Jézus Szíve, lándzsával átdöfött Szív,
Irgalmazz nekünk!
Ember,
ilyent mondhat, egy másik embernek? Sőt! Minden embernek? Csak az, Akiből a
Lélek szólal, Akit Isten e szavak kijelentésére felhatalmaz. Ez hatalom, erő,
felelősség, és következményekkel jár! Aki van, az szólíthatja meg így az
Embert! Jézus tehát nem önmagára hívja fel a figyelmet, hanem arra, aki minden
hatalmat Rá bízott, Neki adott; Aki Belőle árad, és akarja betölteni minden
ember értelmét, szívét, érzékelését, egész lényünket. Isten át akar járni
bennünket, át akar formálni bennünket! Új emberré próbál alakítani Isten úgy,
hogy szabad rendelkezésünket nem írja felül. Szabad döntésünkre bízza hatalmát,
erejét, tudva, hogy ezzel felelősséget terhel ránk, és, hogy ez, a mi életünkre
és az egész világ létére következménnyel lesz. Következmények keletkeznek úgy
Jézus tetteiből, és szavaiból, ahogy a mi minden tettünk és szavunk sem múlik el
következmény nélkül. Ez is a teremtés része! Így is – talán észrevétlenül,
észre sem vesszük, és - a teremtésbe bevon, bele olvaszt bennünket Isten! Ebbe
a következményekkel terhelt felelősségbe bele lehet fáradni, bele lehet
roppanni is, mert gondot okoz, megterheli gyenge emberi alkatunkat. Jézus azt
mondja, hogy Isten, Aki a Van, a Minden, és a Mindenség, ezt tudja, és ez
része, sőt, elkerülhetetlen része a természetünk adta létünknek. De, ha ezt
felismerem, én, az Ember, akkor ettől ne törjek meg, ne váljak reményt
vesztetté, hanem bírjam magamat alázatra, és merjek oda állni Isten elé, és azt
mondani, hogy nekem ez már sok, felülmúlja erőmet, képességemet,
tűrőképességemet, intelligenciámat. Erre felelete Istennek Jézus, az Emberfia,
az Istenfiú. Aki, a hozzám hasonló emberi természetével volt kénytelen
elhordozni isteni természetét. Amire azt a tanácsot adja, nekem, az embernek
Jézus, hogy vegyek róla példát. Akinek a terhe sokkal nagyobb volt az enyémnél,
és, aki mégis, a terhére képes volt azt mondani, hogy „az én igám édes és az én
terhem könnyű.”
Jézus
nem nagyképű, és nem is hordja fenn az orrát, azzal, hogy Ő az Atyával
közösségben van. Nem! Csak gondoljak bele: emberként tudhatom, hogy minden
éremnek két oldala van. Felőlem nézve Jézus isteni mivolta számára csak előny
lehet. De, ha a Mindenség felöl közelítem meg Jézus kettős személyiségét, akkor
bizony, emberként – az Istennel közösségre eljutni, és arra a közösségre
engedelmessé tenni magam (?) - ez komoly teher lehetett számára. Milyen nehéz nekem,
csak egy másik ember szándékaiba beleállnom, azonosulnom akaratával?
Elfogadnom, és követnem? Jézus, ezzel szemben teljes emberi személyiségét kész
és képessé volt alárendelni Isten szándékának, akaratának! Jézus, amikor azt
tudja mondani, hogy „én szelíd vagyok és alázatos szívű”, akkor ezt, Róla, az
Atya jelenti ki. Isten szól a szavai által! Éppen ezért e szavak jelentése
egészen más, mint amit e szavakkal mi, középszerű vallásos emberek – nem hívőt
mondok, mert az lehet hívő, aki közösségre lépett már Jézussal (!); melyikünk
jelentheti ezt ki magáról? – kifejezünk. És akkor még nem beszéltem a világban
megszorult emberekről, akik számára a szelídség és az alázat értelmezhetetlen
fogalom.
Ha ebben
az összefüggésben próbálom értelmezni, hogy Ki az Isten, a Szeretet, akkor
bizony ráérezhetek arra, hogy e fogalmak Isten szókészletében egészen más
természetűek, mint az én számomra. És, akkor, elkezdhetem a magam számára az
egész életet átértelmezni.
Istenem,
Atyám! Próbálom felfogni, és érteni a Te logikádat. Nem könnyű, de akarom,
szeretnék Veled közösségre lépni, Jézus nyomában, és Vele közösségben. Kérem
Szentlelked bölcsességével alakíts, formálj engem! Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése