Évközi kilencedik hét csütörtökje

Évközi kilencedik hét csütörtökje

A farizeusok és a Heródes-pártiak közös fellépése, majd a szadduceusok feltámadással kapcsolatos kérdése után most egy írástudó próbálkozik Jézusnál. Az ő esetében nem érezzük az ellenséges hangnemet, miként az nyilvánvaló volt a két korábbi esetnél. Az írástudó, aki jelen volt a megelőző vitáknál és hallotta a kérdéseket, illetve a válaszokat, a legfőbb paranccsal kapcsolatban kíváncsi Jézus véleményére. Válaszában Jézus a szeretet parancsát nevezi a legfőbb törvénynek, amely Isten és az embertárs felé egyaránt irányul. A szeretet törvénye az ember számára az élet útja, amelyen járva békében élhet Istennel és embertársaival. Ha valaki letér a szeretet útjáról, akkor megszakad Istennel való kapcsolata és megromlik viszonya embertársaival.
Lényeges, hogy immár nem kőtáblákba vésett vagy törvénykönyvekbe írt parancsról van szó, hanem a szívünkbe írt törvényről. Nem emberi szó ez, hanem Isten szándéka. Keressük a szeretet mindent felülmúló parancsát a szívünk mélyén! Váljon bennünk tökéletessé Isten törvénye, hogy engedelmeskedni tudjunk akaratának és mindig a szeretet szabálya szerint éljünk. Ha a szeretet irányít minket és az határozza meg kapcsolatunkat Istennel és embertársainkkal, akkor nekünk is szól Jézus dicsérete: Nem járunk messze Isten országától.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Ha előítéletekkel vagy hitetlenséggel közelednénk feléd, félreismernénk téged. Te közülünk való valóságos ember és közénk jött valóságos Isten vagy. Emberként élted földi életed, emberként viselted el a szenvedéseket és a halált, megmutatva számunkra, hogy miként kell emberként élnünk. Jöjj, taníts bennünket az igazságra és vezess minket az örök életre! Taníts minket a hitre, hogy hitetlenségünk ne akadályozza, hogy közöttünk is csodát tegyél! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!