Jézus Szíve, gyalázatokkal tetézett Szív,
Irgalmazz nekünk!
Most
tartunk Máté evangéliumának tizenegyedik fejezeténél, ami ezzel a mondattal
kezdődik: „Történt pedig, hogy amikor Jézus befejezte tizenkét tanítványának
oktatását, elment onnan, hogy tanítson és prédikáljon a városaikban.”
Nézzük
vissza Máté evangéliumának felépítését, hogyan is jutottunk el a tizenegyedik
fejezethez? Miután Jézus elkezdi működését, és kezdi kiválasztani személyesen a
tanítványokat, azonmód elkezdi hirdetni az „országának örömhírét” (Mt 4,23), és
ezzel párhuzamosan kezdi gyógyításait, csodáit! Majd, elérkezünk a Hegyi
Beszédhez, hiszen terjed a híre, és vonzani kezdi az embereket, a tömegeket. A
Hegyi Beszéd már egy nagy tömegekhez szóló tanítása, a nyolc boldogságról, a
törvény és a társadalmi békesség, együttélés kérdéseiről, az
ellenségszeretetről. A hatodik fejezetben már taníthatja a népet az imádságra,
és azokra a dolgokra, melyek az Istennel való kapcsolatnak feltételei, azért,
hogy az ember békessége, igaz értékekből valósulhasson meg, és lehessen fenn is
tartani. Értékítéletre, és valós érték megtartására tanítja a népet Jézus. Ebbe
a tanításba kapcsolódnak bele azok a csoda tettei, melyek szavainak
hitelességét képesek garantálni a tömeg számára. Így alakul ki Jézus körül egy
tanítványi közeg, akik éhezik már és szomjúhozzák azt az életformát,
életmodellt, amiről tanítja őket. Máté evangéliumának nyolcadik és kilencedik
fejezete ezeket az eseteket gyűjti csokorba. Ezen a vonalon érkezünk el a
tizedik fejezethez, mely már az apostolok kiválasztásáról szól, és arról, hogy
Velük elkezd egy mélyebb kapcsolat kiépítésébe. Aminek a vége, hogy küldetést add
számukra.
Lukás
történetében az apostolok kiválasztása előbb történik (már a hatodik
fejezetben), és a küldetés a hetvenkettőhöz szól (a tizedik fejezetben), mi
most maradjunk Máténál.
Arra
szeretnék rávilágítani, hogy Jézus a kiválasztottaktól többet vár el, többet
kér, és több bizalmat add! Tudja mire kéri fel őket, és tudja, hogy mivel kell
számolniuk, ha a küldetésre vállalkoznak. A bizalma, tanítványai, illetve
apostolai felé, ebből a tudatos állapot értékeléséből és helyzet ismeretéből
kap hangsúlyt!
„Aki nem
veszi föl keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám.” Isten méltóságának
viselésére van Jézus bizalma, apostolai iránt! Teher ez, vagy könnyebbség?
Bizony, ez a személyen múlik! Hogyan viselem el azt, hogy Isten bizalmát
élvezhetem? Erre való a tanítvány lét. Hogy, mire apostolává lehet az Ember,
már Isten méltósága természetévé lehessen! Megedződjön abban, hogy az alázat és
a szelídség Isten bizalmának ajándékára legyen feleletté! A keresztem
hordozása, már ne legyen teher, vagy legalább is édes teherré lehessen. „… aki
elvesztette az életét énértem, megtalálja azt”! Ez az a megtalált kincs, amire
akkor döbben rá a megtaláló, hogy mekkora értékre lelt, amikor már birtokolja.
Jézus
azt sem rejti véka alá, mert bizalommal van apostolai iránt, hogy a bizalomra
adott válaszért, jutalom jár. A jutalom mértéke a válasz nagylelkűségénél nem
lesz kisebb!
Legyünk
próféták, igazak, vagy legyünk akár csak könyörületesek, mert Krisztus
követségében tesszük, jutalmunk nem fog elmaradni!
Mégis, ne
csupán a jutalomért, bárcsak Nevedért tenni képessé lehessek a szolgálatodra!
Alkalmassá tegyél engem követségedre Istenem! Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése