Évközi tizedik hét hétfője

Évközi tizedik hét hétfője

A következő napokban Jézus hegyi beszédét fogjuk olvasni az evangéliumokban. A beszédnek ünnepélyes jelleget ad a hegyre való felvonulás, illetve az, hogy a tanítványok helyet foglalnak Jézus körül. A beszéd a nyolc boldogság-mondással kezdődik. Első pillanatra azt gondolhatjuk, hogy Jézus más-más emberekre gondol, amikor a szegényeket, a sírókat, a szelídeket, az éhezőket, az irgalmasokat, a tiszta szívűeket, a békességszerzőket és az üldözötteket boldogoknak nevezi. Egyes emberek a szegények közé tartoznak, mások a sírók vagy a szelídek közé, és így tovább. De ha jól megnézzük, hogy az ígéretek mindegyike a mennyországban teljesedik be, akkor láthatjuk, hogy egy ember valamennyi ígéretet elnyeri.
Jézus tehát nem azt akarja, hogy válasszunk egyet a felsoroltak közül, és nem azt szeretné, hogy találjuk meg a boldogságnak azt az útját, amelyik nekünk a legszimpatikusabb. A mi Urunk azt szeretné, hogy úgy törekedjünk a boldogságra, hogy valamennyi felsorolt tulajdonság meglegyen bennünk. Legyünk szegények és merjünk sírni, ugyanakkor ne féljünk a földi nélkülözéstől. Legyünk irgalmasok, tiszta szívűek, békességszerzők, és ne féljünk az üldözésektől. Így törekedjünk a tökéletes boldogságra, s akkor az Úr ígérete szerint miénk lesz a mennyország jutalma.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Megfeszített és föltámadt Urunk! Taníts meg minket arra, hogyan küzdjük meg a mindennapi élet harcait, és így teljesebbé váljon életünk. Te türelmesen és alázatosan viseled az emberi élet terheit, miként kereszthalálod és szenvedésed kínjait. Segíts, hogy napi fájdalmainkat és konfliktusainkat, mint növekedésre kapott lehetőségeket fogadjuk, és így egyre hasonlóbbá váljunk hozzád. Add, hogy türelmesen és bátran viseljük a szenvedéseket, bízva abban, hogy te támogatsz.