Jézus Szíve, gonoszságainkért megtört Szív,
Irgalmazz nekünk!
Tegnap,
a pásztói Mária szobrok könnyezése kapcsán feltettem a kérdést, Istennek és
Máriának: mit akartok közölni velünk, tudtunkra adni? Miért sír Mária, pontosan
ott, ahol áll az a két szerény Mária szobor (egy helyen a kettő!), és miért
pont most? Mi dolgunk, nekünk, akik erről tudomást szerzünk, akiket e történés
nem hagy nyugton, akik úgy véljük, hogy e történés mellett nem mehetünk el?
Azt nem
gondolom, hogy oda kellene futnom, és meggyőződni a magam szemével, hiszen a
történést el tudom képzelni, a fotók és videók már keringenek a világban, és
hiszem, hogy az, aki látta igazat mond. Engem éppen ezért az érdekel, mi ezzel
az üzenet, számomra, számunkra?
Pásztó a
Váci egyházmegye területén fekszik, a „város a Nyugati-Mátra lábánál, a
Zagyva-folyó és a Kövecses-patak által határolt dombháton települt” (Pásztó
város honlapjáról). A 21-es út mellett találjuk Pásztót, Hatvan felől,
Mátraverebély előtt.
A
Szentlélek templom egyben a temetőkápolna is, mely a Fő út mellet van, a
Földhivatallal szemben.
A csodák
bennünk élnek, általunk lesznek csodává a dolgok. Hiszen Isten számára, minden
isteni természetének a része. Azok a jelek, melyek feltűnnek a számunkra,
emberi mivoltunkban rá magyarázatot nem találunk, mi nevezzük el azt a
jelenséget csodának. Voltaképpen Isten üzen jelei által az Embernek – akit a
maga képére és hasonlatosságára teremtett, ráadásul, hogy vele közösségben
teremtsen, és vigye végbe szándékát (!) -, hogy elterelje figyelmünket
önmagunkról, arra, ami Isten számára fontos, és szükséges az Isten országának
építése, valamint az emberi faj üdvössége miatt! Hiszen, Isten az Úr, a
felséges hatalom az övé, az Ember ebben csak intézője, közreműködője lehet.
A fenti
összefüggésekbe lép be a mai evangélium. Melyben válaszát vélem Istennek
megtalálni! Mert Mária által is, Isten üzenete próbál bennünket jó útra vezetni.
Mária, az Istenanya az az ember, kit a világ közbenjárójának választ, elfogad,
így különösen a mi Magyar népünk is. Hát akkor, ne csodálkozzunk azon, ha
közbenjárásunk oda-vissza működik: mi kérjük Mária segítségét, és Ő abban segít
bennünket, hogy istenesebb életre jussunk. Hiszen Isten is csak úgy tud
könyörülni az Emberen, ha az Emberben látja a jóra való hajlandóságát. Isten
nem akar, nem tud, és nem is lépheti meg helyettünk azt a lépést, amit nekünk,
a ránk ruházott szabad akaratunkkal kell megtennünk, ahhoz, hogy Isten
kegyelme, irgalmassága kiáradhasson, és érvényre juthasson.
Ahogy
említettem, Pásztó csupán egy ugrásra van Mátraverebélytől, ahol a Ferencesek
lelki központja van, és neves, felkapott Mária kegyhely! Talán túlon túl
felkapott, túl hangos, túlzottan is a magunkévá alakítottuk, és túlságosan is
elvilágiasodott értékelvűvé lett Mátraverebély, ahol Mária anyai gondoskodására
már oda sem figyelünk, hiszen annyira ünnepivé tettük; annyira idegenné lett
Mária szerénységétől, szelídségétől, és csendes alázatától, hogy úgy látja ott
már nem képes kapcsolatra lépni emberrel. Keresett Mária magának a közelben egy
szerényebb zugot, ahol észreveszik, ha szól hozzánk!
A kérdés
az marad számomra, hogy Mária bennünket, Magyarokat, minden Magyart akar
figyelmeztetni - most, készülve az Eucharisztikus Világtalálkozóra –
felelősségünkre, arra, hogy hitünkre rátalálva, eszközeivé lehessünk Isten
szándékának, Európa lelki megújulására. Vagy Pásztónak, és a térségnek –
Mátraverebély Szentkút gazdáinak és zarándokainak - akar valami ehhez hasonló
üzenetet továbbítani Istentől?
Én,
magamra veszem a szándékot mindenesetre: meg kell újulnom, bűnbánatban,
mindennapi megtéréseim által kell új emberré lennem! Eszközévé lenni Isten
szándékának, hittel, elkötelezettséggel, állhatatossággal, és Isten örömhírének
terjesztésével! „Mert a csodák, amelyek benned történtek, már régen bűnbánatra
kellett volna, hogy elvezessenek téged! A csodák, melyek benned történtek, ha
megtérésre vezetnek, bizony megmaradnál mindörökre!”
Jöjj,
Szentlélek! Világosítsd meg elmémet, hogy felismerjem parancsaidat; erősítsd
meg szívemet az ellenség csapdái ellen; lobbantsd lángra az akaratomat…
Meghallottam hangodat, és nem akarok hajthatatlan lenni és ellenállni, mondván,
hogy „majd később…”, „majd holnap”. Nunc coepi! Most kezdem el! Hiszen talán
nem is lesz számomra holnap.
Ó,
igazság és bölcsesség Lelke, megértés és jótanács Lelke, öröm és béke Lelke!
Azt akarom, amit Te akarsz. Azért akarom, mert Te akarod; úgy akarom, ahogy Te
akarod; akkor akarom, amikor Te akarod. (Szent Josemaría Escrivá de Balaguer,
az Opus Dei alapítójának imája) Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése