Ferenc pápa: Isten Fia ma is ajándék az emberiség számára
December 27-én a Szentatya a karácsony jelentéséről tartotta katekézisét a délelőtti általános kihallgatás keretében. Ferenc pápa beszédének fordítását teljes terjedelmében közöljük.
Kedves
testvéreim!
Ma az Úr
Jézus születésének jelentésével szeretnék foglalkozni, ezekben a napokban
ugyanis hitünkben és a szertartásokban az Úr születését éljük át.
A
betlehemállítás, szentírási olvasmányaival és hagyományos énekeivel pedig főleg
a liturgia segített, hogy újra átéljük azt a „mai napot”, amelyen „megszületett
számunkra a Megváltó, az Úr Krisztus” (Lk 2,11).
Korunkban,
kivált Európában, annak vagyunk tanúi, hogy „megfosztják lényegétől” a
karácsonyt: egy hamis tisztelet nevében mindazzal szemben, ami nem keresztény,
mely mögött gyakran a hit kirekesztésére irányuló akaratot rejtőzik, eltüntetik
az ünnepből az összes utalást Jézus születésére. De igazából ez az esemény az
egyetlen igaz születésünnep, az egyetlen igaz karácsony! Jézus nélkül nincs
karácsony! Egy másik ünnep van, de az nem karácsony! Ha ő van a középpontban,
akkor minden, ami körülveszi, vagyis a fények, a hangok, a helyi hagyományok, a
jellegzetes ételek – minden az ünnepi hangulat megteremtésére irányul, de
Jézussal a középpontban. Ha őt kivesszük, a fény kialszik, és minden hamissá,
látszattá válik.
Minket
az Egyház örömhírhirdetése – az evangéliumi pásztorokhoz (vö. Lk 2,9) hasonlóan
– arra vezet, hogy keressük és megtaláljuk az igazi fényt, Jézus fényét, aki
olyan ember lévén, mint mi, meglepő módon mutatkozik meg: egy ismeretlen,
szegény lánytól születik, aki egy istállóban hozza őt világra, akinek egyedül
férje van a segítségére… A világ semmit sem vesz észre, viszont az égben az
angyalok tudnak a dologról, és örvendeznek! Isten Fia ma is így mutatkozik meg
nekünk: Isten ajándékaként az emberiségnek, mely éjsötétben jár és ernyedt
álomba merült (Iz 9,1). Még ma is gyakran azt látjuk, hogy az emberiség a
sötétséget választja, mert tudja, hogy a világosság leleplezné azokat a
tetteket és gondolatokat, amelyek miatt szégyenkezne vagy
lelkiismeret-furdalása lenne. Így inkább a sötétben marad, és nem kíván hibás
gyakorlatán változtatni.
Feltehetjük
tehát a kérdést, mit jelent befogadni Isten ajándékát, Jézust. Miként ő maga
tanította nekünk életével, azt jelenti, hogy nap mint nap ingyenes ajándékká
válunk azok számára, akikkel találkozunk. Ez a magyarázata annak, miért
ajándékozzuk meg egymást karácsonykor. Az igazi ajándék számunkra Jézus, és mi
hozzá hasonlóan ajándékká akarunk lenni mások számára. És mivel ajándék akarunk
lenni mások számára, ajándékot adunk egymásnak, ennek a Jézus által tanított
magatartásnak a jeleként, jelzéseként: ő, akit az Atya küldött, ajándék volt
számunkra, mi pedig ajándék vagyunk mások számára.
Pál
apostol összefoglaló értelmezési kulcsot ad a kezünkbe, amikor a következőket
írja ebben a szép szakaszban: „Megjelent Isten kegyelme minden ember
üdvösségére, és arra nevel minket, hogy […] józanul, igazságosan és
istenfélelemben éljünk e világban” (Tit 2,11–12). Isten kegyelme „megjelent”
Jézusban, Isten arcában, akit Szűz Mária úgy szült a világra, ahogyan minden
más e világi gyermek megszületik, ő mégsem a „földről” való, hanem a
„mennyből”, Istentől jött. Ily módon, a Fiú megtestesülésével, Isten
megnyitotta előttünk az utat az új életre, mely nem az önzésen, hanem a
szereteten alapszik. Jézus születése mennyei Atyánk szeretetének legnagyobb megnyilvánulása.
Végül
nézzünk még egy fontos szempontot: a karácsonyban azt láthatjuk, ahogyan az
emberiség történelmét, melyet az e világi hatalmasságok mozgatnak, meglátogatja
Isten történelme. Isten bevonja azokat, akik a társadalom szélére sodródtak, ajándékának,
a Jézus által hozott üdvösségnek ők az első címzettjei. A kicsinyekkel és a
megvetettekkel Jézus barátságra lép, ami folytatódik az időben, és ami egy jobb
jövő reményét táplálja. Ezeknek az embereknek, akiket a betlehemi pásztorok
képviselnek, „nagy világosság támadt” (Lk 2,9–12). Ők kirekesztettek, nem
kedveltek, megvetettek voltak, és elsőként nekik hangzott el a nagy örömhír. A
„nagy világosság” pedig egyenest Jézushoz vezette őket. Isten minden korban új
világot akar velük építeni, amelyben nincsenek többé elutasított, bántalmazott,
nélkülöző emberek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése