2017. július 30., vasárnap

Jézus Szíve, benned kimúlók reménysége, Irgalmazz nekünk!



Jézus Szíve, benned kimúlók reménysége,
Irgalmazz nekünk!



Hősi elszántság Krisztus szerelméből

"Örömében eladja mindenét..." Akiben Krisztus tüze fölcsapott, olyanná lészen, mint az elhagyott, ki él itt földön egymaga: ügyet se vet az apróságokra! Dicső vagy dicstelen: az egy neki. Ki valóban csak maga élne, kit is félne, kit is dicsérne? Kísértés, börtön, ostor, -- oly külsőleg hat, mint hogyha érne másokat... Vagy teste lenne gyémánt-vasból. Föld kényeit csak neveti, oly hűvösen veszi, mintha halottnak osztanák, vagy álommá foszolna mánk. Oly távol attól, bármi rája hasson; mint színarany, a tűzben edzett, s szennyet, bármit lök ki, elvet! Lásd, akiben ég e fönti Láng, miként érez mind föld iránt: "Nekem a világ megfeszíttetett." (Gal 6,14) És én mindennek, ami a világ! E nagy világ holt nékem, s én is holt a világnak szemében! Ismét: "Még élek én, de már nem én! Mert él a Krisztus bennem." (Gal 2, 20) Csak Pál mondhatta ezt! De mi kicsik, oly távol esve tőle, mint földiek az égtől, -- mi bújjunk megsemmisülve egy zugba, szájunkat se merjük nyitni! (Aranyszájú Szent János: 52. homília) 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése