Hogy kieszközöld számunkra az állhatatosság kegyelmét Kérünk téged, hallgass meg minket!

Hogy kieszközöld számunkra az állhatatosság kegyelmét 

Kérünk téged, hallgass meg minket!

Jézus nem személyekhez, tehát zsidókhoz, vagy pogányokhoz, illetve keresőkhöz, vagy hitehagyottakhoz küldi tanítványait, hanem városokba, ahova menni készül ő maga is. Azt érzékeli, hogy sokan keresik az igazságot, de nincs, aki elvigye hozzájuk.

Nézzük meg, hogy ma mi a helyzet? Van közöttünk olyan, aki keresi az igazságot? Hallunk olyanokról, akik keresnek, akik vágyakoznak az igazságra? Arra az igazságra, mely Krisztusban lett Istentől szóló igazság?

Mintha, emberi kapcsolatainkban nem lenne rá idő, mód, hogy kiderüljön az, hogy kinek mire van szüksége. Nincs nyíltság, és őszinteség emberi kapcsolatainkban. Talán, már azt is fel lehet vetni, hogy egyáltalán nincs mély emberi kapcsolat ember és ember között. Mindenki fut valami után, amit nem képes elérni. Éppen hogy csak azt a problémát sikerül megoldani, ami a legszükségesebb. De, valójában mi a legszükségesebb, számomra? Nos, itt van talán az a kérdés, amivel ma foglalkozni kellene: mi számunkra, emberek számára, az éppen legszükségesebb? Hol találjuk meg a kérdésnek azt a mélypontját, hogy kiderülhessen, miért nem kutatom – az én -, én az Igazságot?

Talán, és ez is lehet a probléma egyik gyökere, hogy annyi igazsággal vagyunk megfertőzve, hogy inkább feladjuk az Igazság keresését, mintsem, merjünk vállalkozni arra, hogy a sok igazság között átverekedjük magunkat.

Szögezzük le kiindulásként azt, hogy egyetlen igazság létezik! Ha ezt ki merem jelenteni, akkor már arra képes lehetek, hogy a többi igazságot félre toljam magam elől. Vagy, minden igazságot, mely elém kerül, hadrendbe állítsam azért, hogy az egyetlen igazságra eljuthassak. Persze, ehhez kell bátorság, és rettenetesen nagy annak a kockázata, hogy bűnbe esem! Ma nem állhatunk meg ott, hogy a kísértéseket elutasítom. Erre szokták azt mondani: nehogy kiöntsük a fürdővízzel a csecsemőt is!

Fel kell vállalni a kísértéseket! Ahhoz, hogy rátalálhassak az egyetlen igazságra, melyről azonnal ki fog derülni, hogy ez még nem az, de ezen az utamon, az apró igazságokon keresztül eljuthatok az Egyetlenhez! Például, ha elfogadom azt, hogy a Szentírás lehet olyan eszköz számomra, mely az Igazsághoz elvezet, és melyhez társulhatok, és társíthatom a többi – például - olvasmányomat, amit szeretek, de aminek mondanivalóját megszűrhetem a Szentírásból kapottakon! Minden a javamra válhat, ha valamilyen alapot teremtek annak, hogy minden a javamat szolgálhassa!

Eljutunk oda, hogy a mai ember élete, alaptalan. Nincs semmi, amire alapozza a napjait, az egymást felfaló napjait! Nincs keretrendszere az életünknek. Csak úgy múlik, az élet. És nem telik! Meg, tartalommal. Amiből közös igazságunk lehetne. Mert minden tézis, elmélet, és tan, sőt logika, és tapasztalás megingatható, és összedönthető! Van számomra olyan, Valaki, vagy Valami, ami követhető és kétségbe sem vonható?

Sietve kell visszatalálnunk Az Istenhez, Aki az Igaz, a Meg Nem Másítható, az Örök, Aki a Minden Mindenben! Lám: elérkezek oda, hogy nem tudom megfogalmazni, hogy mi az a szeretet, mely Éltető, mely maga az Élet! Istenem, Atyám! Segítsd meg engem, akit a magad képére és hasonlatosságára teremtettél! Add, hogy higgyem és érteni merjem, bírjam és alázattal elviseljem ezt a tényt! Ámen