Ferenc pápa: A hit nem
elmenekülés az élet problémái elől
Augusztus 13-án a déli Úrangyala elimádkozása
előtt a Szentatya a napi evangéliumi szakaszhoz fűzött elmélkedésében a hitnek,
a Jézusra való ráhagyatkozásnak a fontosságát hangsúlyozta. Beszédét teljes
terjedelmében közöljük.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
A mai evangélium által bemutatott jelenetben
(Mt 14,22–33) Jézus – miután egész éjszaka a Galileai-tó partján imádkozott – a
tanítványok csónakja felé halad a vízen járva. A csónak a tó közepén hányódik,
erős ellenszél csapdájában. Amikor a tanítványok meglátják a vízen közeledni
Jézust, kísértetnek hiszik, és rémüldözni kezdenek. Ő azonban biztosítja őket:
„Bátorság, én vagyok, ne féljetek!” (Mt 14,27). Péter a rá jellemző hevességgel
megszólítja: „Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen”;
Jézus pedig hívja: „Jöjj” (Mt 14,28–29). Péter kiszáll a csónakból, és elindul
a vízen járva Jézus felé, az erős szél miatt azonban megijed, és süllyedni
kezd. Ekkor felkiált: „Uram, ments meg”; Jézus pedig kinyújtja kezét, és
megragadja (Mt 14,30–31).
Az evangéliumnak ez a gazdag szimbolikájú
elbeszélése hitünkre irányítja figyelmünket: hogyan hiszünk mi, személy
szerint, és mint egyházi közösség, milyen a hitünk nekünk, akik itt vagyunk ma
a téren? Vajon a közösségnek, ennek az egyházi közösségnek van-e hite? Milyen a
hitünk mint egyéneknek és milyen a hite közösségünknek? A csónak valamennyiünk
élete, és az Egyház élete is; az ellenszél a nehézségeket és a
megpróbáltatásokat jelenti. Péter kérése – „Uram, parancsold meg, hogy hozzád
menjek” – és a kiáltása – „Uram, ments meg” – nagyon hasonlít arra a bennünket eltöltő
vágyra, hogy szeretnénk az Úr közelségét érezni, de hasonlít a félelemre és
szorongásra is, amely életünknek és közösségünk életének legfájdalmasabb
időszakait kíséri, ugyanis állandóan belső törékenységek és külső nehézségek
között élünk.
Abban a pillanatban Péternek nem volt elég
Jézus biztonságot nyújtó szava, amelybe belekapaszkodhatott volna az
ellenséges, háborgó hullámokkal szemben. Ugyanez történhet velünk is. Amikor
nem az Úr szavába kapaszkodunk, amikor horoszkópokra és kártyajósokra hallgatunk,
hogy nagyobb biztonságban érezzük magunkat, rögtön süllyedni kezdünk. Ez azt
jelenti, hogy nem elég erős a hitünk. A mai evangélium arra emlékeztet minket,
hogy az Úrba és az ő szavába vetett hit nem egy mindenben könnyű és kényelmes
utat nyit meg előttünk, nem kímél meg minket az élet viharaitól. A hit egy
jelenlét bizonyosságát nyújtja, Jézus jelenlétének bizonyosságát, amely segít,
hogy szembenézzünk az egzisztenciális viharokkal, egy olyan kéz biztonságát
nyújtja, amely megragad minket, hogy segítsen szembenéznünk a nehézségekkel, és
a sötétben is mutatja nekünk az utat. A hit tehát nem elmenekülés az élet
problémái elől, hanem támogató erő, mely értelmet ad utunknak.
Ez a jelenet remekül ábrázolja a mindenkori
Egyház valóságát: útja során a hajónak ellenszéllel és veszélyes viharokkal is
meg kell küzdenie. Nem az emberek bátorsága vagy kiválósága menti meg: az
elsüllyedéssel szembeni biztosítékot a Krisztusba és az ő szavába vetett hit
adja. Ez tehát a biztosíték: a Krisztusba és az ő szavába vetett hit. Ezen a
hajón nyomorúságaink és gyengeségeink ellenére biztonságban vagyunk, főképpen
akkor, amikor térdre hullunk, és imádjuk az Urat, mint a tanítványok, akik a
végén „leborultak előtte, és így szóltak: »Te valóban Isten Fia vagy!« (Mt
14,33). Milyen jó kimondani ezt a mondatot Jézusnak: „Te valóban Isten Fia
vagy!” Megismételjük közösen? „Te valóban Isten Fia vagy!”
Szűz Mária segítsen, hogy mindig szilárdak
maradjunk a hitben, hogy ellen tudjunk állni az élet viharainak, hogy az Egyház
hajójában maradjunk, elutasítva azt a kísértést, hogy az ideológiák, a divatok
és a jelszavak megigéző, ám borulékony ladikjaiba szálljunk!
A Szentatya szavai az Angelus után:
A Szentatya szavai az Angelus után:
Kedves testvéreim!
Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat: jelen
lévő rómaiak és zarándokok! Köszöntöm a családokat, az egyházközségi
csoportokat, a társulatokat, és minden egyes hívőt.
Örömömre szolgál, hogy ma ismét köszönthetek
ifjúsági csoportokat: a Trevisóból és a Vicenzából jött cserkészeket, valamint
a ferences fiatalok nemzeti konferenciájának résztvevőit. Köszöntöm továbbá a
Fájdalmas Szűzanya Nővéreit Nápolyból, és azt a zarándokcsoportot, amely gyalog
járta végig a Via Francigenát Sienától Rómáig.
Szép vasárnapot és finom
ebédet kívánok mindenkinek. Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! A
viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése