Oliver Dashe Doeme
nigériai püspök Budapesten – Kereszténység a Boko Haram árnyékában
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) II.
Szent János Pál dísztermében tartott előadást július 17-én, hétfőn a Boko Haram
fenyegetésében élő nigériai keresztények helyzetéről Oliver Dashe Doeme, a
maiduguri egyházmegye püspöke.
Az üldözött keresztények megsegítéséért felelős
helyettes államtitkárság és a PPKE közös rendezvénye abba a sorozatba
illeszkedik, amelynek vendégei voltak már szíriai és iraki katolikus és ortodox
felekezetek püspökei.
Fodor György, a PPKE prorektora köszöntőjében
kifejezte örömét, hogy immár hetedik alkalommal adnak helyet az üldözött
keresztényeket megsegítő államtitkárság rendezvényeinek. Beleillik ez a
küldetésükbe, és jelzi, milyen szorosan együtt tud működni állam és Egyház a
fontos, hasznos dolgokban.
Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere
megnyitóbeszédében felhívta a figyelmet arra, Nigériában üldözik a keresztény
közösség tagjait, milliók kényszerülnek elhagyni otthonukat. A maiduguri
egyházmegyében az árva gyerekek, özvegyasszonyok száma meghaladja a húszezret,
az országban 250 templomot romboltak le.
Kifejezte a magyar kormány meggyőződését, hogy
a világ nagy bajaira nem megoldás a migráció: ott kell segíteni az embereket,
ahol élnek. Elmondta, hogy ösztöndíjprogramot hoztak létre tanulni vágyó
fiataloknak: a már létező Stipendium Hungaricum nevű ösztöndíj mellett, amely
segítségével bármely vallás, felekezet fiataljai hazánkban tanulhatnak, erre
kizárólag keresztény fiatalokat hívtak meg. A történelmi egyházak és a
szerzetesi közösségek vállalták a fiatalok patronálását. A száz meghirdetett
helyre több mint négyszázan jelentkeztek, a helyi egyházak segítségét kérték az
elbírálásban. Kifejezte reményét, hogy jövőre már 150 helyet hirdethetnek meg. A
miniszter hozzátette: kegyelem számunkra, hogy adni, segíteni tudunk. Ez a
lehetőség megtiszteltetés, visszahat majd ránk, gazdagodunk általa.
Ezt követően Jan Figel, az Európai Unió
vallásszabadságért felelős különleges megbízottja mondott köszöntőt.
Hangsúlyozta: a közös javunkat szolgálja, ha teszünk másokért. A
vallásszabadság minden emberi szabadságjog lakmuszpapírja, és ahol hatalmi
érdekekből, ideológiai okokból korlátozzák, ott más állampolgári jogok is
csorbulnak. Felhívta a figyelmet: közös célunk, hogy jobbá tegyük a 21.
századot. Felsorolta a 20. század nagy genocídiumait, és hozzátette, hogy jelenleg
is folyamatos mészárlás folyik a Közel-Keleten. A világ 40 százalékában
súlyosan vagy nagyon súlyosan megsértik a vallásszabadságot, ez az emberiség 75
százalékát érinti. Az ideológiai gyűlölködés ellen fel kell építeni a
szolidaritás szövetségeit – figyelmeztetett, és hozzátette, hogy a közöny, a
tudatlanság és a félelem a legfőbb ellenség számunkra is, Európában is. Ha
félünk felemelni a hangunkat azokért, akik nem tudnak kiállni magukért, akkor
nagy a baj.
Oliver Dashe Doeme püspök hálát adott Istennek
a lehetőségért, hogy megoszthatja a tapasztalatait, és köszönetet mondott
azoknak, akiknek munkája nyomán szenvedő testvéreink támogatást kaphatnak.
Elmondta magáról, hogy a maiduguri egyházmegye
negyedik püspöke, nyolc éve vette át hivatalát, amikor a Boko Haram mint szekta
megerősödött. Már korábban, 2006-ban a dán Mohamed-karikatúrák nagy
felháborodást keltettek Nigériában; Maiduguriban február 18-án a muszlim
fiatalok dühöngeni kezdtek: a kormány aktív támogatásával a városban 52
templomból 50-et megsemmisítettek. Véleménye szerint a muszlimok programja a
világ iszlamizálása. Ennek egyik módja a terrorizmus. Úgy véli, a migráció
részesei azért nem muszlim országokba mennek, mert programjuk van.
Országa legnagyobb problémájának és a Boko
Haram megerősödése legfőbb okának a korrupciót tartja. A vezetők hasznot húznak
a háborúból, ezért nem lépnek fel a terrorszervezet ellen. Nigéria északi
részén nagy hatalmú muszlim vezetők és maga a kormány támogatta a Boko Haramot.
Tragédiának nevezte, hogy Észak-Nigériában a kormányzati szervek elhanyagolták
kötelességüket, a muszlim fiatalok oktatását. A Boko Haram 3-4 éves korukban
elragadja családjuktól a gyerekeket, brutális körülmények között tartják,
nevelik őket. A Boko Haram célja megszüntetni a kereszténységet: „a nyugati
oktatást meg kell szüntetni” – ezt jelenti a nevük is.
A szervezet 2009 óta támadja a keresztény
intézményeket. 2014-ben volt a csúcspont, két és fél államnyi területet
szereztek meg. Ebben az évben 150 ezer keresztény vált belső menekültté az
ország északi részen. A Chibokból elrabolt lányok közül is visszatértek, de
sokan még nem. Sok férfit megöltek, hogy elvehessék a feleségüket. Több mint
ezer keresztényt öltek meg a válság során. Aki nem csatlakozik hozzájuk, azokat
megölik. Ők korunk mártírjai.
Jó hír azonban – tette hozzá –, hogy a
kereszténység soha nem törhet meg. A római császárok, Nero és mások
megpróbálták kiirtani az Egyházat, de soha nem sikerült nekik. Emberi erő nem
tudja megsemmisíteni az isteni akaratot: ami Istentől ered, az mindig
fennmarad. A nigériai keresztények bátrak, elszántak, a támadások ellenére
eljárnak a templomokba. Bíznak benne, hogy imáik meghallgatásra találnak.
Tudják, hogy velük van Jézus, az Eucharisztia van az életük középpontjában.
Nagyon erős bennük a Szűzanya iránti szeretet,
aki valóban megsegíti őket. Doeme püspök elmesélt két csodás eseményt. A
Szűzanya beavatkozásának tartják egy fiatal fiú esetét: a terrorszervezet
tagjai elvitték az erdőbe, ahol ő elővette a rózsafüzérét, és hosszan énekelte:
„Jézus megment engem minden bajtól, soha nem törnek meg.” Egy héttel később
visszahozták a faluba.
A másik eset egy családdal történt meg: a Boko
Haram elfoglalta a településüket, későn vették észre, hogy csapdába estek. Az
egész család a rózsafüzért imádkozta, és a terrorszervezet tagjai nem törtek be
a házukba, pedig mindenhová be szoktak menni. Hónapokon át olvasták a Bibliát
reggel, délben, este, és nem fogyott el az ételük, sem a vizük. Ott maradtak
egészen addig, amíg a katonaság vissza nem foglalta a területeket – akkor
fogyott el a vizük.
A püspök csodának tartja azt is, hogy ő maga
életben van, hiszen fehér reverendát és püspöki süveget hord mindenütt. A papok
kint vannak az emberek között, de a Szűzanya és Jézus vigyáz rájuk – mondta.
Az Egyház segíti a belső menekülteket. Sokan
visszatértek, de nincs házuk, ételük. A korrupció miatt más segítség nem ér el
az emberekhez, a kormányhoz közeli szervezetek zsebre teszik a támogatást, csak
az Egyház van olyan közel az emberekhez, hogy el tudja juttatni hozzájuk a
segítséget. Újjá kell építeni az Egyházat, ehhez pedig segítségre van
szükségük. Szükség van az imákra és az anyagi támogatásra is. Ismét megköszönte
a lehetőséget, köszönetet mondott a miniszterelnöknek, a miniszternek, az
államtitkárnak és mindenkinek, aki segíti ezt a kezdeményezést. Valóban
kegyelmi állapot ez, az Úr majd visszaadja – tette hozzá.
Végül elmondta, hogy egyházmegyéje tavaly volt
ötvenéves, novemberben ünnepelnek majd, és ezzel a gonosz erők fölötti
győzelmet is ünnepelik. A Boko Haram démoni erő, az Úr pedig nem engedi, hogy
elhomályosítsák a fényét. Arról is biztosította a hallgatóságot, hogy ők is
imádkoznak a szekularizációtól szenvedő Európáért, az európaiakért, hogy együtt
győzedelmeskedjünk a gonosz felett.
* * *
Oliver Dashe Doeme a sajtó képviselőinek
elmondta, utazása célja, hogy felhívja a figyelmet arra, mi történik Afrikában,
Nigériában. Úgy vélte, az üldözött keresztények megsegítésére hazánkban
létrehozott helyettes államtitkárság látható segítség, nagyon jónak tartja,
imádkozik érte, és reméli, más országok is követik majd. A hivatal segít, hogy
ne érezzék magukat egyedül. Hozzátette: egy testhez tartozunk, az Úr testéhez –
ha a test egyik része szenved, szenved a többi is.
A migrációt a kialakult
helyzet szomorú fejleményének nevezte. Óriási kockázatot vállalnak az emberek,
tengeren, sivatagon kelnek át, de mivel a helyzet nem alkalmas arra, hogy
otthonaikban maradjanak, vállalják a kockázatot. A válságot politikai,
társadalmi, gazdasági, vallási okok súlyosbítják, a vezetők dolga az lenne,
hogy a békét építsék, fejlődést hozzanak, ehelyett azonban a mohóság és az
önzés jellemzi őket. Mohóságuk árát a szegények fizetik meg. Nincs fejlődés, ha
az emberek harcolnak egymással. A vezetők feladata szolgálni, nem pedig
uralkodni. Arra kellene használniuk a képességeiket, a lehetőségeiket, az
erőforrásokat, hogy fejlődjön az ország – ez tenné lehetővé, hogy otthon
maradjanak az emberek. Hozzátette, hogy a segélyként kapott pénz sokszor a
gazdagok zsebébe kerül, holott fontos lenne befektetni a vezetők képzésébe,
hogy megtanulják, hogyan szolgálhatják népüket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése