Karácsony

Karácsony

Megérkeznek a pásztorok

Jézus Krisztus születését Egyházunk három szentmisével ünnepli karácsony napján, amely szentmiséknek más az evangéliuma. Az éjféli szentmisében Lukács evangéliumából felidézzük azt a történelmi helyzetet, amikor Jézus született. Az uralkodók felsorolása után következik a népszámlálás említése, ami miatt József és Mária Betlehembe mennek. Mária itt hozza világra gyermekét, Jézust. A születésről elsőként a pásztorok értesülnek az angyaloktól, akik útnak indulnak, hogy kifejezzék hódolatukat az újszülöttnek. Az ő megérkezésüket ismerteti karácsony napjának reggelén a Pásztorok miséjének evangéliuma. A harmadik karácsonyi szentmise, amelyet ünnepi misének nevezünk, már más szemszögből szemléli az eseményeket, az evangéliumi rész az Ige megtestesülésének titkát igyekszik feltárni.
A pásztorok szentmiséjének evangéliuma a betlehemi istállóba vezet minket. Gondolatban körülhordozzuk tekintetünket a helyszínen. Egy sötét barlangot látunk, amely állatok szálláshelyéül szolgál. Kár szépítenünk a dolgokat, ez bizony egy istálló, ökrökkel és szamarakkal. Még szerencse, hogy a templomban nem érezzük az istálló szagát, mert egyesek talán sietve távoznának. József próbál egy kis tüzet rakni, de annak fénye alig tölti be az istállót, melegét is alig érezni. Mária alszik, próbálja kipihenni a szülés fáradalmait. Oldalt a jászolban, a szalmán fekve, egy újszülött gyermek alszik csendesen. A gyerekek gondolatban tovább nézelődnek, keresik a karácsonyfát a színes égőkkel és a díszekkel, de itt bizony olyat nem találnak, talán majd egy felnőtt elmondja nekik, hogy ez egy későbbi találmány. Az ajándékok sem állnak nagy kupacokban, de van itt érdekesebb, például plüssmaci helyett lehet játszani egy igazi kisbáránnyal. Az ünnepi hangulatnak nyoma sincs a betlehemi istállóban.
Minden csendes és nyugodt, mi magunk is leülünk a tűz mellé, nem szeretnénk megzavarni Mária és a gyermek pihenését. Örülünk, hogy itt vagyunk, a Megváltó közelében. Aztán hirtelen beállítanak a nagyhangú pásztorok. Az ajtót csak azért nem törik ránk, mert egy barlangnak nincs ajtaja. Itt nincs kiírva piros betűkkel egy táblára, hogy „Csendet kérünk! Ne zavarjuk mások nyugalmát!”, mert ez nem egy kórház újszülött osztálya. A pásztorok valószínűleg nem fogják vissza magukat, ugyanolyan hangon beszélnek, mint a mezőn az állatokkal. Ha már egyszer éjnek idején felébresztették őket az angyalok és megtették az utat, akkor miért fognák vissza magukat. Ez az éjszaka ugyanis nem olyan, mint a többi. Ez a nap nem olyan, mint a többi. Csodás dolgokról értesültek és most örömmel beszélnek erről. József nem próbálja csitítani őket, Mária is zavartan pislogva hallgatja szavaikat, és a gyermeket sem zavarja jövetelük. Egyszerű emberek őt, akik hallottak egy hírt a Messiás születéséről, elcsodálkoztak ezen, majd megtették kötelességüket, amely minden ember kötelessége, kifejezték hódolatukat a Megváltó előtt.
Mit üzen nekünk a pásztorok emberi bölcsessége? Hallgassuk mi is lelkesen az örömhírt! Engedjük, hogy az ámulat és a csodálkozás eltöltsön minket! Aztán induljunk, hogy mi is magasztaljuk Isten és kifejezzük hódolatunkat a világ Megváltója előtt!
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Urunk, Istenünk, te mindent megtehetsz, hiszen te vagy a világ ura. Egyetlen Fiadat küldted el közénk, mert ez szerepelt üdvözítő tervedben. Fiad, Jézus Krisztus mindenben vállalta emberi sorsunkat, mert te, Atyánk úgy akartad, hogy példát mutasson nekünk életével, halálával és feltámadásával. Jézusom, közel akarok menni hozzád, nem csak messziről akarlak szemlélni! Jézusom, tanulni szeretnék tőled, nem csak egyszerűen tudomásul venni születésed! Jézusom, költözz lelkembe, mert örökké veled akarok élni!