Jézus Szíve, amelynek teljességéből mindannyian merítettünk, Irgalmazz nekünk!

Jézus Szíve, amelynek teljességéből mindannyian merítettünk,

Irgalmazz nekünk!

Kijelentések. Érdemes lehet arról beszélni, arra figyelmünket szentelni, hogy kijelentéseinkből ki mire reagál. A másik dolog pedig, hogy kijelentésemet mások hogyan reagálják le. Milyen érzelmekkel, milyen viszonyba lépnek, kerülnek kijelentéseimmel?

Sok esetben, többnyire, azt figyelem meg, hogy szándékom, és a másik ember reakciója nem találkozik.

Mit, hogyan. És akkor felmerül kinek – kinek a felelőssége a kommunikációban. De a felelősség kérdésében, vajon a két félnek egyenlő a súlya?

Ha, csupán a mai evangéliumi részt tekintem, amit ugye Máté írt le, emlékezetből, idézve Jézust. Akkor azt kell szemügyre vennem, hogy ebben a közlésben, kijelentésben Jézus szándékán túl, benne van Máté személyes benyomása is. Persze, ha úgy olvasom, hogy tudom is, hogy Máté Márk evangéliumát használta fel azért, hogy a zsidókkal ossza meg Jézus tanítását, akkor már Márk személyes véleményével is kell számolnom. Vajon, Isten, ezekkel a konvertálásokkal nem számol? Én, úgy vélekedek, úgy gondolkodom erről, hogy Isten teljesen tisztában van ezzel a dologgal, és éppen ezért küldi el a Szentlelket, mely hordozza, és közvetíti közvetlenül Isten szándékát a kijelentett, kinyilatkoztatott szavakkal.

Amikor én azt tapasztalom, hogy kijelentéseim más eredményre jutnak, mint amikre én szánom, akkor azt kell kérnem a Szentlélektől, hogy Ő vegye gondjaiba szavaimat. Hogy, ha jól beszéltem, akkor megtermékenyüljenek, de, ha rosszul szóltam, akkor a Lélek által váljanak jókká! Mert Isten Szentlelke mindig, szüntelen, és készségesen akarják a jót!

Ahogy a mai példabeszédben is áll, „ne féljetek hát, hisz különbek vagytok ti sok verébnél” Azaz: ne féljek a szavaktól, és ne féltsem szavaimat Istentől és az emberektől se. Nem kell, hogy lássam a Lélek működését. Nem kell, hogy lássam, hogy mikor és milyen eredményre jutnak a szavaim.

Az írott szó jelentősége abban áll, hogy azt, abban a formájában, ahogy elhangzott, újra lehet, és szabad is értelmezni, míg úgy érezzük, hogy dolgunk van vele. Az elhangzott szó, sokkal inkább lesz rábízva arra, aki hallgatja. Mert, hogy mi marad fenn a szavakból, az azon múlik, aki hallgatja, és azon, hogy ki és milyen szívvel hallgatja!

Tehát, azt merem kijelenteni, hogy annak a felelőssége mindig silányabb, akitől erednek a szavak. Aki hallgatja, annak többszörös a felelőssége, hogy mit kezd, és mire használja a szavakat!

Egy ember, Aki a kinyilatkoztató szót akarja eljuttatni hozzám, és hozzánk, évezredeken keresztül hangzik, és akar hallhatóvá lenni. Mi, hallgatósága, mire használjuk azt, azokat? Hallgatjuk, és életre keltjük, vagy magunkat halljuk, és a Léleknek nem engedjük meg, hogy az hangozhasson bennünk, amire szánja azt Isten, bennem?

Eszközévé lenni a kinyilatkoztatásnak, Istennek, képessé teszem magam?! Milyen, és kiért való az életem? Istenem, Te formálj engem, szándékod, akaratod szerint! Ámen