ez a leselejtezése okozza bármiféle politikai vagy gazdasági rendszer hanyatlását és embertelenné válását. Azok ugyanis, akik maguk okozzák vagy megengedik mások leselejtezését – menekültekét, kizsákmányolt vagy rabszolgává tett gyerekekét és az utcán meghaló szegényekét – azok maguk válnak olyan lélektelen gépekké, amelyekre ez az alapelv visszaüt és előbb vagy utóbb őket magukat selejtezik le. Ez egy bumeráng! – tette hozzá szabadon a pápa. És amikor majd ők sem lesznek már hasznosak, akkor őket is elvetik.
Szent II. János Pál pápa már 1991-ben nemet mondott az embert figyelmen kívül hagyó piacmodellnek
Szent II. János Pál pápa 1991-ben, az elnyomó politikai rendszerekkel és az immár globalizáltnak nevezett piacintegrációval szemben arra a kockázatra intett, amely mindenféle kapitalista ideológiát áthat. Ez nem, vagy alig vette figyelembe a peremre szorítás, a kizsákmányolás és az emberi elidegenedés jelenségeit, figyelmen kívül hagyva tömegek anyagi és morális nyomorúságát, vakon megbízva a piac erőinek szabad fejlődésében. Az én elődöm erre az útra egyértelműen nemet mondott.
Egyéni és intézményi erőfeszítések, melyek begyógyítják a felelőtlen globalizáció rossz termékeit
Azóta csak nőttek a kockázatok – folytatta Ferenc pápa – de ezzel együtt fejlődtek azok az egyéni és intézményi erőfeszítések, melyek begyógyítják a felelőtlen globalizáció rossz termékeit. Kalkuttai Teréz anya, akit volt szerencsém nemrég szentté avatni, a mi időnknek a jelképe, amennyiben összefoglal és megjelenít megannyi erőfeszítést. Lehajol az utcán haldokló emberekhez, elismervén így mindenkinek az emberi méltóságát. Elfogadott minden emberi életet, az elhagyottat, az elvetettet, a leselejtezettet.
Az együttérzésen alapuló, szolidárisan együttműködő globalizáció felé
Az ilyen magatartás vezet a szolidárisan együttműködő globalizáció felé. De ehhez mindenkinek személyesen és önzetlenül kell a szegények sebeihez fordulni és meg kell tanulnia együtt érezni azokkal, akik üldöztetést, magányt vagy erőszakos áttelepítést szenvednek el. Ez az együttérzés indítsa aztán a gazdasági és politikai vezetőket arra, hogy korrigálják a szemléletmódjukat, hiszen a politikának és a gazdaságnak meg kellene érteni a prudencia, a  gyakorlati bölcsesség erényének az alkalmazását. Végül a pápa arra buzdította a Global Foundation 85 tagját, hogy bátran merítsenek az egyház szociális tanításából, az együttműködő jellegű globalizáció előmozdításában.