Ferenc pápa: Nem kell
nekünk horoszkóp, az Úr meglepetései felé haladunk
A Szentatya a június 26-án, hétfőn bemutatott
szentmisével befejezte az első félévi sorozatát, a nyári szünetben a reggeli
szentmiséken nem mond nyilvános homíliákat a Szent Márta-ház kápolnájában.
„Nem kell nekünk horoszkóp, sem kuruzslók, hogy
megismerjük a jövőt: az igazi keresztény nem az, aki berendezkedik itt, és
mozdulatlan marad, hanem aki bízik az Istenben és nyitottan hagyja magát
vezetni az úton az Úr meglepetései felé” – ez a gondolat állt Ferenc pápa
homíliája középpontjában.
„A mozdulatlan keresztény nem igazi keresztény”
– a Szentatya ezzel a kijelentésével arra szólított fel, hogy ne maradjunk
statikusak, ne rendezkedjünk be túlságosan, hanem inkább bízzunk az Úrban, és
így kövessük őt. Kiindulási pontként a napi olvasmányt vette alapul, benne
Ábrahám meghívásának a történetét, aki Isten parancsára kiköltözött szülőföldjéről,
és az ígéret földjére ment (Ter 12,1–9).
Ábrahám a keresztény élet stílusát testesíti
meg, mely Isten népének hármas jellemzőjét hordozza: a „kiüresedés”, az
„ígéret” és az „áldás”. Az Úr arra indítja Ábrahámot, hogy hagyja el saját
otthonát, hazáját, atyjának házát. A keresztény élettel mindig együtt jár a
kiüresedés, mely a maga teljességét Jézusnak a kereszten történt kiüresedésében
éri el. Mindig ez a „Menj el!”, „Hagyd el!” az első lépés – emelte ki a
Szentatya.
„Vonulj ki a földedről, rokonaid köréből, az
atyád házából” – ha visszagondolunk az evangéliumra, akkor azt látjuk,
hogy a tanítványok meghívása éppen ez a „Menj ki!”, „Hagyd el!” mozzanat. És
éppúgy a prófétáknál is, nemde? – kérdezte a pápa. – Elég csak Elizeusra
gondolni, aki éppen a földjén dolgozik: „Hagyj mindent, és gyere!” „Engedd meg,
legalább hadd köszönjek el a szüleimtől!” – kéri a próféta. „Menj csak, de
térj vissza!” A keresztény embernek képesnek kell lennie arra, hogy
kiüresedjen, különben nem hiteles keresztény, mint ahogy azok sem igazi
keresztények, akik hagyják Jézust kiüresedni és keresztre feszíteni. Ábrahám
ellenben hittel engedelmeskedett, elindult az örökségként megígért föld felé,
anélkül hogy tudná pontosan a rendeltetését.
A keresztény embernek nincs horoszkópja a jövő
meglátására, nem megy kuruzslókhoz, akiknek kristálygömbjei vannak, és
tenyérből akarnak jósolni. Nem és nem! – szögezte le Ferenc pápa. – A
keresztény nem tudja, merre megy, ezért vezetni kell őt. A keresztény életnek
ez az első sajátossága: a kiüresedés.
De miért is ez a kiüresedés? – tette fel a
kérdést a Szentatya. – Talán az eltökélt aszkézis jegyében? Nem, nem! Azért van
ez a kiüresedés, hogy az ígéret felé menjünk, egy olyan föld felé, amelyet
Ábrahám kapott ígéretként örökségbe.
Ábrahám azonban az ígéret vétele után nem épít
házat, hanem sátrat ver, amivel azt jelzi, hogy úton van és bízik az Istenben,
éppen ezért oltárt épít, hogy imádja az Istent. Aztán továbbvándorol, és mindig
úton van. Az úton járás mindennap reggel kezdődik, az Istenbe vetett bizalom
útja, amely nyitott út az Úr meglepetései előtt. Ezek a meglepetések hol jók,
hol rosszak, gondoljunk csak a betegségre, a halálra. Mégis, én tudom, Uram,
hogy Te biztos helyre vezetsz engem, egy olyan földre, melyet nekem készítettél!
Az ember tehát úton van, sátorban lakunk, lelki sátorban. Amikor azonban a
lelkünk túlságosan megszervezi magát, túlságosan berendezkedik, akkor elveszti
azt a képességét, hogy az ígéret felé haladjon, és ahelyett hogy az ígéret felé
tartana, birtokba veszi az ígéretet. Ez pedig nem megy, ez egyáltalán nem
keresztény magatartás! – hangsúlyozta Ferenc pápa.
Keresztény családunknak másik vonása az áldás.
A keresztény egy olyan ember, aki szó szerint „bene dice”, vagyis jót mond az
Istenről, jót mond az emberekről, és aztán megáldatja magát az Istennel és
másokkal is azért, hogy tovább tudjon menni. Ez a mi keresztény életünk alapképlete
– emelte ki a pápa –, mert nekünk mindnyájunknak, világiaknak is, áldanunk
kell a többieket, vagyis jót mondani az Istennek a többiekről. Sokszor
megszokásból nem mondunk jót a felebarátról, nyelvünk nem úgy mozog, ahogy
akarjuk, nem követi az Úr parancsolatát, amelyet Isten rábíz Ábrahámra, a „mi
atyánkra”. Ez pedig abban áll, hogy induljunk el, és menjünk, hagyjuk, hogy az
Úr kiüresítsen minket, rábízva magunkat az ígéreteire, hogy feddhetetlenek
legyünk.
Összességében ilyen
egyszerű a keresztény élet! – zárta a nyári időszak előtti utolsó
homíliáját Ferenc pápa a Szent Márta-házban hétfő reggel tartott szentmisén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése