Isteni Irgalom, a csodák kimeríthetetlen forrása Bízunk benned!

Isteni Irgalom, a csodák kimeríthetetlen forrása

Bízunk benned!

Azért küldte az Atya a Fiút közénk, azért lett emberré Isten, hogy egységre vezessen bennünket. A Vele való egységre, és a szándéka szerinti egységre! Hogy egyek legyünk, lehessünk az Atyával!

Jézus küldetésével eszközévé lett az Atyának. Mert egységben volt, és emberként egységben is maradt Vele! Ebben is minta próbál lenni számunkra! Istennek mi mind, kiket kiválasztott, kik a kiválasztottságot elfogadjuk tőle, eszközei lettünk Isten ügyének, az Egységre törekvésének! Mi vállaljuk, hogy Isten országát építjük.

Az persze kérdés, hogy vállaljuk-e tudatosan, vagy csupán sodortatunk az egységében?

Jól hangzik? Túl nagy szólam ez, hogy Istennel egységre törekvők vagyunk?

Nem szólam, hanem küldetés! Küldetésben vagyunk, Istentől, ebben a világban. (Azt tudnom kell, hogy, ha sodortatásban vagyok csupán, akkor Isten ügyét szolgálom, de a magam üdvösségét nem. Isten az Ember számára a tudatot pontosan azért adta, hogy szándékosságával, belátásával, tudatos igenjével dicsőítse meg Istent, ebben a világban!)

Jézus erről így beszél: „Az én országom nem ebből a világból való.” [Jn 18,36] – „nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak titeket a világból” [Jn 15,19]

Kiválasztottságunk annyit jelent, hogy mi, ahogy Jézus is, már küldöttek vagyunk ebben a világban! Feladattal vagyunk jelen a világban! Istentől ránk szabott feladattal! Képesek lehetünk mi ennek megfelelni? A közösség, az egység Krisztusban pontosan erre való. Erre szánja Isten. Mert tudja, hogy közösségben van az erő. Emlékeztetőül egy kép: a rőzse köteg, és a vessző egymagában. Amikor demonstráljuk azt, hogy egy vessző milyen törékeny, de, ha az egyes vesszők szorosan össze vannak kötve, bizony nehezen törhetők el! És, ha az a rőzseköteg Krisztus Igéje által van átkötve, milyen erőt képviselhet?! „A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot.” []Jn 16,33 – mondja Jézus. Hiszem, vallom, és élem, Jézusnak ezt az Igéjét?!

Igen, a kötegelés sem mindegy! Tudnunk kell, értenünk kell a lelkek megkülönböztetését!

Isten lelke azt mondja számomra, vigyáznom kell, hogy az, ami valaki ellenében, vagy valami ellenében – ami szent és megszentelt – gyűjt egybe, az, még akkor is, ha szándéka jó, nincs Isten tetszésére! Nem véletlen, hogy Jézus azt mondja „Békét hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék szívetek és ne féljen.” [Jn 14,27] Azaz, békétlenségből nem forrásozhat a Lélek nyugalma! Előbb kell Krisztus békességét szolgálnom, hogy aztán nyugalmat találhassak!

Ismernem kell, Krisztus életéből kell megismernem, kibontanom, mit is jelent Isten neve, a számomra, és rajtam! Hogy az a szeretet, amiről Jézus beszél, legyen bennem is, általam is, így váljak Krisztusivá. Hogy válhasson létem közösségivé, melyet Krisztus lelke szentel meg! Ámen