Advent második hetének keddje
A
tegnapi evangéliumban a béna ember meggyógyítása kapcsán már szóba került a
bűntől való szabadulás, amely az irgalmas Isten ajándéka. Ezt a gondolatot
folytatja és erősíti meg a mai evangéliumban az elveszett bárányról szóló
példabeszéd. A hasonlat szerint a pásztor, amikor észreveszi, hogy a rábízottak
közül elveszett egy bárány, akkor inkább otthagyja egy időre a többit és
elindul, hogy megkeresse az elveszettet. Van valami számunkra ésszerűtlen,
megmagyarázhatatlan a pásztor viselkedésében. Miért indul el? Miért annyira
fontos neki az az egyetlen bárány? Miért nem mond le róla, s közben örülhetne
annak, hogy a többi megvan?
A példázat azt szemlélteti, hogy Isten nem tud nyugodtan örülni a kilencvenkilenc igaznak, amikor azt látja, hogy egy ember elszakadt tőle. Mert neki mindenki egyaránt fontos. A századik is, a legkisebb is, a legbűnösebb is ugyanolyan fontos, mint a többi.
Isten nem legyint lemondóan, amikor azt látja, hogy az emberek a bűnös életet választják és eltávolodnak tőle. Isten nem nyugszik bele ebbe a helyzetbe és megoldást keres. A figyelmeztetések után az a végső megoldás, hogy az irgalmas Isten elküldi az ő Fiát Jézust, hogy jó pásztorként ő keresse meg az elveszetteket és ő vezesse vissza őket az atyai házba. Az adventi időszakban tehát a felénk közeledő irgalmas Istent várjuk.
© Horváth István Sándor
A példázat azt szemlélteti, hogy Isten nem tud nyugodtan örülni a kilencvenkilenc igaznak, amikor azt látja, hogy egy ember elszakadt tőle. Mert neki mindenki egyaránt fontos. A századik is, a legkisebb is, a legbűnösebb is ugyanolyan fontos, mint a többi.
Isten nem legyint lemondóan, amikor azt látja, hogy az emberek a bűnös életet választják és eltávolodnak tőle. Isten nem nyugszik bele ebbe a helyzetbe és megoldást keres. A figyelmeztetések után az a végső megoldás, hogy az irgalmas Isten elküldi az ő Fiát Jézust, hogy jó pásztorként ő keresse meg az elveszetteket és ő vezesse vissza őket az atyai házba. Az adventi időszakban tehát a felénk közeledő irgalmas Istent várjuk.
© Horváth István Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése