Ferenc pápa katekézise: A reménység bizonyossága, hogy Isten szeretett gyermekei vagyunk
Tekintet
és érintés, a szeretet jelei
Kihallgatás
két helyszínen a nagy meleg miatt
Immár
nyári nagy melegben került sor a szerdai általános kihallgatásra a Szent Péter
téren, ezért a betegek, az idősek és a kánikulát nehezen viselők a hűvös VI.
Pál aulában kaptak helyet. Ferenc pápa először hozzájuk ment, őket köszöntötte
a kihallgatás előtt, majd a téren elmondta, hogy ez alkalommal két helyszínen
is folyik a kihallgatás, de túl az óriás kivetítőkön, valójában a Szentlélek
kapcsol össze bennünket. A reménységről szóló pápai katekézis sorozat napi
témája a remény bizonyossága volt, melyhez bibliai alapként olvasták fel a
világnyelveken a tékozló fiú történetéből a találkozás jelenetét, a hazatérő
gyermek és az eléje siető apa között:
A remény
bizonyosságának bibliai képe a tékozló atya
„Csakugyan
útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta
a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta. Erre a fiú megszólalt:
Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Már nem vagyok méltó arra, hogy
fiadnak nevezz. Az apa odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát
és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt, és a lábára sarut. Vezessétek elő a
hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és
életre kelt, elveszett és megkerült” (Lk 15, 20-24a).
A mai
világ az érdem-uralom útján jár
Senki
nem tud remény nélkül élni. Csúf szolgaságba eshetünk, ha azt tartjuk, hogy a
szeretetet megérdemeljük. A kortárs ember félelmeinek jó része talán épp ebből
ered: elhinni azt, hogy ha erősek, vonzók és szépek vagyunk, akkor senki nem
fog törődni velünk. Ez az érdem-uralom útja, nemde? – állította és kérdezte is
a pápa. Hányan is keresnek manapság olyan látható jeleket, melyek kitöltik a
belső űrt: mintha olyan emberek lennénk, akiknek örökké szükségük van
megerősítésekre. De képzeljünk el egy olyan világot, amelyben mindenki olyan
indítékot koldul, mely fölkelti mások érdeklődését, és senki sem kész
arra, hogy ingyenesen akarjon valamit a másik személynek?
A
jóakarat ingyenessége nélkül a világ egy pokol
Képzeljük
csak el ezt a világot, a jóakarat ingyenessége nélkül. Látszólag emberi világ,
valójában pokol. Az ember narcisztikus, önszerető vonásai a magány… és az
árvaság érzéséből születnek. Ám a sokféle, látszólag megmagyarázhatatlan
viselkedés mögött valójában egyetlen kérdés rejtőzik: lehetséges az, hogy én ne
érdemeljem meg azt, hogy a nevemen szólítsanak? Vagyis hogy szeressenek? Mert a
szeretet mindig néven szólít!
Tekintetváltás:
a másik szemébe nézek és megnyílik a szív ajtaja!
Amikor
kamaszok tapasztalják meg, hogy nem szeretik őket, akkor erőszak születik
bennük. A társadalmi gyűlölet és a vandálság számos formája gyakran egy olyan
szív, melyet nem ismernek el. Nincsenek rossz gyerekek, ahogy nem léteznek
teljességgel gonosz kamaszok sem, ám vannak boldogtalan emberek. És mi tud
bennünket boldoggá tenni, ha nem az adott és megkapott szeretet tapasztalata?
Az ember élete egy tekintetváltás: valaki, aki rám néz, kicsikarja belőlem az
első mosolyt, amikor ingyenesen ránevetünk arra, aki be van zárkózva
szomorúságába,d e így megnyílik benne egy kiút. Tekintetváltás: a másik szemébe
nézek és megnyílik a szív ajtaja!
Az első
lépés, amit Isten megtesz értünk, az elővételezett és feltétlen szeretet
Az első
lépés, amit Isten megtesz értünk, az elővételezett és feltétlen szeretet. Isten
előbb szeret minket. Nem is azért szeret, mert valami okát találja bennünk a
szeretetének. Azért szeret, mert ő maga szeretet és a szeretet természeténél
fogva arra hajlik, hogy szétáradjon, hogy odaadja magát. Isten nem köti a maga
jóakaratát a megtérésünkhöz sem: ha ugyan ez a következménye Isten szeretetének.
Szent Pál pontosan fogalmaz: „Isten azonban azzal tesz tanúságot irántunk való
szeretetéről, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk” (Róm
5,8). Amikor még bűnösök voltunk! – ismételte meg nyomatékkal a pápa. „Távol”
jártunk, mint a példabeszédben a fiú. De „az apja már messziről meglátta és
megesett rajta a szíve…”. Irántunk való szeretetből az Isten kilépett
önmagából, hogy elénk jöjjön ezen a pusztaságon, ahol értelmetlen egyébként az
ő áthaladása. Már akkor szeretett minket, amikor még bűnben voltunk.
Egyedül
az anyák és apák ilyen szeretete képes megértetni velünk Isten szeretetét
Ki
szeret így, ha nem az anya és az apa? Az anya akkor is tovább szereti
gyermekét, ha az börtönbe kerül. Emlékszek anyákra, még az előző egyházmegyémből,
akik sorban álltak a börtön előtt és nem szégyellték ezt. Megannyi
megaláztatást is elviseltek. A fiam a börtönben volt, de az én fiam volt! De
asszonyom, az ön fia egy bűnöző! – De az én fiam! Egyedül az anyák és apák
ilyen szeretete képes megértetni velünk Isten szeretetét – hangsúlyozta a pápa.
Egy anya nem kéri az emberi igazságosság eltörlését, mert minden tévedés
megváltásra szorul. Ezért nincs anya, aki felhagyna a fiáért vállalt
szenvedéssel. Szereti őt, amikor még bűnös. Isten ugyanígy tesz velünk:
szeretett gyermekei vagyunk.
Kicsi
források vagyunk, hogy jó vízként csörgedezzünk
De
lehetnek-e Istennek olyan gyermekei, akiket ne szeretne? – kérdezte a pápa.
Nem, Isten mindnyájunkat szeret. Nincs semmi átok az életünkön, csak az
Isten jóakaratú Szava, mely megőrizte a létünket a semmitől. Az igazság abban a
szeretetkapcsolatban áll, mely az Atyát a Fiúhoz köti a Szentlélek által és
minket ebbe a kapcsolatba avattak be. Őbenne, Jézus Krisztusban akartak
bennünket, szerettek és kívántak minket. Van Valaki, aki belénk helyezett egy
eredeti szépséget, amit semmiféle bűn, semmiféle téves döntés sem tud
eltörölni. Mi mindnyájan Isten szemei előtt vagyunk, kicsi források, hogy jó
vízként csörgedezzünk. Mert ezt mondta Jézus a szamariai asszonynak: „De aki
abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a
víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne” (Jn 4,14).
A
szeretet szeretet után kiált, még erősebben, mint ahogy a gyűlölet a halált
hívja
Végül azt
kérdezte a pápa, mi a gyógyszere annak, hogy me-gváltoztassunk egy boldogtalan
személyt. Megismételt kérdésére a kihallgatás hívei egyhangúlag válaszolták: a
szeretet! És hogyan lehet megéreztetni az emberrel, hogy szeretik? – kérdezett tovább
a pápa. Át kell ölelni, éreztetni kell vele, hogy óhajtják őt, hogy fontos,
mire megszűnik a szomorúsága. A szeret szeretet után kiált, még erősebben, mint
ahogy a gyűlölet a halált hívja. Jézus nem önmagáért halt meg és támadt
fel, hanem értünk, a bűneink bocsánatára. A feltámadás ideje van itt, a
halottak számára. Fújjon a szabadítás szele, fakadjon a reménység ajándéka,
amit az Atyaisten ad mindenkinek, mert ő szeret mindenkit, jókat és rosszakat!
– fejezte be szerdai katekézisét Ferenc pápa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése