Évközi tizenhatodik hét keddje
A mai
evangélium tanúsága szerint az apostolok valamiféle földi dicsőségre vágytak, s
ebből az következik, hogy Jézus uralmát is evilági királyságként képzelték el.
Téves elképzeléseiket Jézus szétoszlatja, hiszen az ő uralmának megvalósulása a
gyötrelmes szenvedés és a kereszthalál lesz, s hozzá hasonló sors vár majd az
apostolokra is. Az Úr ugyanis nem evilági hatalomra vágyott, hanem engedelmes
szolgaként teljesítette mindazt, amit a mennyei Atya kért tőle. A
tanítványoknak pedig – ebben is követve Mesterüket – teljesíteniük kell azt,
amit ő kér tőlük. Ez az életmód nem uralkodást, hanem szolgálatot jelent, amely
az élet feláldozásában teljesedik be. Jézus ezt tanítja saját küldetésével
kapcsolatban: „Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő
szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért.”
Nem helytelen, ha arra vágyunk, hogy a mennybe, az örök dicsőségbe jussunk. De tisztában kell lennünk azzal, hogy a szenvedés és a szolgálat útján érhetjük el célunkat. A nagyravágyás lelkületével szemben Jézus az alázatosságot és a szolgálatkészséget ajánlja nekünk, s erre a legjobb példa az ő élete. Ha dicsőségében részesülni szeretnénk, akkor nem a hatalmaskodást vagy az uralkodást kell választanunk, hanem a szolgálat útján kell járnunk alázatosságban. Kész vagyok-e őt követni a szenvedésekben, hogy részem legyen a mennyország dicsőségében?
© Horváth István Sándor
Nem helytelen, ha arra vágyunk, hogy a mennybe, az örök dicsőségbe jussunk. De tisztában kell lennünk azzal, hogy a szenvedés és a szolgálat útján érhetjük el célunkat. A nagyravágyás lelkületével szemben Jézus az alázatosságot és a szolgálatkészséget ajánlja nekünk, s erre a legjobb példa az ő élete. Ha dicsőségében részesülni szeretnénk, akkor nem a hatalmaskodást vagy az uralkodást kell választanunk, hanem a szolgálat útján kell járnunk alázatosságban. Kész vagyok-e őt követni a szenvedésekben, hogy részem legyen a mennyország dicsőségében?
© Horváth István Sándor
Imádság
Jézusunk!
Jól tudod, mily szörnyű érzés a bizonytalanság, hiszen emberségedben hordoztad
annak aggodalmát. Néhanap még nekem is, aki hiszek a világban és az emberben,
szörnyűségesnek tűnik a világ: hatalmas, vak, brutális. Közönyösen lökdös
minket ide-oda. Az biztos, hogy az ember hősiesen eljutott már oda, ahol
lakható zónát teremtett magának. De mily kezdetleges ez a mi otthonunk! Csak
vékonyka fal választ el a szörnyűségestől: tűz, pestis, vihar, földrengés,
sötét erkölcsi erők. Mindez téged is levert az olajfák hegyén. De te semmit le
nem tagadtál és mindent legyőztél, és a vihar harsogásán át is halljuk
szavadat: „Kicsinyhitű emberek, miért kételkedtek?”
Teilhard De Chardin
Teilhard De Chardin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése