Jézus Szíve, amelyben a mennyei Atyának kedve telt, Irgalmazz nekünk!

Jézus Szíve, amelyben a mennyei Atyának kedve telt,

Irgalmazz nekünk!

Minden keresztény számára már jól ismert meseként hangzik János születésének története. De, megint csak azt mondom, hogy hívőként nem szabad leragadnom ennél. Isten szándékát kell felfedeznem, felismernem János születésében, különben, csak egy vallás történelmének epizódját ismerhetem meg. Pedig, az Evangélium, a jó hír része e történet.

Jézus az origó, állítjuk. Akkor János élettörténetét, küldetését és munkásságát is Jézustól kell elkezdenünk kibontani. Ha Jézustól, akkor az Isten szándékát kutatjuk. János a kinyilatkoztatás előhírnöke. Aki egyébként a bűnbánat szükségességét hirdette. Tehát, ahhoz, hogy Isten kinyilatkoztatását személyemre vonatkoztatóan érthessem, magaménak megismerjem, előbb a bűnbánatban kell megújulnom. János jött, és azt mondta a zsidóknak, hogy vizsgálják felül Istennel való kapcsolatukat, „térjetek meg” [Mt 3,2]. Azaz, az élet periodikussága ez kell legyen számomra is: szüntelen bűnbánat, önvizsgálat, és megtérés, azért, hogy minduntalan vissza tudjak térni ahhoz, Aki kinyilatkoztatni akarja magát a számomra. Szándékát akarja közölni velem, aki tévelygek, kalandozok ebben a világban. Letérve Isten útjáról, a magam útjait járom, a magam kedvét keresem, és nem azt, amire Isten szán engem.

Milyen idegen is ez a gondolat a számomra? Ahogy meghallom, már is tudom rá a magam válaszát, ami azzal kezdődik, hogy „de”, vagy „csak”, esetleg „mert”. Mindig, és minden esetben én jobban tudom azt, hogy mi jó az Istennek. Még mielőtt megkérdezném tőle: ma mit szeretnél tenni általam, mire szánsz ma engem? Itt vagyok, tégy velem szándékod szerint!

János által meghirdetett megtérésre alkalmas szelídségem, alázatosságom, azaz nyitottságom, vagy úgy is mondhatom, hogy önmagamtól való szabadságom nélkül képtelen vagyok az engedelmességre! Krisztussal közösségre tehát úgy juthatok, ha János meghívását elfogadom: „térj meg, tarts bűnbánatot”!

Az érdekes az, hogy ez a felszólítás végig vonul az üdvtörténeten. Előbb elhangzik Ezékielnél: „Térjetek meg és tartsatok bűnbánatot minden gonoszságtok fölött, és nem lesz romlástokra a gonoszság.” [Ez 18,30]. Majd Keresztelő János hirdeti. Az után, hogy Jánost elfogják és kivégzik, Jézus szájából is elhangzik (Mt 4,17). Végül Péter is felszólít rá: „Tartsatok tehát bűnbánatot és térjetek meg, hogy eltöröljék bűneiteket” [ApCsel 3,19].

Ezen a ponton fordul meg a világ, minden ember számára! Képes vagyok az Isten gondolatait követni, vagy, megmaradok, mert elég vagyok önmagamnak? A magam igazsága, nem Isten Igazsága! Téged kutatlak Istenem, Benned akarok szüntelen megújulni, hogy végül Benned nyerhessem el békességemet, boldogságomat! Ámen