2017. június 14., szerda

Ferenc pápa katekézise: A reménység bizonyossága, hogy Isten szeretett gyermekei vagyunk



Ferenc pápa katekézise: A reménység bizonyossága, hogy Isten szeretett gyermekei vagyunk


Tekintet és érintés, a szeretet jelei
Kihallgatás két helyszínen a nagy meleg miatt
Immár nyári nagy melegben került sor a szerdai általános kihallgatásra a Szent Péter téren, ezért a betegek, az idősek és a kánikulát nehezen viselők a hűvös VI. Pál aulában kaptak helyet. Ferenc pápa először hozzájuk ment, őket köszöntötte a kihallgatás előtt, majd a téren elmondta, hogy ez alkalommal két helyszínen is folyik a kihallgatás, de túl az óriás kivetítőkön, valójában a Szentlélek kapcsol össze bennünket. A reménységről szóló pápai katekézis sorozat napi témája a remény bizonyossága volt, melyhez bibliai alapként olvasták fel a világnyelveken a tékozló fiú történetéből a találkozás jelenetét, a hazatérő gyermek és az eléje siető apa között:
A remény bizonyosságának bibliai képe a tékozló atya
„Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta. Erre a fiú megszólalt: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. Az apa odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt, és a lábára sarut. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült” (Lk 15, 20-24a).
A mai világ az érdem-uralom útján jár
Senki nem tud remény nélkül élni. Csúf szolgaságba eshetünk, ha azt tartjuk, hogy a szeretetet megérdemeljük. A kortárs ember félelmeinek jó része talán épp ebből ered: elhinni azt, hogy ha erősek, vonzók és szépek vagyunk, akkor senki nem fog törődni velünk. Ez az érdem-uralom útja, nemde? – állította és kérdezte is a pápa. Hányan is keresnek manapság olyan látható jeleket, melyek kitöltik a belső űrt: mintha olyan emberek lennénk, akiknek örökké szükségük van megerősítésekre. De képzeljünk el egy olyan világot, amelyben mindenki olyan indítékot koldul, mely fölkelti mások érdeklődését, és  senki sem kész arra, hogy ingyenesen akarjon valamit a másik személynek?
A jóakarat ingyenessége nélkül a világ egy pokol
Képzeljük csak el ezt a világot, a jóakarat ingyenessége nélkül. Látszólag emberi világ, valójában pokol. Az ember narcisztikus, önszerető vonásai a magány… és az árvaság érzéséből születnek. Ám a sokféle, látszólag megmagyarázhatatlan viselkedés mögött valójában egyetlen kérdés rejtőzik: lehetséges az, hogy én ne érdemeljem meg azt, hogy a nevemen szólítsanak? Vagyis hogy szeressenek? Mert a szeretet mindig néven szólít!
Tekintetváltás: a másik szemébe nézek és megnyílik a szív ajtaja!
Amikor kamaszok tapasztalják meg, hogy nem szeretik őket, akkor erőszak születik bennük. A társadalmi gyűlölet és a vandálság számos formája gyakran egy olyan szív, melyet nem ismernek el. Nincsenek rossz gyerekek, ahogy nem léteznek teljességgel gonosz kamaszok sem, ám vannak boldogtalan emberek. És mi tud bennünket boldoggá tenni, ha nem az adott és megkapott szeretet tapasztalata? Az ember élete egy tekintetváltás: valaki, aki rám néz, kicsikarja belőlem az első mosolyt, amikor ingyenesen ránevetünk arra, aki be van zárkózva szomorúságába,d e így megnyílik benne egy kiút. Tekintetváltás: a másik szemébe nézek és megnyílik a szív ajtaja!
Az első lépés, amit Isten megtesz értünk, az elővételezett és feltétlen szeretet
Az első lépés, amit Isten megtesz értünk, az elővételezett és feltétlen szeretet. Isten előbb szeret minket. Nem is azért szeret, mert valami okát találja bennünk a szeretetének. Azért szeret, mert ő maga szeretet és a szeretet természeténél fogva arra hajlik, hogy szétáradjon, hogy odaadja magát. Isten nem köti a maga jóakaratát a megtérésünkhöz sem: ha ugyan ez a következménye Isten szeretetének. Szent Pál pontosan fogalmaz: „Isten azonban azzal tesz tanúságot irántunk való szeretetéről, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk” (Róm 5,8). Amikor még bűnösök voltunk! – ismételte meg nyomatékkal a pápa. „Távol” jártunk, mint a példabeszédben a fiú. De „az apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve…”. Irántunk való szeretetből az Isten kilépett önmagából, hogy elénk jöjjön ezen a pusztaságon, ahol értelmetlen egyébként az ő áthaladása. Már akkor szeretett minket, amikor még bűnben voltunk.
Egyedül az anyák és apák ilyen szeretete képes megértetni velünk Isten szeretetét
Ki szeret így, ha nem az anya és az apa?  Az anya akkor is tovább szereti gyermekét, ha az  börtönbe kerül. Emlékszek anyákra, még az előző egyházmegyémből, akik sorban álltak a börtön előtt és nem szégyellték ezt. Megannyi megaláztatást is elviseltek. A fiam a börtönben volt, de az én fiam volt! De asszonyom, az ön fia egy bűnöző! – De az én fiam! Egyedül az anyák és apák ilyen szeretete képes megértetni velünk Isten szeretetét – hangsúlyozta a pápa. Egy anya nem kéri az emberi igazságosság eltörlését, mert minden tévedés megváltásra szorul. Ezért nincs anya, aki felhagyna a fiáért vállalt szenvedéssel. Szereti őt, amikor még bűnös. Isten ugyanígy tesz velünk: szeretett gyermekei vagyunk.
Kicsi források vagyunk, hogy jó vízként csörgedezzünk
De lehetnek-e Istennek olyan gyermekei, akiket ne szeretne? – kérdezte a pápa. Nem, Isten mindnyájunkat szeret.  Nincs semmi átok az életünkön, csak az Isten jóakaratú Szava, mely megőrizte a létünket a semmitől. Az igazság abban a szeretetkapcsolatban áll, mely az Atyát a Fiúhoz köti a Szentlélek által és minket ebbe a kapcsolatba avattak be. Őbenne, Jézus Krisztusban akartak bennünket, szerettek és kívántak minket. Van Valaki, aki belénk helyezett egy eredeti szépséget, amit semmiféle bűn, semmiféle téves döntés sem tud eltörölni. Mi mindnyájan Isten szemei előtt vagyunk, kicsi források, hogy jó vízként csörgedezzünk. Mert ezt mondta Jézus a szamariai asszonynak: „De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne” (Jn 4,14).
A szeretet szeretet után kiált, még erősebben, mint ahogy a gyűlölet a halált hívja
Végül azt kérdezte a pápa, mi a gyógyszere annak, hogy me-gváltoztassunk egy boldogtalan személyt. Megismételt kérdésére a kihallgatás hívei egyhangúlag válaszolták: a szeretet! És hogyan lehet megéreztetni az emberrel, hogy szeretik? – kérdezett tovább a pápa. Át kell ölelni, éreztetni kell vele, hogy óhajtják őt, hogy fontos, mire megszűnik a szomorúsága. A szeret szeretet után kiált, még erősebben, mint ahogy a gyűlölet a halált hívja. Jézus nem önmagáért halt meg és támadt fel, hanem értünk, a bűneink bocsánatára. A feltámadás ideje van itt, a halottak számára. Fújjon a szabadítás szele, fakadjon a reménység ajándéka, amit az Atyaisten ad mindenkinek, mert ő szeret mindenkit, jókat és rosszakat! – fejezte be szerdai katekézisét Ferenc pápa.
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése