2017. július 27., csütörtök

Évközi tizenhatodik hét csütörtökje



Évközi tizenhatodik hét csütörtökje


A tanítványokhoz vagy a néphez intézett tanításai alkalmával Jézus szívesen használt példázatokat, hasonlatokat. A példabeszédek a hétköznapi életből merítik témájukat. Olyan hasonlatok ezek, amelyeket az egyszerű emberek is könnyen megértettek. Legalábbis azok, akik megnyitották szívüket a tanítás előtt és annak mondanivalóját magukra vonatkoztatták. Akik viszont elzárkóztak, vagyis behunyták szemüket vagy befogták fülüket, azok nem értették meg. A megértés tehát nem a tartalomtól függ, hanem a hallgató készségén múlik.
Amikor a tanítványok arról kérdezik Jézust, hogy miért beszél példabeszédekben, a válaszból kiderül, hogy ennek elsődleges célja az, hogy az Isten üzenetére kíváncsi és azt megvalósítani kész hallgatóság megértse mondanivalóját, azok viszont, akik bezárják szívüket Isten előtt, ne értsék meg azt. A megértésnek ugyanis nem csupán az egyszerűség a feltétele, hanem az is, hogy az ember nyitott legyen a megismert igazságok befogadására. Ha valaki a hit által egyre inkább megnyílik Isten üdvözítő terve előtt, akkor a kinyilatkoztatott igazságokat egyre jobban fel tudja fogni s megérti azokat. Valóban boldog az, aki úgy fogadja el a tanítást, hogy megérti annak üdvözítő erejét. A történelemből vagy keresztény szóhasználattal az üdvtörténetből megérthetjük, hogy Isten mindent az emberekért, a mi üdvösségünkért tesz. Megérti-e ezt a szívem?
© Horváth István Sándor

Imádság

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy téged mindenkinél és mindennél jobban szeresselek!
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése