Szeplő nélkül való angyalok Könyörögjetek érettünk!

Szeplő nélkül való angyalok

Könyörögjetek érettünk!

 

Két kérdés feszül ma egymásnak: 1.: Isten igazságát kutatom, vágyom, és akarom, hogy érvényre jusson rajtam, bennem, és általam? 2.: Van hozzá elég hitem, hogy várakozzak rá, hogy az hamarosan bekövetkezzen; vagy kikényszerítem, esetleg megelőzöm a magam igazságával türelmetlenül?

Jézus mai, utolsó mondata mindig aggaszt, és önvizsgálatra kényszerít: hitem elég lesz, elégségesnek fogja ítélni Jézus, amikor eljön? A hit bizonyítéka az, amiről Jakab levele beszél: „a hit, ha tettei nincsenek, halott önmagában” [Jak 2,17] Jézus nem a halott hitre gondol, bizonyos vagyok benne! Hanem arra, amit a tettek igazolnak!

De, hogy értsem ehhez az evangéliumi fejezethez rendelt olvasmányt? Vajon a hitben, képes megújulni számomra a természet? Megváltozni, és olyannak látszani a valóság, ami a hitben való cselekvésre képessé tehet embert? Az Istennek odaajándékozott hitem, elég ahhoz, hogy a hitben való cselekvésben Isten sértetlenül megóvjon, a keletkezett bajban is megmentsen? Mitől kell, hogy óvjon Isten? Mert ugye, elhangzik Jézus szájából, hogy „Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Féljetek inkább attól, aki a lelket is és a testet is el tudja pusztítani a gyehennában.” [Mt 10,28] Talán attól a félelemtől, kell Isten oltalma, mely a lelkemet ölheti meg. És nem a testi bántalom, a szenvedés, az áldozat az, amitől oltalmát kell remélnem, kérnem, elvárnom! A Lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit! – Halljuk Jézus szavait, a Jn 6,63 –ban.

A létben együtt lélegezni Istennel! Valami ilyen hitről beszél Jézus, úgy tűnik nekem.

Uram, Istenem, én Atyám! Ha erről van szó, akkor ezt a hitet add meg nekem! Ebben a hitben erősíts meg engem! Ámen