Teremtésvédelmi kalendárium – Üzenet 2018-ra
A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal előretekintünk, hogy miként tudunk határt szabni a világ kétségtelenül velünk lévő pusztulásának.
A
biológiai sokféleség, a víz, a talaj megőrzése, de legalább rendkívüli
gyorsaságú degradációjának lassítása, a károk mérséklése és a továbbiak
elkerülése a legsürgetőbb, szükséges feltétele annak, hogy megőrizzük
világunkat olyannak, mint amilyennek megismertük.
A
biológiai sokféleség, a víz, a talaj, és ezzel együtt a természetes körforgás
rendjének megőrzését két alapvető technológiai megoldáscsomag hatásosan és
gyorsan támogathatná: 1) a energiatárolás hosszú távú megoldása; 2) az intenzív
mezőgazdaság és az ipar vegyszerhasználatának drasztikus csökkentése.
Ha az
emberiség megtalálná azokat a nagy teljesítményű energiatároló technológiákat,
amelyek segítségével a nap, a szél és a víz mint tiszta és valóban megújuló
energia sokrétűen, éjjel és nappal felhasználható lenne, valamint életünk
intenzív vegyszermentesítése megvalósulna, akkor szinte egy csapásra megoldódna
a környezeti terhelések nagy része.
Szkülla
és Kharübdisz között hajózunk. Ez egy ősi, eposzi mélységű élmény, ami időről
időre hatalmába kerít minket. Valóban, a sok, kézzel fogható fenyegetettség,
betegség, erőszak, katasztrófa, a mindennapok félelmei sokszor túlságosan is
beárnyékolják jelenünket. Nemcsak a közeli életszituációnk jelei ezek, hanem a
média is ezt harsogja éjjel-nappal, nem csoda hát, ha ezek a terhek elegek
ahhoz, ne is kívánjunk látni a pusztulást.
Pedig a
pusztulás valóság. Négy évtized alatt megduplázódott a Föld lakossága,
többszörösére nőtt a vízfogyasztás, vészesen csökkent a megművelhető
földterületek mennyisége. Rohamosan csökken a fajok sokszínűsége, hiszen fajok
ezrei tűnnek el évről évre, pedig a biológiai sokféleség a legfontosabb eleme
az ökológiai egyensúly fennmaradásának, és az egyik kulcsfeltétele a földi élet
immunrendszerének. Az éghajlatváltozás nem pusztán a meteorológiai paraméterek
megváltozását jelenti, hanem sok tízezer faj kipusztulásához, termőföldjeink,
erdeink területének csökkenéséhez, vizeink minőségi és mennyiségi hanyatlásához
vezet. Világviszonylatban elképesztő mennyiségű ivóvizet pazarolunk el nap mint
nap, miközben a klímaváltozás következtében várhatóan azzal kell szembesülni,
hogy kevés lesz az ivóvíz, nem lesz mivel öntözni, itatni. Egyre gyorsabban
fogynak az egy főre eső vízkészletek, például Afrikában olyannyira, hogy ez a
jelenség kivédhetetlen népvándorlást fog okozni a következő tíz-tizenöt évben.
Ez a hazai vízfogyasztásra ugyan nem igaz, összehasonlítva a jelenlegit az
1990-es évek előtti fogyasztással, ami jóval több volt akkor, mint manapság, de
megjegyzendő, hogy ásványvízvagyonunk csökken, hiszen felhasználása
sokszorosára emelkedett az elmúlt 25 évben. Kínában a talajerózió üteme a
természetes regenerációs képesség 57-szerese, míg Európában 17-szeres, Amerikában
10-szeres, Ausztráliában 5-szörös ez a mutató. Hazánkban is a víz- és
szélerózió, tömörödés, szikesedés, savanyodás, talajszennyezés, a
szervesanyag-tartalom csökkenése pusztítja a talajt. A hazai viszonyok között
is elterjedt, intenzív rendszerben zajló talajművelés súlyosbítja a helyzetet,
amelynek következménye a rossz vízháztartású, levegőtlen, szerves anyagban
szegény, minimális talajélettel rendelkező talaj.
Tudom,
ez távol, oly messze van tőlünk, hogy a közvetlen észlelés szinte lehetetlen.
Mi pedig az „erkélyről szemléljük” – használván Vecsei Miklósnak, a Magyar
Máltai Szeretetszolgálat alelnökének szavait, amit a mélyszegénység
problémakörénél szokott előadásaiban használni.
Az
erkélyről nézzük! De ne legyen lelkiismeret-furdalásunk, nem az számít, nem
segít, és nem is kell mindent „magunkra venni”. A folyamat mély megértése
segít, és az is, ha ezután legalább továbbadjuk reflexiónkat barátainknak,
gyermekeinknek. Adjuk tovább, mert tudnia kell az utánunk következő
nemzedékeknek, hogy a vészhelyzet határsávjában mozgunk, de azt is, hogy nincs
itt a világvége, van megoldás. Talán nincs szükség „nagy fordulatra”, elég, ha
egyszerre egyet lépünk, tudván azt is, hogy a technológiai megoldás nem elég.
A mai
modern világ üzenete a határtalanság képzete, az, hogy mindenre van azonnali
technokrata válasz. Ne csodálkozzunk, hogy a „mértékletesség” sarkalatos erénye
nemcsak ósdinak tűnik, hanem kifejezetten veszélyes a végletekig kiélezett, a
társadalmak, országok, érdekcsoportok közötti küzdelemben.
Pedig a megoldás
a mértékletesség. A mértékletesség nem önmegtartóztatás, hanem felszabadulás,
szabadság osztozni bármilyen formában és léptékben az arra rászorulókkal,
elhagyni a túlzott felhalmozás terheit, és örülni a mindennapi létnek.
Így
örüljünk minden napunknak a jövő évben, kívánva ezzel mindenkinek boldog,
békés, szelíd új évet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése