Ferenc pápa: Jézus üzenete változást, megtérést kér tőlünk
December 26-án, az első vértanú, Szent István emléknapján délben a Szentatya az evangélium melletti hűség, a Jézusról szóló tanúságtétel fontosságát hangsúlyozta. Beszédének fordítását teljes terjedelmében közöljük.
Kedves
testvéreim, jó napot kívánok!
Miután
megünnepeltük Jézus földi születését, ma Szent Istvánnak, az első vértanúnak az
égi születését ünnepeljük. Még ha első pillantásra úgy tűnik is, hogy a két
esemény között nincs kapcsolat, valójában van, mégpedig nagyon szoros
kapcsolat.
Tegnap a
karácsonyi liturgiában hallhattuk: „Az Ige testté lett, és közöttünk lakozott”
(Jn 1,14). Szent István válságba sodorta népének vezetőit, mert „hittel és
Szentlélekkel eltelve (ApCsel 6,5), szilárdan hitte és megvallotta Isten
újfajta jelenlétét az emberek között; tudta, hogy Isten igazi temploma most már
Jézus, az örök Ige, aki közénk jött lakni, aki mindenben olyan lett, mint mi,
kivéve a bűnt. Istvánt viszont azzal vádolták, hogy a jeruzsálemi templom
lerombolásáról prédikál. Azt a vádat fogalmazzák meg vele szemben, hogy azt
állította: „Jézus, ez a Názáreti, lerombolja majd ezt a helyet, és
megváltoztatja majd a Mózestől ránk hagyott szokásokat” (ApCsel 6,14).
Valóban,
Jézus üzenete kellemetlen, nehéz helyzetbe hoz minket, mert kihívást intéz a
világias vallási hatalomhoz, és felrázza az emberek lelkiismeretét. Eljövetelét
követően szükséges a megtérés, a gondolkodásmód megváltoztatása, korábbi
gondolkodásmódunk feladása, a változtatás, a megtérés. István egészen haláláig
hű maradt Jézus üzenetéhez. Utolsó imái: „Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet”,
és „Uram, ne ródd fel nekik bűnül” (ApCsel 7,59–60); ez a két ima hűen
visszhangozza Jézusnak a kereszten kimondott imáit: „Atyám, kezedbe adom
lelkemet” (Lk 23,46), és „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit
tesznek” (Lk 23,34). Istvánnak ezek a szavai csak azért voltak lehetségesek,
mert Isten Fia a földre jött, meghalt és feltámadt értünk; eme események előtt
ezek emberileg elképzelhetetlen kijelentések voltak.
István
könyörög Jézusnak, hogy vegye magához az ő lelkét. A feltámadt Krisztus ugyanis
az Úr, az egyetlen közvetítő Isten és ember között, nemcsak halálunk óráján,
hanem az élet minden pillanatában: nélküle semmit sem tehetünk (vö. Jn 15,5).
Ezért mi is, amikor megállunk a kisded Jézus előtt, így kérlelhetjük: „Uram,
Jézus, rád bízom lelkemet, fogadd el”, hogy létünk valóban az evangélium
szerinti, jó élet legyen.
Jézus a
mi közvetítőnk, és kiengesztel minket nemcsak az Atyával, hanem egymással is. Ő
a szeretet forrása, aki megnyit minket a közösségre testvéreinkkel, hogy
szeressük egymást, elutasítva minden konfliktust és neheztelést. Tudjuk, hogy a
sértődöttség és a neheztelés csúnya dolog, ártalmas, sokat árt nekünk! Jézus
pedig elveszi mindezt, és lehetővé teszi, hogy szeressük egymást. Ez Jézus
csodája. Kérjük az értünk megszületett Jézust, segítsen, hogy magunkévá tegyük
ezt a kettős magatartást: az Atya iránti bizalmat és a felebarát iránti
szeretetet; olyan magatartás ez, amely átalakítja az életet, szebbé és
gyümölcsözőbbé teszi azt.
Bizalommal
emeljük imánkat Máriához, a Megváltó édesanyjához és a vértanúk királynőjéhez,
hogy segítsen befogadnunk Jézust mint életünk Urát, s hogy az ő bátor
tanúságtevői legyünk, készek arra, hogy bőrünket is vásárra vigyük az
evangélium melletti hűségből!
A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:
A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:
Kedves
testvéreim!
A Jézus
születéséből áradó keresztény öröm légkörében köszöntelek titeket, és
megköszönöm, hogy itt vagytok!
Mindnyájatoknak,
akik Olaszországból és más országokból jöttetek, békét és mély örömet kívánok:
olyan napok legyenek ezek számotokra és családtagjaitok számára, amikor
ízlelitek az együttlét szépségét, és érzitek, hogy Jézus köztünk van.
Külön is
köszöntöm az ukrán nemzeti zarándoklat résztvevőit: megáldalak mindnyájatokat
és megáldom országotokat.
Ezekben
a hetekben sok karácsonyi üdvözletet kaptam. Mivel nem tudok mindenkinek külön
válaszolni, ma szeretném kifejezni őszinte köszönetemet mindenkinek, kivált
imáitokat köszönöm! Szívből köszönöm! Az Úr fizessen meg nektek nagylelkűen!
Szép
ünnepet! Kérlek titeket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az
ebédhez! A viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése