2017. augusztus 22., kedd

Évközi huszadik hét keddje



Évközi huszadik hét keddje


A gazdag ifjú távozása után Jézus figyelmezteti tanítványait a gazdagság veszélyére. Természetesen nem önmagában a gazdagsággal van gond, hanem azzal, ha valaki a vagyonához, az anyagi javakhoz jobban ragaszkodik, mint Jézus követéséhez.
Az ifjú távozása azt jelzi, hogy a földi javakról való lemondás és Jézusért a szegénység választása, bizony nem könnyű az ember számára. Az apostolok képesek voltak erre, mások viszont nem. A vagyon tehát akadálya lehet egyrészt annak, hogy valaki Jézus tanítványa legyen, másrészt az üdvözülésnek is, és ez a kettő összetartozik. A földi javak szeretete ehhez a világhoz köti az ember szívét, és csak az ezekről való lemondás nyitja meg szívünket arra, hogy szabadon a mennyek országát válasszuk. Ez utóbbit tették az apostolok és a tanítványok, akik mindenről lemondtak annak érdekében, hogy egyedül Jézust kövessék. E lemondásuk legfőbb jutalma az Úr ígérete szerint az örök élet, az örök boldogság. A gazdagság minket is az örök élettől foszthat meg, a szegényebb életmód pedig ehhez vezethet közelebb. Jézus azt kéri tanítványaitól és tőlünk, hogy mindenről mondjunk le az üdvösség érdekében, amely a legfőbb jó, amit Isten adhat nekünk. Ismerjük el, hogy Krisztus az Üdvözítő. Legyünk hálásak, hogy Isten az üdvösségre hív és Krisztus által az üdvösségre vezet minket.
© Horváth István Sándor

Imádság

Add meg nekem, Uram, hogy minden evilági dolognak meghaljak, és e világban vessenek meg engem, s ne tudjanak rólam a te szereteted miatt! Add, hogy minden kívánságok fölött benned nyugodjon meg, s benned béküljön meg a szívem! Hiszen te valóban a szívek békéje vagy, egyedül te vagy a nyugalom, rajtad kívül minden durva és nyugtalan.
Canisius Szent Péter
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése