Jézus Szíve, benned kimúlók reménysége,
Irgalmazz nekünk!
Hősi elszántság Krisztus szerelméből
"Örömében eladja mindenét..." Akiben Krisztus tüze fölcsapott, olyanná lészen, mint az elhagyott, ki él itt földön egymaga: ügyet se vet az apróságokra! Dicső vagy dicstelen: az egy neki. Ki valóban csak maga élne, kit is félne, kit is dicsérne? Kísértés, börtön, ostor, -- oly külsőleg hat, mint hogyha érne másokat... Vagy teste lenne gyémánt-vasból. Föld kényeit csak neveti, oly hűvösen veszi, mintha halottnak osztanák, vagy álommá foszolna mánk. Oly távol attól, bármi rája hasson; mint színarany, a tűzben edzett, s szennyet, bármit lök ki, elvet! Lásd, akiben ég e fönti Láng, miként érez mind föld iránt: "Nekem a világ megfeszíttetett." (Gal 6,14) És én mindennek, ami a világ! E nagy világ holt nékem, s én is holt a világnak szemében! Ismét: "Még élek én, de már nem én! Mert él a Krisztus bennem." (Gal 2, 20) Csak Pál mondhatta ezt! De mi kicsik, oly távol esve tőle, mint földiek az égtől, -- mi bújjunk megsemmisülve egy zugba, szájunkat se merjük nyitni! (Aranyszájú Szent János: 52. homília)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése