Jézus Szíve, a Magasságbelinek szent szekrénye,
Irgalmazz nekünk!
A
képmutatás, a hiúság, az egoizmus - mindegyik egy szóval is kifejezhető:
önteltség. Azaz, talán nevezhetjük személyiségi zavarnak is. A személyiségi
zavarral bajlódó egyén nincs tisztában önmagával, és azzal, hogy milyen
viszonyért van felelőssége környezetéhez. Tulajdonképpen, mindannyian küzdünk
bizonyos mértékig személyiségi zavarral. Ez nem lehet másképpen egy olyan
közegben, ahol a közeget mindig a közeg kisebbsége próbálja személyes érdekeire
használni, amely érdek nem találkozik a személyes érdekkel, és a többségi
morális érdeket is üzleti érdekkel próbálják kisajátítani, moderálni. A
személyiségi zavart, vallom, hogy Isten rendjében lehet csak gyógyítani. Ha, és
amennyiben, van egy olyan közeg, melyben az Isten rendje uralkodó, és
értékteremtő elvként érvényesül.
Jézus,
ilyen formán rendteremtőként, rendezőként, az uralkodó rendezői elvnek
képviselőjeként van jelen a világban. Az Igazság hirdetője, kinyilatkoztatója.
Azt mondja, hogy „új parancsot adok nektek” [Jn 13,34]. Hogyan érthetnénk a
parancsát, amikor azt sem értjük, hogy az Ő nyelvezetében mit jelent, mit ér az
a kifejezés, hogy szeretet? Tulajdonképpen ennek a fogalomnak a feldolgozására
volna szükségünk, ahhoz, hogy bármit is megértsünk abból, amit
kinyilatkoztatásnak mondunk. Sokféle felületes értelmezést hallottuk életünkben
a szeretet fogalmáról, de valójában minduntalan megkerüljük e probléma
megvitatását, elemzését, megértését. Úgy teszünk, mintha ez a fogalom olyan
természetes, és egyértelmű lenne. Pedig, Jézus azt mondja az előbb idézett
mondat folytatásaként, hogy „… szeressétek egymást; ahogy én szerettelek
titeket, úgy szeressétek ti is egymást.” Tisztában vagyunk azzal, hogy Ő hogyan
szeret bennünket, személyesen, és egyedüli módon? Vagy egyszerűen elintézzük
azzal, hogy ’megváltás’, ’életet adta értünk’?
Itt
kezdődik a vallásosság vakbuzgósága, a bigottság, ha nem vagyok hajlandó és nem
fordítok rá időt, hogy visszakérdezzek: Uram, - hogyan kell ezt értenem, - mit
kell, mit lehet, mit szabad kezdenem ezzel, és - miért teszed ezt meg értem?
És, ráadásul, időről időre, szabad ezeket a kérdéseket újra fogalmazni, mindig
az éppen aktuális életállapotomnak megfelelően. Mert ezek a kérdések
folyamatosan újra generálják magukat, csak meg kell engednem kérdezni, kérdést
feltenni. Jézus Krisztus és Jézus Krisztus Istene, nem ügyfélszolgálatos,
akihez szüntelen újabb és újabb kéréseket lehet leadni, hogy teljesítse azokat.
Szabad kérdésekkel is elé állnunk, mint baráthoz fordulni, tanácsaira rábízni
magamat.
Úgy
hangzik ma Jézus szava, hogy „óvakodjatok”! Vagyis, legyünk óvatosak abban,
hogy kinek a tanácsára hagyatkozunk, kire bízzuk rá a magunk sorsát,
üdvösségét. Akire rábízom magam, attól többet fognak számon kérni. Tehát:
ráterhelek olyan felelősséget, mely teher lesz a számára, miközben az én
terheim nem fognak csökkenni! Más fog dönteni helyettem, de ezzel csak
mindkettőnk terhe nő, egyikünkké sem csökken! Miközben minden kérdésemre Isten
készséggel tartja oda vállát, nyújtja segítségre kezét. Csak tudnom kell, hogy
kiben bízok meg jobban? Bármilyen, általam elismert, elfogadott földi
hatalomban, vagy egyedül Istenben bízok? Ma, ebben a nagyon megosztott,
zaklatott világban, ahol a közösségi lét szétzilált, egyre nagyobb szükség
volna rá, hogy teljes szívvel, és lélekkel, Istenre hagyatkozzak. A szeretetét
megértsem, és abba öltözködjek magam is!
Megváltani
önmagamtól, a világra szabott énemtől elszakítani, eltávolítani segíts engem
Istenem, hogy megértsem, hogy bár ebben a világban vagyok, pillanatnyilag, de
nem e világból való vagyok! Hiszen a Te lelked éltet, keltett életre, és jelölt
meg pecséteddel! Látó szívet érző lelket kérek tőled Istenem, hogy bölcsességed
elragadjon! Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése