Évközi tizenötödik hét hétfője

Évközi tizenötödik hét hétfője

Jézus, aki a hegyi beszédben boldognak nevezte a békességszerzőket, a mai evangéliumban meglehetősen békétlen kijelentést tesz. Ezt mondja: „Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem hogy kardot.” Majd hozzáfűzi, hogy az emberek között szembenállás fog keletkezni. Hogyan értelmezzük szavait?
Az evangéliumokból kiderül, hogy Jézus fellépése, tanítása és tevékenysége megosztja az embereket. Egyesek hittel elfogadják, mások, köztük a korabeli vallási vezetők, elutasítják őt és tanítását. Nem szándéka ez a megosztás, hanem eljövetelének hatása, eredménye ez. A békétlenség, a családtagok egymás közti szembenállása, a Krisztusban hívők és a benne nem hívők közti küzdelem az ő igehirdetésének a következménye. E szembenállás, illetve küzdelem nyomban megszűnne, ha a krisztushívő feladná hűségét vagy a Jézussal szembefordulók valamennyien megtérnének. Ez azonban nem várható.
Jézus azt kéri tőlünk, hogy mindenkinél jobban szeressük őt. E szeretet akkor éri el legnagyobb fokát, amikor életünk keresztjét felvesszük és őt követjük a kereszthordozásban. Azt is kéri, hogy adjuk át neki életünket, az ő akaratát keressük és teljesítsük. Harmadszor pedig azt kéri, hogy segítsük embertársainkat, főként a kicsinyeket. A három kérésnek van egy közös vonása: a kereszthordozásban, az önmagunkról való lemondásban és embertársaink segítésében egyaránt Jézussal találkozunk.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Istenem és Atyám, segíts úgy élnem. hogy minden evilági cselekedetem előkészület legyen a végső, boldog nyugalomra, hogy amit most hiszek, azt megláthassam; hogy amit remélek, annak boldog birtokosa legyek; hogy szeretetemet kövesse a teljes egyesülés teveled, legfőbb célommal, mindenek fölött levő jóval.
Szalézi Szent Ferenc