Jézus Szíve, az örök Atya fiának Szíve Irgalmazz nekünk!

Jézus Szíve, az örök Atya fiának Szíve

Irgalmazz nekünk!

Igen! Bizonyosságát adja Isten, hogy napról napra, újra és újra megszólít, hív, és szelíden kérlel. Miközben vágyakozása, és beteljesülésének minden óhaja az, hogy végre kimondjam: „tudod, hogy szeretlek”, és követni akarlak Téged!

Miért van az, hogy Jézus szinte faggatja Pétert, mintha kétségei volnának felőle, hogy szeretettel van Vele? Nem a faggatódzás az oka annak, hogy háromszor is feltenni kész a kérdését. Jézus szemtől szemben áll Péterrel, látja szemeit, testbeszédét, ismeri Pétert, és tudja, hogy telve van iránta – is - érzelmekkel. Elfogult, talán szentimentális, érzelgős, lobbanékony, nem mindig meggondoltak a szavai. Jézus viszont nem erre a Péterre kíváncsi, hanem arra, aki szívéből, lelkéből, megfontoltan, a maga emberi mivoltának teljességével képes kijelenteni: „Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy hogyan gondolom, hogyan érzem, és hogyan mondom ki azt, hogy: igen, én, szeretlek Téged!” Péter megéli azt, talán ebben a pillanatban, amit Jézus szavaival így fejezett ki korábban: Nem lehet nagyobb a tanítvány mesterénél (Mt 10,24), de azért követésére méltó, és alkalmassá válhat! Ez a megengedő szeretet, melyre A Szeretet, a tanítvány válasza! A Követő Szeretet, mely a Szeretet nyomába ered, és nem téveszti többé annak lábanyomát! Jézus ezt a választ várta, szerette volna hallani Pétertől; ahogy Jézus az Atyának, úgy válaszol Péter, Jézusnak!

Vagyis: Jézus nem parancsol Péterre, hanem, hívja követésére, visszaigazolva Péter hajlandóságát! Én, Jézus, az Isten Fia, akarom, hogy követem legyél abban a szeretetben, melyet most értettél meg, most ért el szívedbe, és most lettél képes megszentelni, dicsőíteni!

Jézus ez után, mikor Péter a Szeretet eszközévé lett képes előlépni, már nyugton távozik ebből az élővilágból. Tudja, hogy öröksége megfogant a világban, az Emberben! A többit a Lélek véghez fogja vinni. Többé már nem Isten egyedüli dolga, gondja az Országépítés. Létre jött az Emberrel a szövetsége, mindörökre.

E szövetségedet add Uram, hogy szolgáljam!

„Áldjad, lelkem, az Urat, s egész bensőm az ő szent nevét. Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el jótéteményeit. Ő megbocsátja minden gonoszságodat, ő meggyógyítja minden betegségedet; Ő megóvja életed a pusztulástól, ő irgalommal és kegyelemmel koronáz meg téged. …” Ámen