Jézus Szíve, az Isten igéjével lényegileg egyesített Szív Irgalmazz nekünk!

Jézus Szíve, az Isten igéjével lényegileg egyesített Szív

Irgalmazz nekünk!

A ma emberének – másokat nem ismerek, mert én most élek (!) – az élethez való viszonya nem szolgálati viszony! Jézusnak azt a kérdést teszik fel, hogy az ember kinek az adósa? Jézus válasza, teljesen természetesen hangzik: „adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.” A mai kor embere azt ismeri, hogy a bankoknak az adósa, de azt sem veszi olyan komolyan. Ha nem tudom megfizetni adósságomat, majd lesz valahogy. Nem számolunk azzal az adóssággal sem, amit mi vettünk a magunk vállára. Persze, tudom, hogy ez nem olyan egyszerű kérdés akkor, amikor a bankok kikötik a feltételekben azt, hogy a kölcsönadott pénzért, bármikor bármennyit is követelhetnek vissza. A rendszerbe be van építve az, hogy felelőtlenül élünk, éppen ezért következmények nélkül is, hiszen, hogyan vállalhat bizonytalanságra bárki is következményt magára? Vagyis a világ tudatossága addig tart, amíg követeléseket képes megfogalmazni másokkal szemben, míg önmagamra felelősséget nem vállalok, sőt hárítom a felelősséget. Mi ez, ha nem az, hogy nem tartjuk egymást, és az Életet sem tiszteletben?

Ezzel szemben Jézus mit mond? Adósok vagyunk! Felelősséggel vagyunk egymás iránt! A felelősséget pedig, csak tudatosan lehet értelmezni! Jézus tudatosságra akar tanítani bennünket, akik szellemléttel, elmével, szabad gondolkodással, és önálló személyiségekkel bírunk! Aki ezen meglepődik, az azt jelenti, hogy nincs szabadsága, személyiség zavarral küzd. Aminek lehet oka a kényelem, a rossz és helytelen önismeret, a felnőtté válásban elakadt, vagy még nem jutott el személyisége kibontására. Egy társadalom, ha diktatórikus keretek között működik, akkor az azért van, mert a hatalom felismerte, hogy a társadalom többségét alkotó személy nem képes a személyes szabadságával felelősen bánni. Vagy még nem nőtt fel az ilyen társadalom, vagy kiöregedett. Szabad eldöntenünk, hova soroljuk magunkat; gyerekek vagyunk, vagy koravének?

Ebben a közegben nem hogy nincs szükség Istenre, hanem nem tud ez a közeg mit kezdeni Istennel! Mert ez a közeg, ez az emberi tömeg – mert ez nem közösség (!) – nem képes személyes szabadságával mit kezdeni, és nem képes önmagát közösségben szemlélni, melyet a személynek tisztelni és szolgálni kell! Ha! Képes önmaga tiszteletével, önismeretével, önbecsülésével is mit kezdeni, úgy, mint aki, a közösségnek része!

Jézus nem kevesebbről, és nem kisebb közösségről beszél, és annak személyiségének kialakítására tanítja az Embert, mint Isten közösségére! Az Embernek, Istenben Van Közössége! Ha ezt nem vonja magára, ezt nem tiszteli, akkor az Ember önmagát alázza meg, és értékeli le. Aki, eközben képtelen bárkit is tisztelni, mert önmagát sem képes tisztelni, becsülni, és méltósággal elfogadni.

Mintha Európa, és a civilizált világ ezzel a problémával küzdene. És, ha a keresztény világ ebbe a körbe bevonja a gonoszt, mint akit felelősségre lehet vonni mindezért, akkor csak árt önmagának. Mert nem önmagát teszi felelőssé a gondokért, hanem a rajta kívül álló személyt. Ez helytelen megítélésem szerint és téves, ráadásul káros önmagára nézve!

Aki Jézus szavait nem azért hallgatja, hogy önmagát úton levőként nevelje - növelje, vagyis haladjon a maga teljessége felé, egyúttal előre vigye azt a közeget is, melyben él - társadalom, közösség, császárság, királyság, univerzum, stb., bárhogy is nevezzük -, az nem tekinti Jézust vezetőnek, Istent az egyetlen Igazságnak, és a Hozzá való eljutást céljának. De akkor, az ilyen embernek mi a célja? Merjük belátni, hogy az ilyen ember céltalan kóbor lovag, aki a halált és az életet egy és ugyanannak tartja. Azaz, az ilyen embernek nincs örök életre szóló víziója!

Istenem, Atyám! Krisztus által, a Szentlélek erejével segíts meg engem, hogy soha ne váljak ilyen céltalanná! Én arra a teljességre vágyom, és akarok eljutni, melyben Veled közösségre lelhetek. Ámen