A jó és a rossz közötti határvonal keresztülhalad szívünkön – Ferenc pápa Úrangyala imádsága

Ferenc pápa az Apostoli Palota ablakában 

 

Vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében Ferenc pápa a napi evangéliumi szakaszt elemezte. Ebben Jézus három példabeszéddel fordul Isten országa népéhez – kezdte elmélkedését a pápa, hozzátéve, hogy ezek közül az elsőhöz fűzi gondolatait. Máté evangéliumának ez a szakasza a jó magról és a konkolyról szól, bemutatja a világban jelen lévő rossz problémáját és kiemeli Isten türelmét (vö. Mt 13,24-30.36-43). Milyen nagy türelme van Istennek! – mondta a pápa, majd így folytatta: „Mindnyájan elmondhatnánk: milyen nagy türelme van Istennek velem szemben!”. A történet egy szántóföldön játszódik, két egymással szemben álló főszereplővel. Az egyik oldalon áll a gazda, aki Istent képviseli, és jó magot vet el. A másik oldalon áll az ellenség, aki a sátán és konkolyt hint el.

A világban a jó és a rossz szorosan egybefonódik

Az idő múlásával a búza között növekedik a konkoly is. Ezzel a jelenséggel szemben a gazda és szolgái különböző módon viselkednek. A szolgák ki szeretnék tépni a konkolyt, de a gazda főleg azért aggódik, hogy megmentse a búzát, így nem engedi meg nekik, hogy kigyomlálják a gazt: „Nehogy a konkolyt gyomlálva vele együtt a búzát is kitépjétek!” (vö. 29). Ezzel a képpel Jézus azt fejezi ki, hogy a világban a jó és a rossz olyannyira egybefonódik, hogy lehetetlen különválasztani a kettőt és kitépni az összes rosszat. Csak Isten tudja ezt megtenni és erre az utolsó ítéletkor kerül sor. Bizonytalanságaival és összetett jellegével a jelen helyzet a szabadság mezeje, a keresztények szabadságának mezeje, amelyben végbemegy a jó és a rossz megkülönböztetésének nehéz gyakorlata.

Az egyház legyen kovász a tésztában

Arról van tehát szó, hogy ezen a szántóföldön kell összekapcsolni, az Istenbe és gondviselésébe helyezett nagy bizalommal két, látszólag ellentmondásos magatartást: a döntést és a türelmet. Döntésünk arra irányul, hogy jó magok legyünk – mindnyájan ezt akarjuk minden erőnkkel, és elhatározzuk, hogy távol tartjuk magunkat a gonosztól és csábításaitól. A türelem azt jelenti, hogy inkább olyan egyházat szeretnénk, amely kovász a tésztában, amely nem fél attól, hogy bepiszkítja a kezét, miközben kimossa gyermekei ruháit, mintsem a „tiszták” egyházát, amely idő előtt ítélkezni akar arról, hogy ki tartozik Isten országához és ki nem.

Mindnyájan bűnösek vagyunk, szükségünk van bűnbocsánatra

Az Úr, aki a megtestesült Bölcsesség, ma hozzásegít bennünket, hogy megértsük: a jót és a rosszat nem azonosíthatjuk körülhatárolt területekkel, vagy meghatározott emberi csoportokkal: „ezek a jók, ezek a rosszak”. „Az Úr azt mondja, hogy a jó és a rossz közötti határvonal minden ember szívén halad keresztül, vagyis mindnyájan bűnösek vagyunk” - mondta Ferenc pápa, majd így fordult a Szent Péter téren összegyűlt hívekhez: „Szeretnélek megkérni titeket: emelje fel a kezét az, aki nem bűnös”. Senki nem emelheti fel a kezét, mert mindnyájan bűnösek vagyunk. Jézus Krisztus kereszthalálával és feltámadásával megszabadított bennünket a bűn rabszolgaságából és nekünk adja a kegyelmet, hogy egy új élet útján haladhassunk. A keresztséggel azonban nekünk adta a gyónást is, mert mindig szükségünk van rá, hogy bűneink megbocsátást nyerjenek. Mindig és csakis a rajtunk kívüli rosszat keresni azt jelenti, hogy nem ismerjük el a bennünk is jelenlévő bűnt.

Isten ideje más, mint a mi időnk

Jézus azt is megtanítja nekünk, hogy másképpen tekintsünk a világ szántóföldjére, másképpen figyeljük meg a valóságot. Arra kaptunk meghívást, hogy megtanuljuk Isten idejét, amely nem a mi időnk és Isten „tekintetét” is: egy izgatott, vágyakozó várakozás jótékony hatásának köszönhetően az, ami konkoly volt vagy konkolynak látszott, jó terméssé válhat. Ez a megtérés valósága, ez a remény távlata!

Szűz Mária segítsen bennünket, hogy a körülöttünk lévő valóságban ne csak a szennyet és a rosszat vegyük észre, hanem a jót és a szépet is. Segítsen bennünket, hogy leleplezzük a sátán művét, de főleg abban, hogy bízzunk Isten működésében, amely megtermékenyíti a történelmet.

A pápa felhívása Jeruzsálem békéjéért

Az Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa aggodalmának adott hangot az elmúlt napokban, Jeruzsálemben kialakult helyzet miatt, amelyet súlyos feszültség és erőszakos cselekedetek jellemeznek. A pápa felhívásában mértékletességre és párbeszédre buzdította az érdekelteket. Arra kérte a híveket: csatlakozzanak imájához, hogy az Úr mindenkit ösztönözzön a kiengesztelődés és a béke megvalósítására.

A pápa köszöntötte a római híveket és a világ különböző részeiről érkezett zarándokokat: a családokat, a plébániai csoportokat, a társulásokat. Külön üdvözölte a „Cantiere Hombre Mundo” nemzetközi testvériségi műhely fiataljait, akik az evangéliumi örömről tesznek tanúságot a különböző földrészek hátrányos helyzetű peremvidékein.