Isteni Irgalom, a reménytelenségben szenvedő lelkek reménye Bízunk benned!

Isteni Irgalom, a reménytelenségben szenvedő lelkek reménye

Bízunk benned!

Jézus körül nincs üresjárat, nincs tétovaság, vagy bizonytalanság. Jézus nagyon tudatos, következetes teremtés. Nem beszél a levegőbe, és feleslegesen sem. Talán azt is mondhatom, hogy nagyon megfontolt. Emberileg, ha Rá tekintek, akkor én bizonytalanodok el. Milyen felületesen élek, élünk! Ma azt mondjuk erre, hogy nagyvonalúság. De valóban az? Vagy inkább következetlenség, céltalanság, kisstílű tudatosságot kerülő, a pillanatnak megfelelni próbáló esztelenség?

Mennyire merem azt mondani, hogy Rá bízom magam! Hiszek szavainak, tetteinek, és törekszem rá, hogy kövessem tanácsát, utasításait, mi több: életvitelét. Persze, amennyire ez, a magam természetével, adottságaival, és körülményeivel lehetséges számomra. Ezen a ponton kezdődik az alkudozás. Az időbe és a térbe belenyugvás. - Csak most, csak ennyit meg kell engednem magamnak, nem tudok mást tenni, ezek a lehetőségeim. - Hiába szeretnék másként élni, mindenki így él, én sem vagyok képes többre, vagy másra. - Miért én járjak rosszul, miért én legyek a mindig vesztes. – és ehhez hasonló, önmagamat felmentő, de lelkiismeretemet elaltató önigazolások, okoskodások.

Mikortól, és meddig tart a magam kereszténysége? Hol vagyok, hol lehetek keresztény? Ki vagyok, amikor keresztény vagyok, és mikor nézem el magamnak, hogy nem vagyok keresztény? Be merem vallani azt, hogy nem vagyok elégedett kereszténységemmel, hitem erejével, elszántságával, állhatatosságával?

Azt mondja Jézus, hogy „Ti szomorkodtok majd, de szomorúságotok örömre fordul”. Van bennem szomorúság akkor, amikor nem vagyok képes keresztény értékrendemnek megfelelni? Egyáltalán van határozott keresztény értékrendem, amihez igazodni próbálok? Mennyire krisztusi az én keresztény értékrendem? Azt is felteszem kérdésként, hogy van olyan keresztény értékrendem, amiben közösségre lelek, közösséget találok, és közösséget alkothatok?

Mindezeken túl! Krisztussal szövetségem, barátságom, tanítványságom nem lehet feltétele annak, hogy mennyire vagyok magammal és világommal megelégedett! Krisztus kapcsolatom felül kell, hogy emelkedjem minden emberi töredékességemen, kisstílű vallásosságomon. Tudnom kell azt, hogy hitem nem statikus lelki működésem következménye, hanem a Szentlélek kegyelméből az, ami, és Aki mindenkor képes rá, hogy kibillentsen, kivezessen kétségeimből, hitérzékenységem erősödésének javára!

Atyám, Istenem! A kérdésekig még csak eljutok. Csak ne kellene rájuk választ adnom! Mert abban fájdalom van, keserűség, és szégyenérzet, mi több rengeteg bizonytalanság! Bocsánatodért esedezem, és kérem segítségedet, hogy merjek rájuk választ adni. És, ha sikerül őszintének lennem magammal, és Veled is, akkor kérlek, segíts, hogy mindazon változtatni képessé lehessek, melyek elszomorítnak, elkedvetlenítenek, és szégyennel töltenek el! Ámen