Ferenc pápa pünkösdi homíliája: az egyház a megbocsátásból születik, egység a sokszínűségben
Ferenc
pápa szentmisét mutat be Pünkösdvasárnap
A
pünkösdi zarándokok és a katolikus karizmatikus megújulási mozgalmak jubileumi
találkozójának a résztvevői vasárnap délelőtt teljesen megtöltötték a Szent
Péter teret, mely valóban egy óriási pünkösdi emeleti terem, a Szentlelket váró
Cenaculum hangulatát keltette. A katolikus karizmatikus megújulási mozgalom
csoportjai a világ minden részéről érkeztek Rómába, hogy ezekben a napokban
ünnepeljék fennállásuk 50. évfordulóját. A szentmisén részt
vettek más keresztény felekezetek képviselői is, akik a Circus Maximus
területén is bekapcsolódtak az ünnep vigíliáján, szombaton este Ferenc pápa
vezetésével megtartott imavirrasztásba.
A
Szentlélek a Feltámadt Jézus első ajándéka és a bűnök megbocsátására érkezik
A
Szentlélek a Feltámadt Jézus első ajándéka és a bűnök megbocsátására érkezik: a
megbocsátás a legnagyobb ajándék, amely a különbözőség és minden ellenére
egységben tart bennünket. Így foglalhatjuk össze Ferenc pápa
homíliáját, amelyet a Pünkösd ünnepén bemutatott szentmisén mondott.
Emlékeztetett, hogy a Szentlélek sokszínűséget és egységet teremt, átjárja az
új, különböző és egységes népet, vagyis az egyetemes egyházat. Először
fantáziával és előreláthatatlanul sokszínűséget hoz létre. Minden korban új és
különböző karizmákat virágoztat fel. Később aztán ugyanez a Lélek egységet
teremt: összeköt, egybegyűjt, újra visszaállítja a harmóniát. Az
Istentől származó valódi egység nem uniformitás, hanem egység a különbözőségben
– figyelmeztetett Ferenc pápa.
A
sokszínűség keresése az egység nélkül
Arra
hívott, hogy kerüljünk el két jelenlegi kísértést. Ezek közül az első a
sokszínűség keresése az egység nélkül. Ez akkor történik meg, amikor meg
akarjuk különböztetni magunkat másoktól, amikor táborok és pártok formálódnak,
amikor megmerevedünk kirekesztő álláspontokban, amikor bezárkózunk saját
önérdekeinkbe – talán azt gondolva, hogy jobbak vagyunk másoknál és mindig
igazunk van. Ők az ún. igazság bajnokai. Ilyenkor aztán valamilyen oldalt
választanak, még mielőtt az egyházat választanák és annak az oldalnak az ún.
„drukkereivé” válnak, nem testvérekké a Lélekben. Ők a
jobb- vagy baloldali keresztények, mielőtt Jézus keresztényei lennének. A múlt
merev őrei vagy a jövő éllovasai ahelyett, hogy az egyház alázatos és hálás
gyermekei lennének – hangsúlyozta a pápa.
Az
egység keresése a sokszínűség nélkül
A másik
kísértés az, hogy az egységet keressük a sokszínűség nélkül. Ezáltal azonban az
egység egyformasággá válik, kötelességgé, hogy mindent együtt és ugyanolyan
módon csináljunk és gondoljunk. Ennek eredményeként az
egység egyformává tétellé válik és nincs többé szabadság. Szent
Pál azonban azt mondja, „ahol az Úr Lelke, ott a szabadság” (2 Kor 3,17).
Kérjük a
Szentlélektől a kegyelmet, hogy befogadjuk egységét
A pápa
arra hívott, hogy kérjük a Szentlélektől a kegyelmet, hogy befogadjuk egységét,
a tekintetet, amely megöleli és szereti – a személyes preferenciákon túl
– az egyházát, az egyházunkat. Vállaljuk fel a mindenki közötti egységet,
számoljuk fel a pletykát, amely konkolyt vet és az irigységet, amely megmérgez,
mert az egyházhoz tartozó embernek lenni azt jelenti, hogy a szeretetközösség
emberei vagyunk – nyomatékosította Ferenc pápa. Továbbá kérjük
az olyan szívet, amely az egyházat anyánknak és otthonunknak érzi: befogadó és
nyitott otthonnak, ahol osztozunk a Szentlélek sokféle örömében.
A
megbocsátás megszabadítja a szívet és lehetővé teszi az újrakezdést
A Lélek
tehát az apostolokból egy új népet hoz létre és új szívet teremt az
apostolokban. A Feltámadt Jézus – amikor először megjelenik övéinek – azt
mondja: „Vegyétek a Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek;
akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak” (Jn 20,22-23). Jézus
nem ítéli el övéit, akik elhagyták és megtagadták Húsvétkor, hanem a
megbocsátás Lelkét adja nekik. A Lélek tehát a Feltámadott első
ajándéka és mindenekelőtt a bűnök megbocsátására adja. Ez az egyház kezdete, ez
az a ragasztó, amely egyben tart minket, az a cement, amely a ház tégláit
egyesíti: a megbocsátás. A megbocsátás ugyanis a legnagyobb hatalom
ajándéka, a legnagyobb szeretet, amely egyben tart minden ellenére, amely megakadályozza
az összeomlást, amely megerősít és megszilárdít. A megbocsátás
megszabadítja a szívet és lehetővé teszi az újrakezdést: a megbocsátás reményt
ad, megbocsátás nélkül nem lehet az egyházat építeni – figyelmeztetett a pápa.
A kapott
és az ajándékozott megbocsátás kétirányú útján járjunk
A
megbocsátás Lelke arra ösztönöz minket, hogy elutasítsuk a többi utat: a könnyen ítélkezők
útjait, a minden ajtót bezárók kiúttalanságát, a másokat kritizálók egyirányú
útjait. A Lélek azonban arra buzdít bennünket, hogy a kapott és
az ajándékozott megbocsátás kétirányú útján járjunk, az isteni irgalmasság
útján, amely az embertárs szeretetévé válik és a szeretet útján, amely az
egyetlen kritérium, amely szerint mindent meg kell tenni vagy nem, mindent meg
kell változtatni vagy nem (Stellai Izsák, 31. beszéd). Kérjük
a kegyelmet, hogy mindig egyre szebbé tegyük Anyaszentegyházunkat, megújulva a
megbocsátással és kijavítva hibáinkat. Csak akkor javíthatunk ki másokat a
szeretetben – jelentette ki a pápa.
Ahhoz,
hogy éljünk, szükségünk van Rád, mint a vízre: szállj le ránk és tanítsd meg
nekünk az egységet
Végül
Ferenc pápa így imádkozott: „Isten Lelke, Urunk, aki a szívünkben és az egyház
szívében vagy; te, aki előreviszed az egyházat átjárva azt a
különbözőségben, jöjj el. Ahhoz, hogy éljünk, szükségünk van
Rád, mint a vízre: szállj le ránk és tanítsd meg nekünk az egységet, újítsd meg
szívünket és taníts meg szeretni úgy, ahogy Te szeretsz bennünket, és
megbocsátani úgy, ahogy Te megbocsátasz. Ámen.”
A
szentmise végén Ferenc pápa köszönetet mondott az olaszországi földrengés
sújtotta Carpi gyermekkórusának és zenekarának,
akik a Sixtus-kápolna kórusával együtt énekeltek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése