2017. június 5., hétfő

Pünkösdhétfő



Pünkösdhétfő


A gonosz szőlőmunkásokról szóló tanítást Márk evangélista azzal a megjegyzéssel vezeti be, hogy Jézus ismét példabeszédekben kezdett tanítani. A történet során mindvégig érezzük, hogy nem egy alaptalan hasonlatról van szó, s ezt azok a főpapok és vallási elöljárók is rögtön megérezték, akikhez az Úr beszélt. A szőlő tulajdonosa maga Isten, a szőlőmunkások pedig a választott nép tagjai. Isten időnként elküldte szolgáit, a prófétákat, de nem hallgattak rájuk. Az elszámoltatás, a termés begyűjtése jogos elvárás a szőlő gazdájától, de ennek az elvárásnak a munkások egyáltalán nem akarnak megfelelni, fellázadnak a gazda ellen. Az ellentét az újabb szolgák küldésével folyamatosan fokozódik, végül a gazda fiának elküldésével és az ő megölésével éri el tetőpontját. Itt már nem Izrael történelmének múltjáról van szó, hanem utalás ez Jézus várható sorsára, halálára.
A példázatra nem érdemes úgy tekintenünk, mintha az események megmásíthatatlan, végzetszerű leírása volna, hanem inkább figyelmeztetésként és meghívásként kell értékelnünk. Egyrészt tehát figyelmeztetés, hogy ne képzeljük magunkat Istennek és ne akarjuk kezünkbe ragadni az események irányítását, mert Isten a történelem Ura. Másrészt meghívás, hogy Jézus személyében ismerjük fel Isten Fiát és éljünk szeretetközösségben Istennel.
© Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható uralkodónk, ki mindent nevedért teremtettél, ételt és italt adtál az embereknek, hogy élvezzék, nekünk pedig lélek szerinti ételt és italt adtál, és örök életet Szolgád által! Mindenekelőtt azért adunk hálát néked, mert hatalmas vagy! Dicsőség néked mindörökké!
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése