Híven szolgáló angyalok
Könyörögjetek érettünk!
Van egy érdekes mondás, hogy ha valami fontosat
kell valakire rábízni, akkor a legelfoglaltabb embert kell keresni, mert ő
bizony végre fogja hajtani. Aki kevéssel foglalkozik, bár több ideje van,
sajnos már megtanulta, hogy a saját kényelmére vigyáz, és csak keveset fog
elfogadni. Aki már sok mindennel foglalkozik, tudja felmérni és értékelni a
feladatok súlyát és mindig talál elegendő időt rá, mert értékeli a feladatot,
illetve a szolgálat lehetőségét is értékeli. Erről beszél a mai evangélium.
Mind az anyagi, mind a lelki, mind a szellemi
javak esetében nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy "akinek van, annak még
adatik, akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van". Erre a
megkerülhetetlen valóságra akar Jézus figyelmeztetni. Az élet vagy növekszik,
vagy pusztul. Megállni, "tartani a szintet" nem lehet. Isten Lelke
folytonosan munkálkodik bennünk és a világban: akiben nem bontakozik épp
valami, - abban sorvad. Túlságosan a tárgyak bűvöletében élünk, pedig az élő, a
sarjadó, fejlődő valóság a mi helyünk a teremtésben. Ha egy használati cikket
megszereztem, az megvan (bár az is kopik, avul, amortizálódik!!). De már egy
csokor virág vagy egy háziállat esetében sincs így, hát még egy személyes
kapcsolat kialakulásával! De önmagammal sem! Ha valamit elértem, máris indulni
kell az új csúcs felé, ha a hitemben valamit fölfogtam, máris vágyakozni kell a
továbbra.
Isten mindent nekem akar
adni, és aki azt mondja: "Köszönöm, nem kérem, nekem ez már elég, amim
van" Isten jóságában való mélyebb részesülést mondta le. Ennek az embernek
kicsinyes a szíve. Nem képes többet befogadni. Nem a többről van szó, hanem
arról, hogy lelkünket, szívünket kell kitágítani arra a szintre, hogy úgy
tudjunk szeretni, mint Jézus. Csak az juthat el a szolgaság lelkétől az
istenfiúság lelkéig, akiben nem a félelem, hanem a bizalom munkál Ura iránt. 
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése